Ugrás a tartalomra

Többismeretlen

sötétedik a tónál

néhány napsugártrapéz
a viaszos falakról belenyúl a késődélutánba
közöttük érezni az idő hamvasságát
most még kedvesen csilingelnek
a cukordarabok a hideg kávédban
de a szélben száradó ágyneműk
már halkan mutatják hogyan múlunk el
és lassan kiesünk a ködpára öleléséből
hamarosan egyre többször kérdezzük
 „emlékszel?”
nem keretezik majd barackfaágak az évszakokat
nem hajtanak rozsdás biciklik a békalencsés tavakhoz
és te sem játszod azon a rossz zongorán
azt az elkopott allegrettót

 

túl a tajgán

három országgal élek arrébb tőled
szótlan arcaid látom ezerféle tekintet
már nem emlékszem
mikor tudtam utoljára máshova nézni
és belesüppedni
valami kevésbé veszélyesbe
most olyan az idő mint a rideg márvány
kezemmel kitapintom az ereket
az éjszaka szövetén
nem kéne belebújnod a bársonyba a kanapén
nem kéne a te szavaidnak lefolyni a hullámokon
de szép ahogy belehuppansz a hajnalaimba
és valós ahogy visszhangzik a nevetésed
a macskakőkopogásban
 

többismeretlen

a négyzetrácsok között arra tanítottak meg
hogy hogyan vegyük gyök alá az érzéseinket
persze gyerekként az első vizsgánkon
mind megbuktunk félévkor
azóta nem tudjuk a zárójeleinket felbontani
és mindig kimarad valami
ahogy te rám nézel
és szinkópákat ver a párkányra az eső
én görnyedek a leckém fölött
a molylepke a szempilláinkra száll
és mi magunk közé egyenlőségjelet teszünk

 

lakótelepi felvonás

néha jó oda felmenni
panelból felépített négyzetrácsot
meg hosszú expozíciós fénysugarakat látni
gyárkémény füstjét
meg ahogy táncolni kezd vele a sörgőz
és vannak öröktől fogva létező erdők is
magasodnak mint istenek a purgatóriumból
ott messze valahol az iskolám
bomladozó vakolat
megfoghatatlan szentimentalitás
meg minden ami kell
innen szép búcsúzni

 


Sopronban született, később Pestre költözött, hogy művészettörténetet tanuljon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Élvezi a fővárosi életet, a sok körutat, ahol eltéved, a sok embert, akit nem ismer, de szeretne, meg a sok éjszakát, amelyek egy picit hosszabbak, mint odahaza. Amikor hajnalban hazaér, néha ír is.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.