Jelige: Parlagi − Sz. J kisasszonynak ajándékul; Otthon
Sz. J kisasszonynak ajándékul
Tótükörbe bukó hattyú a szívem,
Rég nem
látott szemeidbe elveszem.
Halk moraj, de hullám nincsen
Csendesen
Bámulatból szerelembe így esem.
Otthon
Rózsa szirmait bontja az alkony,
Szellőt lehel a búzakalász,
Szőke ölében gyermekként reszket,
Kéken bóbitás, félszeg katáng.
Bezárva tartja aranypor tokjait,
Mézet gyűjt titkon álmában a rét.
Altató nótát susog a nádlombja,
De madár nem dúdol: aludni tér.
Az este így surran ágról virágra,
Tollakon utazik és vonat nyomán.
Észre se venni oly finoman érint
Hívévé térülök ma én is talán...
Ily merengésemben olykor elnyom az álom
Magam is az alvó természet vagyok;
Ha mással nem is legalább
A táj szépséggel lelkem burkolom...
Hortobágy, 2020. július 10.