Jelige: Epertündér − Sophie-nak; Kerti tájkép; Színésznőmnek; Sárkányos ballada

Sophie-nak

Szia Sophie, hogy vagy, mondd csak,
Van e kedved e vén bolondnak,
Ki bárgyú módon beléd szeretett
Esélyt adni? Talán egy
Pesti vacsora keretében,
Mely a Duna partján lészen
Megrendezve holnap tízkor.
A te Babitsod ölel, csókol!

Kerti tájkép

Elszáradt virágok, éjsötét ég
Régóta kerestem ezt a kertet én
Hát most itt van. Oly gyönyörű,
Mégsincs benne semmi derű.

Miért akartam? Mondd, miért?
Itt egy sötét árnyék kísért!
Vajon mióta lehet itt?
Ki tudja. De mindent vitt,
Mi számomra egyszer fontos volt
Anyám! Hogy nem láttam, hogy hazugok?

Csillagtalan az éjszaka máma
Senki nem néz a kókadt virágra.
Nemrégen érkezett csupán,
Mégis meghalhat a dél hallatán.
Miért akartam - kérdezi-
Ebben a szépségben megrohadni?

Átkos, csendes, halott a kert.
Nincs már semmi, csak a levert
Megkopott tábla, mi hirdeti
,,Boldogok Kertje! Tessék bejönni!"

Színésznőmnek

Mondd csak szívem, hogyan kell
Egy színésznőnek udvarolni
Ki olyan szép, mint egy modell
S lehetetlen ellenállni
Neki. Ugye egyetértesz?
Talán még egy randival is?
Hiszen nekem nagyon kellesz.
Gyere velem a templomba is!

Sárkányos ballada

Ez a történet most szól
Egy igen különös párosról
Kik az elején még harcoltak
De talán egymáséi voltak?
Nem tudhatom, majd kiderül
Ezt mondom most történetül.
Volt egy sárkány, nagy és erős,
Rettenthetetlen és a hős
Ki apró volt, de harcos szívű
S volt egy kardja, görbe ívű.

Az elején voltak ketten
Még az idők kezdetében,
Aztán egyre többen lettek,
De a harcba bele nem mentek.
Mert harcolt a sárkány, a hős
Nem tudhatták, hogy majd ki győz,
Ezért dúltak szüntelen,
Árkon, bokron és hegyen
Keresztül űzték egymást
Vége nem lész, mert hát
Bátor a hős, de kicsi
Erős sárkány, nincs vége neki.

Egyszer történt, hasztalan
Harcoltak itt untalan,
Majd egy bölcs vén közbelépett,
Kardot tört és szárnyat tépett.
Azt mondta ,,mostmár elég!
Biztos van, más mit egyél!
És találsz prédát bárhol már
Sárkánnyal teli e világ."
Összenéztek, kedvesen,
Már nem égtek a harc hevében.
Vége volt a háborúnak,
És talán még valami másnak?

Nem tudhatták akkor még,
De nem pont ez volt az az év
Mikor utoljára látták egymást
Így nem tehetem le a pennát.
Írnom kell a történetet, miben
Volt egy hős meg egy sárkány, kinek
Hiányzott valami nagyon
Hogy ki-mi, azt én meg nem mondom.
De kereste e valamit,
És végül talált valakit,
Ki betöltötte lelke űrjét,
Megtalálta szíve hölgyét.

De jajj, elmúlt a boldogság
Meghalt hát az asszonyság
Hősünk épp az erdőt járta
Vadászott egy új sárkányra.
Bestiánk, ki gyászban égett,
Táplálékért már nem nézett,
De éhen mégse halhatott -
Most ti ezt gondolhatjátok
És lám, tényleg, rátalált
A harcos, ki az erdőben járt.

Ételt vitt és vizet neki
S így erejét visszanyeri,
Majd egyszer az erős sárkány,
De tüzet a vadászra nem hány,
Hisz szelíd lett lángszíve,
Egy barátság hűtötte le.
Onnantól már együtt mentek
Hegyen-völgyön repülgettek
A harcos a sárkány hátán
Nem volt határ a világán,
Csak mentek mindig előre
A dicsőséges napfénybe.

S a barátság, láthatjátok
Átíveli a világot
Mindent ledönt, hogyha kell
S ha Idővel nászra kel
Nincs mi megállítsa őket.
Tudjátok, még a végzet
Sem elég, pedig a hős
Kinek sorsa volt, hogy őt,
A sárkányt meg kell ölnie
Inkább összebarátkozott vele.
Legyetek nyitottak és jók,
Ne sajnáljátok a szép szót!
Megérdemli, bárki is
Ki titeket magasba visz,
Mint a sárkány hős harcosát.
Nyissátok ki szívetek kapuját!