Ugrás a tartalomra

Jelige: Parzival – Szép Adél, Amikor egy világot adtál nekem…

Szép Adél

Szeretném, ha szívem befogadnád,
Zongorámon-mi szívemben szól-te játszanál.
Életem szenvedéseinek elemésztő tüze vagy,
Pislákoló szívemet lángra gyújtottad.

A legnagyobb boldogság legszebb elhozója,
Didergő szívem megolvasztója;
Életem legfontosabb kérdésével állok melletted:
-Lehet-e, hogy egy délutánt eltöltsek veled?

 

Amikor egy világot adtál nekem…

Biztosan elméd elfeledte már azt a pillanatot
mikor lelkünk egy röpke pillanatra egybe kelt.
Szerettem azt a finom, gyöngéd illatot,
s imádtam, amint lelkem karjaid közt békét lelt.

Ártatlan tekintetedben szívesen elvesztem volna
akár a kék ég tengerében büszke sasmadár.

De te csak léptél egyet, mintha ez szokott volna,
s az idő megállt, ő sem akart menni tovább.

Csak kémlelni akarta ezt a furcsa jelenséget,
hogy a fáradt lelkű költő szerelmét szorongatja.
Szíve ámítja elméjét, maga előtt látja későbbi feleségét
s őszintén öleli a hölgyet, ki élete választottja.

S ha az idő megállt, én is itt akartam maradni
csak veled, nincs szükségem senki másra.
Nincs más dolgod, mint szerelmem viszonozni,
s neked lesz a világ legboldogabb párja.

Örök hűségem csak hozzád tartozik,
ezt soha, senki sem veheti el.
Minden szeretet mi lelkemben lakozik
neked adom, csak kérlek, ne engedj el.

Testünk összefonódott hálója bomladozik,
s az én lelkem is tovább reped.
Azt érzem belül, hogy elmém csak szórakozik,
és te nem is vagy itt jelen.

De még ujjbegyemmel érintem a vállad
Ó bárcsak rád borulhatnék, még csak egy percre.
Romlott szívem vérzik, mint sebzett vadállat,
Azóta tudom, erre az érzésre nincs ellenszer.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.