Átjárások / Éber álmok…

Mimi-fragmentumok a Bohéméletből és más dimenziókból… 

Nyugtalanság-ablak nyílik befelé… Tenyér-térképek, stigma-üregek (véreres kút), üveges repedések, foncsorozott rétegek sűrűsége / felszakadása váltakozik… A függönyre sötét lepedék dermed. Hártyák? Sötétedő perspektívák… Nyirkos forgolódás… Melyik idő(m)ben létezem? Ismeretlen síron ébredek…

Mimi bentről néz kifelé. Bentről néz ki: felém… Ökölnyi érzés, szorongás, apró szekrény-görcsből növekvő, magába hívó, mélységes tekintet… Aztán opálos hunyorgás, majd ökörnyál-szétbomlás, ragacsos újrafonódás… Spirális szédülés: belső hangoktól a leheleten (a lehetetlenen) át a légtér ködfoszlányába… Függöny…

Távoli üzenet

(két haiku helyett):

Egy reggel mester-

kélt az ágyból. Eszkábált

egy tucat művet:

plafonra kertet,

ebet, eb-észt meg létrát

(és ezt a nyerset)…

Emese álmában egy fiatal pár összezsugorodott és eltűnt a kültéri zuhanyzó lefolyóján át: az alvilági sötétségbe. Egy ódon pincerendszer kis ketrecébe kerültek, és várták, hogy a leány megszüljön, ugyanis hármas-ikreket ígért nekik a sors (?)… Ám az egyik vér-verejtékes, lázálmoktól meggyötört hajnalon: a leány-anya háromszázkét hörcsögöt hozott a világra! Meghasonlott, és összerogyott…

Miután a múzsa is felébredt, a leíróval – és Mimivel (a csodás szőrlénnyel) együtt: azonnal eljárták a méltán világhírű (Kuroszava Akira és Katsuhito Ishii által is nagyra becsült) Nebuta-táncot… Így kezdődött az aznapi ámokfutás… Ám a maratoni Vitus-tánc egyelőre még váratott magára (vágtatott magába)…

Sejtmozgás-ábrándok a hormon-dombor nyomású ős-könyvekben – estére ezt a dokumentumfilmet szerették volna megnézni (mégpedig friss, hologram-változatú kiadásban)… És – a leíró emlékei szerint – ez a terv meg is valósult…

- - -

Ébredés az ébredésben: a növények egy éjszaka alatt benőtték a padlásszobát. Mindenhol indák, faágak az ablakon át… Függőkert-lebegés… A padlón térdig érő ezüst-szőrzet szőnyeget borzol a szél, kacagva elheverünk, s a puhán rezgő szőrzetben szeretkezünk…

- - -

Jelenés. Fénnyel festett velocipéden egy hatalmas kenguru közeledett, vidáman tekert… Erszényéből Mimi kutyám bukkant elő, kristály-kehelyből habzó nektárt lefetyelt, pofaszőrét jóízűen megnyalta – s reám kacsintott…

Ám másnapra Mi(mi)nden összeomlott! Tegnap Mami, máma Mimi… Ó, őszülő ős-szülő… (V)én, tehetetlen, merülő fél-elem… – motyogta a félrebeszélésekbe menekülő, ön-csapdáiba, ön-kar(d)jaiba zuhanó, fél-öntudatlan leíró… 

Babesiosis-diagnosis. Immun-összeomlás, a vörösvérsejteket felzabáló parazita által… Barnás-véres vizelet, besárgult szem és bőr… Icterus… Pyometra… Teljes sárgaság, már az infúzió sem segít… Ölben viszlek… Symptoma. Végső symphonia: Icterus haemolyticus. Ölben viszlek a túlvilág-tenger felé…

(. . . -  - . . .)

Tenger!

Egyedül…

Távolba-merengés. Beteges, lepedékes-lila az ég… Alkonyaton túli alakzatok: lég-delfinek, habzó tatuk, csonkított poliptestek, félbe-nyesett nyestek, s különféle felhő-lény lehetőségek…

Kocsonyás fénymezők halászai lépdelnek felém… Illuminált árnyak, desztillált mozdulatok, determinált, fojtogató, páradús imbolygások, részeg (rész-egész) arányok…

Tenger?

Ismét egyedül