Átjárások / Átírt arányok…
Granda Isola Bella, a hírhedt, álneves költőnő az alábbiakat írta reflexív, verses levelében, melyet a Felhő regény című mű írójának címzett, anno (még Antivírus idusán):
Feledéssel kellett volna kezdeni, mondod, és én elhiszem.
Kiskoromban megtanultam olvasni a szavakat, majd rétegezni (re-tegezni) őket.
Persze nem szükségszerű, sőt, mindinkább kerülendő beleszólni (reggelizem): belesózni a természet folyamataiba… Ne bántsuk az eredendőket…
Meg(t)eszi helyettünk a család. A nagyfotel mögül, az ágy alól,
a szekrényből figyelünk kifelé. Ott kuporgunk az üres tévében…
Ki(k)öltözködünk. Ennyit tehetünk. S tovább tipródunk az eltelt éven,
tizenkettőn, tizenhéten, közben kihúzunk a kétezer-tizenöt oldalból
ezeregyszázat, így hullámzunk: lázálmokba merülve, álomláz-kéken...
Pihenned kell, mantrázzuk, és kérleljük az agyunkat, ezt a karfiolos bujaságot,
hagyjon nyugton, hagyjon egy kis levegőt, ne jöjjön asszociációkkal,
emlékképekkel, vágy- és kínálmokkal, ne vetítsen, ne foglalkozzék hatásokkal,
bepréselt leképződésekkel, freudi ki- és beszólásokkal, az efféle (folyamatot megterhelő) ön-lapozásokkal…
Aludni szeretnék, mondod, és én elhiszem.
Végig-vágtázom az Adrián, a tenger tetején valami szörnyű lovon,
lóg belőle hínár és zab-szár, patájára moha nőtt: fekete kagylókkal…
Közben érzem: a szavak húznak lefelé, a tenger mélyére, de hidd el,
tudok lélegezni, gondolkodni, eszmélni, és kreálom a szóképeket,
testen kívüli képzeletem erőket teremt, s holnap (ismét): újra-kezdem...
Intertextuális szöszök…
Hajlatok és rés-gyömöszök…
Panyigai, panyigai, panyigai, ü!
Kotta, kudora, ház, ház, „kontra” kudora, ü!
Mese-előjáték:
Vese, velő, máj, lép…
Kábulatom rám-lép:
Gyomrom romos tájék…
Nem tehetem le, nem tehetem, hogy ne értsem, hogy egy szó-áram
majd teljesen megsemmisítsen, meg se mi-si csen, megsegítsen!
Mindez, közvetlenül nem érzékelhető – így suttogott belső szótáram…
Az olvasóhoz (most is) egy Felhő beszél… Nagy foszlány az Egészben…
És tudom, lassan véget ér a gyötrelem, fogynak a napok, a lapok,
és visszaköszönnek történetek, nevek, ismerősek az első oldalakról,
mintha már olvastam volna, valahol az elején: ó, a démoni alakok…
Ó, transzmutáció! Talány... Talán, talán most fáradok…
Asztrális jelenések, latens lények? Vagy kiazmus-ok belső tájakról?
Szimultánok, mondod, és én elhiszem.
Feledéssel kellene kezdeni, de átugrottam a következő felhőre.
Felhődre: kedves leíró, férfi, lány, nő, fiú, Zorpia, utazó…
S aztán, mintha én is elmosolyodnék...
- - - -
A leíró, ezen sorokra a következőket reagálja, ím-ígyen „üzen vissza” az éterbe:
Ó, Granda Isola Bella! Az igazán intuitív-szenzitív, szexuálpszichológus költőnő, aki (már jóval születése előtti álmaiban) szívesen flörtölt Csáth Gézával és Szabó Lőrinccel, majd fiatal korától gyakran szörfözött híres (főként fétiseket és parafília-jeleneteket tetováló) művészekkel, aztán ifjú költő-múzsaként, nem utolsó sorban: Petri György társaságában is elfogyasztott jónéhány, Bak sör mámorba itatott (mély-szociológiai) lírát…
Igen, mi is akkoriban találkozhattunk (1996-1999 között), a Metafor(m)ák és Árnyék(világ)ok alakváltozó, bizsergő helyszínein (túl a Fekete Lyukon, az FMK-n, túl a Tilos az Á-n), például a hajnali Calgary Antik Drink Bár-ból (kis pihenővel) át a Bambiba, majd célirányosan – a Bástyán át – a Mátra Borozóba (Tandori egyik, egykori törzshelyére) haladva, ahol gyomorkeserűk oldódtak (hova)tovább Viceházmesterek és Krúdy-dózisok társaságában…
Előtte és utána: sokéves csönd és kavalkád, melyek így váltakoztak az elvonulások, kvázi-remete évek, utazások, orgiák, kiállítások jegyében (az Illuminált időtlenség, vagy éppen a Kortalan kertek fotósorozat bűvöletében): Gyoma-Párizs-Gyoma…
Zártosztály, padlásszoba, öngyilkos barátok, eszement (kiskorú) szeretők, halott kedvesek, tengerpartok, ámokfutások… A szorongásoktól a hihetetlen meghívásokig, irodalmi sikerek (levelezés, találkozás Faludy Györggyel és Határ Győzővel), szeszélyes életmódok, folyamatos látomások… Mindennapi démonjárás… A sötét szekrényből a Montmartre és a Bastille művészvilágába (kiállításom: párizsi víziókkal, sokrétű élményekkel, extravagáns kapcsolatokkal)…
Aztán az (ismét megtalált) írások, 20-25 teleírt füzet feltárása… Csöndes, ®évült beleszédülés… Itt és most (spontán fellapozás által) egy-egy töredék közvetítése:
Ó, minden napra egy eset: (a) Minden Apja Egy lehet…
