Ugrás a tartalomra

Jelige: Szeléné – Önarckép; Látogatás

Önarckép

 

Készítenék szelfit,

De manapság már nem divat.

Újra felértékelték

A régi fotósokat.

S különben is, kimegy

Divatból a filter,

Az arcom úgy szép,

Ha semmi nem fedi el.

 

Hisz kis szeplőimet,

Ha elnyeli a közhely,

S barnás− zöld szemeim

Kékre festi el,

Nem lesz rajtam semmi,

Ami igazán eredeti,

Ami az értékes

Emberek szívét elnyeri.

 

S erős szemöldökömből,

Ha vékonyat faragott,

Az nem tudja átadni

Azt a mély haragot,

Mikor összehúzom,

Ha valami úgy bánt,

Vagy nem tudom már

Tűrni a családi viszályt.

 

Keskeny kis számról

A mosolyt lehordaná.

Csücsörítés által

Változnék libává,

Mely nem engedné ki

A sok szép gondolatot,

Amit az elmém

Mind a számba adott.

 

Mondjuk az orromat

Ha piszévé tenné,

S miteszereimet

Eltűntetné köddé,

Nem lennék rest használni

Divaton kívül se.

Na de a lényeg,

Hogy a belsőt ne érintse.

 

Mert lehet, hogy nekem is

Van rossz tulajdonságom,

De segítek mindenkin,

Akármilyen áron.

Saját igazamért,

Ha kell, kiállok,

S gyorsan megbocsájtok

Annak, aki bántott.

 

Énekemmel, ha tehetném

Lehoznám az eget,

S ha sokat gyakorolok

Talán meg is lehet.

Kérlek, ne sirass meg,

Mert krokodilkönnyeim

Eláztatják szeretett

Versesköteteim.

 

Hiszem, hogy a világ

Sokkal jobb hely lenne,

Ha mindenkinek legalább

Egy mosolyra telne.

Kapd el a kamerád,

S mosolyogj egy nagyot,

De inkább tartsd meg

Az eredeti mosolyod!

 

 

Látogatás

 

Félhomályban, egy széken ülve,

A táskámat magam mellé ejtve

Várom, hogy végre láthassalak.

Remegés fogja el a lábamat.

 

Magával ránt a csalódottság.

Ilyenkor hol az igazság?!

Szerintem nincsen isten…

Sietek hozzád, Kincsem!

 

Szememet ellepi a homály.

Hogy lehetsz beteg ilyen korán?

Szembecsapnak a tények.

Ó, hogy féltelek, s félek!

 

Végigfut rajtam a hideg,

Lelkem széttört, mint az üveg,

De nagy szükséged van most rám,

Gyorsan megtörlöm a szempillám.

 

Sietve lépkedek a folyosókon.

Megáll a kezem a szobaajtón,

Ahonnan kiszűrődik a fény.

Ott állunk szemben: Te meg én.

 

Én a nyakadba szökök,

Te szorosan ölelsz.

„Ne félj, Babám,

 minden rendben lesz”.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.