Jelige: stelázsi – útközben; ezért

útközben

itt ez az állkapocs

szélesen keringőztem rajta éjszakánként

aztán megláttam mögötte.

megálltam és levágtam a hajam

befontam hogy jobban kiemelje szavaimat

ha már látószerveim feladták kékségüket és

kétezerkilenc óta egyre barnul a most.

ezek a talpak azt hiszem hibásak

van hogy nem beszélik meg merre vigyenek

ilyenkor kettészakadok de a november tudata összevarr.

a hátamon három sárguló vágásban rejtőzik a dög

nyúl és pulya keveréke

azt hazudom

rég megöltem.

mellkasból fejbe és vissza.

útközben lefejtek magamról egy réteg bőrt.

föld alatt csak én legyek.

ezért

most is csak a reggeli napfény és te

ez az örökké nyugodt páros

meg ahogy nagyon lassan vagy finom

vérem ömlik számba

ömlik szádból

számba

én megeszem

aztán csend.

másra zsebkendőt.

az üresbe ordítom

bárcsak nyáron szabadban részegen

megfagyni.

és kékre minden szálat

nyakad és lábujjam is

kékre festjük

sötétre.

a hátad közepétől jobbra repedsz

nem ezért

és nem is az orrodért.

a kettőért együtt.