L. Takács Bálint első kötete szabad és öntörvényű könyv, kacskaringós utazás a valóság másik oldalára. A Bad trip történetei egyszerre pszichedelikus rémálmok és szikár elmetájképek a psziché bugyraiból. A könyv nem kórtörténet, és nem kortörténet – bár a kortárs popkultúra számtalan motívuma is megjelenik benne –, hanem felfedezés, kísérletezés, társadalom- és létkritika, hallucinogén-újhullám-minimál-prózában. A jó szöveg túlmutat önmagán, érzéki élményt ad, és gondolkodásra késztet. L. Takács Bálint szövegei ilyenek – látásmódja és hangütése eredeti, humora feketén csillog, szavai a helyükön vannak: irodalmi DMT a gépelfek és sárkánykristályok korából.

L. Takács Bálint 1998-ban született Székesfehérvárott. A Szegedi Tudományegyetem, a Budapest Film Academy és az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Filmkritikákkal és prózaírással foglalkozik. Ez az első könyve.

Szakítottunk

Most szeretnék mesélni a kedvenc állatomról, a galandféregről. Taenia saginata. Milyen szép név. Úgy hangzik, mintha valami viktoriánus kori grófnő neve lenne, nem pedig a galandféreg latinul. Szeretném elmesélni, hogyan kezdődött a kapcsolatunk, és hogy jutottunk el idáig.

Ó, Taenia, miért kell elhagynunk egymást?

Minden reggel pokoli hasmenés. Ez lett az ébresztőórám, mióta összeköltöztünk a férgemmel. Eleinte olyan szép volt minden. Aztán kezdtem megelégelni, hogy nálam lakik, én főzök rá, mindenben támogatom, mégis annyi fájdalmat okoz nekem. Pedig én vagyok a nő, nekem is vannak igényeim, de őt ez nem érdekli, csak eszik, alszik, néha átkúszik az egyik szobámból a másikba. Úgy érzem, ez a kapcsolat túlságosan egyoldalú. Mintha kihasználná, hogy szeretem. Mintha minden problémámat elintézné annyival, hogy „a szerelem már csak ilyen: néha kurvára fáj”.

Tanulmányozom a híg székletemben úszkáló fehér, rizsszerű féregpetéket. Aztán gyorsan lehúzom a vécét, nehogy a macskám felzabálja őket. Nem akarnám, hogy ő is belemenjen egy ilyen bonyolult kapcsolatba, mint a miénk.

Négy görcsoldó tabletta a reggeli kávé. Hasogat a fejem, remeg minden végtagom. De legalább vékony vagyok.

Ma már nem divat a kövér embereket lekövérezni. De aki vékony, annak nyugodtan szóvá teheted, még akkor is, ha egyáltalán nem kíváncsi a véleményedre. A kövérnek viszont nem szólhatsz, mert ki tudja, lehet, nem attól kövér, hogy egész nap otthon fekve eszi a csokit, hanem pajzsmirigyproblémái vannak, vagy talán cukorbeteg. A genetikáról nem is beszélve. Ezért engem sosem gúnyoltak azzal, hogy kövér vagyok. Ehelyett, hogy éreztessék velem, nem tartozom közéjük, lesajnáltak. Ezeket a szánakozó tekinteteket untam meg.

Ha most elhanyagolod a tested, az olyan, mintha fiatalon lennél kurva öreg. Először csak futni kezdtem a kis víztározó körül, nem messze tőlünk. Amikor elsőre körbeértem, azt gondoltam, még tízezer kör, és lefogyok. De nem akartam annyit várni, mert addigra már harminc fölött leszek, és akkor hogy tudok pasit találni magamnak? Sokféle ötletnek utánanéztem. Szénhidrátszegény diéták, káposztakapszulák, torna… Aztán ráakadtam az igazi megoldásra.

Galandféreg-diéta. Talán a név nem annyira meggyőző, de hallgassatok végig. A lényeg, hogy felmész erre az orosz weboldalra, és rendelsz egy tablettát 34 dollár 25 centért. A tablettában van egy galandféregpete, amit le kell nyelni. Aztán a gyomrodban kikel egy Taenia saginata. Először csak egy néhány milliméteres fejrész, ami a kis horgokkal rátapad a bélfalra, és a bőrén keresztül magába szív minden táplálékot, ami végighalad a bélrendszeren. Így elkezd szépen nőni, egyre többet eszik, és te is egyre többet ehetsz, annyi csokit nyomhatsz, amennyit akarsz, nincs fölösleges, megterhelő testmozgás, villámgyorsan szaladnak le rólad a kilók. Egyébként ez egy ősi módszer, már a 16. században rájöttek a galandférgek varázslatos képességére. Csak akkor még férges húsból készített langyos levest ettek, nem voltak ilyen modern tabletták. Khloé Kardashian is gondolkozott a galandféreg-diétán, hogy ő is olyan szép lehessen, mint a testvérei. 

Ahogy látjátok, ez egy fantasztikus és nagyon hatékony módszer, kisebb mellékhatásokkal. Na de melyik gyógyszernek nincsenek mellékhatásai, igaz? Csak egy dologgal kell vigyázni. Ha túl régóta él benned a féreg, hajlamos felkúszni a bélfalon, és létfontosságú szerveken is megkapaszkodhat. Például eljuthat az agyadig, és akkor valószínűleg meghalsz. Ezért fontos, hogy egy idő után megszabaduljunk a férgünktől. Ehhez célszerű keresni egy orvost, a megfelelő tablettás kezeléssel pár hét alatt kipucolhatjuk a szervezetünket. De én nem akarnám, hogy erről bármelyik orvos tudjon. Még ha azt is hazudnám, hogy véletlenül fertőződtem meg, akkor sem szeretném, hogy a szép alakom és bámulatos fogyásom ne az én érdemem legyen, hanem valami köcsög féregé. Szerencsére erre is van alternatíva.

Szegényebb országokban, ahol gyakori a férgesség, elterjedt egy népi gyógymód. Ehhez először koplalnod kell, hogy a féreg ne jusson elég táplálékhoz. Utána a szádban kell tartani egy kis tejet meg mézet, és megvárni, amíg az éhes féreg felkúszik a torkodon, hogy ehessen. Ekkor már csak ki kell húznod a szádbon keresztül, és megölheted. Persze, nem szükségesek túl magas szintű orvosi ismeretek ahhoz, hogy rájöjjünk, a féreg nem tud, és nem is akar csak úgy felkúszni a torkodon.

De mi a helyzet az ánusszal? Ha a Taenia feje már a végbeledben van, könnyen el tud jutni a végbélnyílásig, csak egy kis ösztönzés kell neki. Ha az éhes féreg megérzi, hogy a segged mézes-tejes bevonatot kapott, szép lassan odakúszik, kidugja a fejét, és már csak meg kell ölnöd.

A megváltásig azonban sokat kellett szenvednem. Kálváriám, amit Taenia okozott, végtelennek tűnt. De csöndben tűrtem. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. Ez a sorsom. Ez a keresztem. A stigmám. Minden este, alvás előtt gondosan bekentem a megfelelő helyet a tejes-mézes keverékkel, és egy kalapáccsal a párnám alatt vártam a pillanatot.

Aztán egy reggel arra ébredek, hogy valami mocorog a végbélnyílásomnál, mintha apró karmok kapirgálnák a záróizmaimat. Oldalamra fordulok, felhúzom a térdeimet a mellkasomhoz, és nyomni kezdek. Néha hátrapillantok, és figyelem, ahogy a kis fehér fej lassan előbukik belőlem. Olyasmi látvány, mintha az Alien-filmek japán pornóverzióját nézném, ahol a xenomorfok már nem az emberek mellkasából törnek elő, hanem a seggükből.

A horgos fej zavartan forgolódik, mint aki most jött rá, hogy csapdába esett. Szívókorongjaival a lelkembe lát. Nagyon nem akarja, hogy kirakjam a házamból. Ha tudna beszélni, most a csillagokat is lehazudná nekem, csak kapjon még egy esélyt. Tipikus pasi.

Olyan erősen csapom fejbe a kalapáccsal, ahogy csak tudom. Gennyszínű folyadék fröccsen az ágyamra. A biztonság kedvéért még kétszer lecsapok rá. Aztán szétteszem a lábam, és elkezdem kihúzni magamból a hosszú, vékony, sikamlós testét. Nem pont így képzeltem el az análszexet, az biztos. Majdnem egy méternyi, néhány centis ízekből álló szalagot húzok elő, aminek szép tojáshéjszínét csak a barnásvöröses testnedveim piszkítják be.

Rohanok a vécére, hogy kiürítsem magamból a belém szakadt féregízeket. Tudtad, hogy a galandférgek testének nagy része bébi galandférgekből áll, amik a szülőkhöz kapcsolódnak? Egy szörnyetegnek érzem magam, amiért csak így kiszarom a gyerekeinket.

Ahogy lehúzom a vécét, megkönnyebbülést és felszabadultságot érzek. Végre túl vagyok rajta. Végre szabad és önálló vagyok. Végre azt teszek, amit akarok. Azt hiszem, ez a kapcsolat többet vett el belőlem, mint amennyit adott, már ki kellett lépnem belőle.

Aztán ahogy megetetem a cicámat, enyhe bűntudat fog el. A szobámba érve erősödik bennem a rossz érzés. Nézem a foltot, ami Taeniából maradt. Azt hiszem, megtanultam az élettől, hogy minden sikerhez galandféreg-belsőségek ragadnak.

Csinálok egy képet magamról, az új emberről, akivé lettem. Nézem a szép, fehér bőröm, a vörös ajkaim, a vékony csípőm, a lapos hasam, a formás lábaimat. Végre egyszer az életben elégedett vagyok magammal. És boldog vagyok.

Ó, Taenia, bárcsak láthatnád!