Galambpadlás

csak három doboz maradt belőle
meg a dagasztóteknő és a rézszamovár
mária-képek könnyei hullottak a sámlira
a vert falú kastélyban amely elszigetelte
a kortól amiben már nem akart élni
a júliusi dögszag beleivódott a deszkákba
tollas hegyláncolatokat alkottak a tetemek
a galambpadláson aminek az ajtaja előtt
még csak most gyülekeznek a balkáni gerlék
hogy évek múlva a csontjaikkal játsszunk
a megfakult hajópadlón

Hitchcock madarai

Nadrágkosztümös, imbolygó nők vörösborral
locsolják a balusztrádokat, a portyázó
vadállatok cipzárja a drapp varrásnak feszül.
A túloldalon puskák dördülnek, délszláv
ünnep habzik a söröskorsóban.
Késő délután Hitchcock madarai eltakarják az eget,
a lombkorona fekete tollai keskeny vonalakat
rajzolnak a kőre.

Fantomfájdalom

tegnap éjszaka láttam egy kopasz foltot a fejeden
az utcai lámpa alatt álltál  
nem voltál más csak tökéletes gépezet
aki a fürdőszobai neonerengésben
mossa bőréről a létezésem
tárgyi bizonyíték minden hajszál frissen száradt folt
véraláfutás a karon
olyan vagy mint a hiányzó végtag
amikor hazaindulsz belém hasít a fantomfájdalom

A kerítés mellett – grafit, papír

Gerenda

a főút mellett éltünk
három kutyával omladozó házfalak közt
itt régen kocsma volt
a mama mondta
de az oroszok elvitték a pinteket és
a szalonnát a kamrából
helyette egy emberpár himbálózott
a füstszagú gerendákon

a kutyákat elütötte egy yugo
beleik rajzoltak rorschach-tesztet
a köves útra

Kölcsön

négykézláb másztál felfelé a meredek kőlépcsőkön
rekedt kutya ugatta a holdat de a te hangszálaid
farkasüvöltést színlelve kopogtattak minden ajtón
a macska ott hízelgett a lábadnál nagyot löktél rajtam
állat az emberben
anyám a másik szobában kaparta össze
a maradék likőrt és házi dohányt
némán imádkozni kezdtem hogy ne hányd le a szőnyeget
mert az is csak kölcsön mint a bútor és a törtfehér számlák
a postaládában és az izveštaj a postás kezében és hétköznapi
mint szemében a megvetés
másnap hajnalban falfehéren ültem buszra megsirattam
azt a hetven dinárt amit a csomagomra költöttem
és hogy reggel már csak kirakatból nézem ahogy felszolgálják
a gőzölgő török kávét és a rossz híreket

Testből testbe – kombinált technika, vászon

Kagyló a talpban

a tisza halványbarnán csorgott át ujjaim közt
ott keringett a foszladozó borjú napokig
fiatalon senkinek nem jut eszébe hogy valaha bőrrákos is lehet
csak feküdtünk a napon délutánonként negyvenes nők testén rágódva
hogy egy napon majd elfelejthetjük a könnyű nyári ruhákat
és mind a két karunkat a gyerekek rángatják homokos kézzel
görögdinnyétől ragacsos szájjal hogy kenjük be a testünket iszappal
feszítsük szét a kagylót ami a talpunkba áll dobjunk követ a vízbe
szaladjunk el és nevessünk a remegő árnyékokon akik zihálva próbálják
utolérni az apró lábnyomokat

2000-ben született Zentán, a Vajdaságban. 2019-ben érettségizett a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumban mint képzőművészeti technikus. Jelenleg az Újvidéki Művészeti Akadémián tanul festészetet, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályakezdő ösztöndíjasa. Meg nem festett képeit próbálja versekbe tömöríteni. A verseket a szerző festményeivel illusztráltuk.