V-agra

– Tudja, doktornő, én már csak a sztori kedvéért nézek pornót. Mást nemigen tudok vele mit kezdeni, többé nem áll fel. Ezen lehet röhögni, pedig nem vicces. Főleg, mert én már mindent láttam, amit látni lehetett, ezért a film sztorija sem viszi el a hátán a dolgokat.

– Tehát a potenciaproblémájának köze van a gyógyszergondjához?

– Milyen gyógyszergond? – röhögök fel, majd lezserül hátravetem magam a fotelben. – Ja, hogy a túladagolás, ami miatt idehoztak. Az egy nagy félreértés, semmi több. Higgye el, épp elég bajom van anélkül is, hogy gyógyszerezném magam. Én azokat a pirulákat épp azért szedtem be, mert kézbe akartam venni a sorsom. Segíts magadon, minden önsegítő guru ezt hajtogatja. Én csak megpróbáltam tökön ragadni a bikát.

– Nem szarvánál megragadni?

– Mit?

– A bikát.

– Így mondják helyesen? – tárom szét a kezem, lustán elvigyorodva. – Látja? Asszociáció.

– Térjünk vissza a pirulákhoz! – rendelkezik a pszichiáter, közben lefirkant egy gyors jegyzetet az írótömbjére.

– Na szóval, valószínűleg én vagyok az egyetlen „öngyilkos”, aki V-agra túladagolással került a detoxba – karcolok macskakörmöt a levegőbe az ujjaimmal. – Persze önök ezt azért nem ismerhették fel, mert egy gramm V-agra sem volt a vérmintámban. A francos internet elintézte. Szingapúrból cuccokat rendelgetni már csak ilyen. Tudtam persze, hogy nem konkrétan V-agra az a gyógyszer, amit rám sóztak. De kit érdekelt? Eleinte prímán működött. Bekaptam egy olyan fura kis bogyót, attól minden szép és jó lett megint. Vígan állt a zászló, lehetett pornót nézni. Újra sikerült élveznem is rá, anélkül régebben nem látszott sok értelme a dolognak. Amikor, tudja, még nem foglalkoztam a pornófilm sztorijával.

A formátlan orvosi köpenybe bújt nő rezzenéstelen tekintettel bámul rám. Óhatatlanul elkalandoznak a gondolataim, vajon mi rejlik a köpeny alatt? Vajon mennyit szoktak elektroszexelni a kollégákkal a sokkterápiás ágyon?

– Csak hát az a baj, tudja, hogy az ember a bogyókhoz ugyanúgy hozzászokik, mint a filmekhez – igyekszem tisztázni a félreértést. – Eleinte még ment velük a recskázás. Aztán egyre több bogyóra lett szükség hozzá, ráadásul egyre gyakrabban. Igazából annyira örültem, hogy megint tudom élvezni a pornót, hogy egyre sűrűbben ültem oda a képernyő elé. Emiatt kellett egyre több pirula is, nem öncélúan kapkodtam be. Ha filmezés nélkül szedné az ember, az azért szerintem is furcsa volna.

Cinikus szusszanás szakad föl belőlem.

– Szóval a pornó lett megint több, és ezért szedtem be egyre több gyógyszert, vagy mi volt az a lóizgató, amit a ruszki oldalakon rám sóztak. Tudja, többféle cuccal próbálkoztam, csak a legelső adagot hozattam Szingapúrból. Később már rendelgettem mindenfelől. Eleinte mind működött, kivéve egyet, amelyiktől hallucináltam. De nem ám valami szexi jelenetet! Fenét! Férgeket meg kígyókat!

Azóta is fel vagyok háborodva, dühösen a karfára csapom mind a két tenyeremet.

– Hány pirulát szedett naponta? – fürkész a doktornő.

– Egyszerre? – kérdezek vissza. – Mert tudja, a vége felé elkezdtem őket keverni. – Hanyagul legyintek. – Lényegtelen. Csak oda akarok kilyukadni, hogy nem vagyok holmi drogfüggő, sem depressziós. Nyugodtan hazaengedhet. Aláírom a saját felelősség-nyilatkozatot meg bármit, amit akarnak.

– Továbbra is szed majd gyógyszert? – érdeklődik a legtermészetesebb stílusban.

– Ennyire azért ne nézzen már ostobának! – vágok egy grimaszt. Gondolkodhat, mennyire ostobának. Annyira, hogy a túladagolásom után még rendeljek bogyókat a malájoktól, vagy annyira, hogy bevalljam neki, ha úgy is így teszek?

A doktornő nem zökken ki.

– Mondom, én jót akarok magamnak – folytatom egy idő után, mert be kell látnom, ő nem fogja megtörni a csendet. Engem viszont rinyálni hoztak ide, nem árt, ha együttműködöm. – Nem öngyilkos próbáltam lenni, mint képzelik, csak félrecsúszott a számításom. Szeretem a szexet, és tenni akartam róla, hogy élvezhessem is. Mi ez, ha nem életigenlés? Oké, most elbénáztam az öngyógyítást, de összességében csak segíteni próbáltam magamon.

Széttárom a kezem, várakozón figyelem a reakciókat. Hiába. Újabb hosszas hallgatással kényszerít bele a folytatásba.

– Tudja, mióta a pornófilmek sztorijára is koncentrálok, rájöttem, hogy alig van nekik. Talán ki kéne bővíteni a forgatókönyvüket. Akkor talán újra tudnának érdekelni. Úgy értem, több történés kéne a szex köré. Utóbbiból meg visszafoghatnánk, sokkal kevesebbet és sejtelmesebbet bele, úgysem tudok már mit kezdeni a mindent bele érzéssel!

– Tudja, mit írt le most? – Várakozón nézek rá. – A hagyományos filmeket.

– Úgy érti, ami nem pornó? – Biccent. Ezen úgy meghökkenek, hogy pár másodpercig szóhoz sem jutok. – Évek óta nem akadt időm affélékre. De tudja mit, doktornő? Engedjen haza, és rögtön berakok egyet!