A létezés (folyamat) alaptétele: a valóságot az imagináció teremti. Az imaginációt pedig: létezésünk őrületével (folyamatosan) teremtjük…

 

Piran / Koper felé… Első kortyok az ópiátos gyógyszerek után: Ukk! – Ukk állom(m)ás… Iszonyú csontgyulladááás! Illa, illumin, porc-góc nyekk, kankalin… Ó, a mutáns minimum! Sors-hézag, velő-redő, immun-szakadék, belső vérmező…

 

Oda-kozma furunkulus, khá, furdancs, kín-lupus… Rezeg a sejt-alvadt degreda, ide-oda-idea: s gukkeren át a jelen(és): motiv-a, rozsda-da (a) köldök-rés:

mohhadir moonhadar, ráng a duk, levita hahaha, nyál-tócs a hasa-lyuk…

 

Gyomrom: rom…

 

- - -

 

Karnevál helyett:

 

Ahol a hülyék már régen sírnak, ott a bölcs még mindig hahotázik. A humor van a legmélyebben. A humor a Mája utolsó fátyla. A legszentebb fátyol. Az utolsó valóság. A humor alatt már csak a semmi van. Az örvény…

 

„Élet-képek” félhomályban: anyáink, szeretőink, kutyáink (szép sorjában): sisteregnek, mocorognak (urnákban, köcsögökben, vázákban)…

 

Beleim: izzó, fortyogó kábelek,

láva-kígyók, feszülő-vergődő tekervények,

duzzadó-vonagló, éles ásványokkal, mérgezett elemekkel,

émelyítő rétegekkel

megterhelt

(organikusan is beteg)

vezetékek…

 

Beleim: szétrobbanó véglény-kábelek…

 

- - -

 

Hermina néni hermineutikus üzenete, aki régebben a vulgáris gondolkodásmód híve volt, és aki (már előző-előző életében) sajátos exegiézist, illetve szakácskönyv-filozófiát is teremtett:

 

A bélbajosok ősi kapcsolatban állnak a Világkígyó romlott utódaival, és az asztrális eredetek kibogozhatatlan rokonságával. Az asztmában és bronchitisben szenvedők a logosszal való kapcsolatukat nem tudják tisztázni, a bélbajos pedig a saját alvilágát nem tudja felszámolni…

 

- - -

 

Hu dor lo-émun bo-dor

talp-huduth ad-mata

eh-jeh imachem dad-tama

eszta etchem havé do-bor…

 

A gyalázattól, romlástól az

angyalok keze szabadította

meg őt, és most a

megmentő kezét káromolja…

 

Oj lach Chorazin, oj lach Béth-Tzaidah…

Büdös gőz párolog az ő szájából, és a tiszták elfordulnak tőle…

 

Ten lanu hajóm lechem chukénu – amikor a rabló a házba tör, szintén az eget hívja…

Miként a meglopott is az eget szólítja (kérleli vagy szidja)…

 

- - -

 

Ébrenlétben ébredő (forróhártya-verejtékes) vergődések, a belső térben: (n)agybőgő-ideghúrok, csontkéreg-forgácsok, parázsló roncsolódások…

 

Síp, síp, el-vonat(k)ozás, síp, síp, térd- és lábszárcsont-csonkolás… Ordíí-tóó síííp, csontsíp, dobhártya: reccs! Szúr-szúúr, üt-üt, ááá! – Oltalom! A háttérben: preparált csontváz-cimbalom… 

 

- - -

 

Fél-éberség. A leíró egy óriási csoda-tavat örökölt. 313 búvár segített a víz alatti város építésében… Megannyi réteges ónix, füstkvarc és akvamarin függőkert, tintakékes, opálos folyosó-rendszer hullámozott szabálytalanul… Ó, kristály-könyvtár, áttetsző bútorok, átszivárgó (inverzen is vibráló) könyvek, víz- és holdfényű kódexek… Ásványidomok, habfelhő-heverők, lebegő plazma-tárgyak, egymásba tükröződő, amorf arányok… Árnyékokkal áthatott, játék(ok)osan visszhangzó illattalan illatok, légnyomás-víziók, rücskös-ruganyos halzsákok, hólyagos szerkentyűk, nyugágy-légzések, púú-párnák, légbuborék-szakadékok, pezsgőzuhany-hallomások… Sokk…

 

Majd 11 órás vonatozás…

 

Fél-álom. A leíró egy víz alatti (fel-le) olvasás közben telefonhívást kap, miközben a St. Georgius templom harangjátékát is hallja. A vonal távoli végéről, a hullámzó-berregő éterből egy ápolónő beszél: tisztelt leíró / felolvasó úr, édesanyja reggel 7 óra 7 perckor (ismét) meghalt! A május 30-as, esti halála után, ma (08. 18-án) is eltávozott… Aztán hosszas-zavaros, szürreális beszélgetés következett a megfelelő hamv-edények hiányáról, az elhunyt festmény-portréját ábrázoló hamv-vedrek terv-lehetőségeiről, a temetésen megjelen(het)ő színes lufik mennyiségéról, esztétikai csoportosításáról, de szó esett a romlandó (kagylókkal, herkentyűkkel díszített) gyümölcsöstálakról, és a korabeli, kézműves ágytálakról, sőt: Makkoshotyka és Turgonybabó régmúlt gyárainak versengéséről is! Ha az egyik gyár fél év alatt 440 000 ágytálat, 155 000 éjjeliedényt, és 130 000 irrigátort gyártott le, akkor a másik 510 000 piszoár-kagylót, 220 000 klozett-kagylót, illetve 999 000 köpőcsészét „hozott létre”… Aaaaa! A vonal (szerencsére) megszakadt…

 

- - -

 

Átjárások, áthallások, távoli dimenziók neszezései, érthetetlen, bizsergető üzenetek, a feloldás óhajtása, ájulás az érzékeken túlra, át, át az (ismert) ismeretlenbe…

 

Rítus! Hajnali szertartás! A költő, fehér lepelben: kutyája hamvait szórja a tengerbe…

Tenger! Igen, ismét a tenger…