Napszálkák

„Ha sok a fény, szemet hunyunk. / Sok a fény. Nem hunyhatunk szemet.” Halmosi Sándor letisztult versbeszéde egyre szálkásodik, szálkák támadnak benne, a legváratlanabb helyeken, máskor meg szakadozik, repedezik a vers pulzáló teste. Elég megérintenünk, saját „patchwork-életünket” érzékeljük máris. Jól járunk, ha megsebez. Nincs vers, amelyben ne találnánk egy üres helyet, ami a mienk, az olvasóé. Finoman modern és lélek-közeli világérzékelés, elkülönböző Halmosi-brand. Precíz, angyalsűrűséget megbízhatóan mérő költészet.

Visky András
 

*

MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG

Hogy a fény mozgat-e minket, vagy a sötét
súrlódása, nem tudom. De azt tudom,
hogy előre megyünk, és a forma számunkra
az absztrakt, és a múlt, mely átírható.
Hogy szilánkokból rakjuk össze magunk, 
hogy ólom és üveg vagyunk, fénylő és matt
szorítás. A fehér szükséges és elégséges
számú árnyalata. Magányos cédrus,
ezüsthíd-hatás. Az Aranykorban élünk,
de nem veszünk róla tudomást.
Angkorban Buddhák és majmok. 
Velemben, mely az Máriáé, lélekpalást.

A 10. ELEM

Mindig úton, két csészényi aggódás és csend
között. A világ olyan, amilyen, és az emberek
benne inkább ministránsok, mint szentek.
És ma már a lányok is perselyeznek.
Aki tud versül, lélekül hallgat.
Aki pofozni nem tud, bírnia kell a pofonokat. 

ISTEN ARCA

Isten arca nem a rostban van, és nem is a kő
kemény magjában. Sokkal inkább az ujjakban,
a tenyérben, a simogatásban. Amíg az anyag
olyan puha nem lesz, mint angyal kezében
a visszadobott kő, veszekedés után a tilolt
lélekostor.

PÉCS

A nagy Baalbek-terem mögött, az utca 
túloldalán az ókeresztény sírkamrák,
szépen kifestve – élet és halál Wittgenstein
előtt. Minden élő a napra siet, vagy Tettyére, 
vagy haza. A várfalon belül kodifikált
ostromok. Kívül az Aradi vértanúk útja.

KALI-JUGA-TANGÓ

Ha sok a fény, szemet hunyunk.
Sok a fény. Nem hunyhatunk szemet.
 

*
Halmosi Sándor: Napszálkák. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020.