Jelige: Kékmadár – Az utazó
A karantén időszakában milyen kikapcsolódás maradt egy idős ember számára, összezárva gyermekeivel, unokáival és a gondolataival? Mivel szórakoztathatja hát magát? Nos, nem is gondolnák. Hát én sem gondoltam. Mindaddig, míg a következőt nem tapasztaltam.
Rendszerint trolibusszal közlekedem, ezzel járok dolgozni, mindig ugyanabban az időben. Utazásaim során feltűnt egy idős ember, egy öreg úr, aki mindig ugyanabban az időszakban, járattal közlekedett. Ő rendszerint szóba elegyedett hölgyekkel. Kedves bókokkal illette őket, majd mesélt az életéről.
Felfigyeltem arra, hogy finoman és kedvesen bókol a hölgyekkel. Először csak általánosságban beszél az élet fontos dolgairól, majd rátér személyes dolgokra. Mindezt mindig egy kis humorral fűszerezi meg.
Egy alkalommal, mikor kiszemelt áldozatával csevegett és elérkezett a hölgy életkorához, majd finoman érdeklődött iránta, a hölgy csak elegánsan egy másik kérdéssel felelt, ön mennyinek gondol engem? Az úr udvariasan egy alacsony évszámot mondott. Majd fény derült arra, hogy tulajdonképpen tényleg letagadhat 20 évet az asszonyság, valóban csinos volt és jól ápolt. A beszélgetés mellőzött minden körülményeskedést. Őszinteség volt a levegőben. Mindkettőjüknek jól esett egymás társasága. Következő felvonásban a testi valójának jellemzőjére tért rá. Lassan-lassan elérkeztünk férfiasságának hanyatlásához. Szomorúan beszélt róla, hogy az idő előre haladtával már az sem a régi. Ekkor az asszonyság határozottan és magabiztosan kezdte ecsetelni, hogy egy ismerőse is hasonló helyzetben volt. Viszont mikor partnert váltott, a problémát elvágták volna.
Ezen a ponton sajnos le kellett szállnom a troliról, így nem tudtam tovább követni az eseményeket.
A bácsival több ízben is találkoztam, próbált mindig kedélyesen társalogni a hölgyekkel, azonban nem mindig járt sikerrel. Volt, mikor mogorva nőszemélyek csak vállat vonva vagy egy fintorral intézték el őt.
Ő azonban nem vette fel ezeket a dolgokat. Napról napra ült ugyanabban az időben a trolin és várta, hogy valakivel újból emlékezhessen fiatalkori hódításaira, fiatal énjének dicsőségére.
