Jelige: Csillagvirágok – Légyvadászok

A hatalmas tó felületén szikrázó napsütés milliónyi csillagocskát varázsolt köréjük. A csodálatos látvány kellemes érzéssel töltötte el. A csónak lágyan ringatózva haladt az apró fodrozódó hullámokon céljuk felé. A hattyúk szigete a tó közepén volt. Nagyon várták a napot, hogy kettesben legyenek, gyerekek és feladatok nélkül. Szerették a vizet, fiatal korukban sokszor voltak csónakázni. Most kicsit nosztalgiáznak ez az ő napjuk. A párja találta ki a hattyúk tavának meglátogatását, mert a kedvenc állata a természet egyik legszebb és legelegánsabban úszó madara volt. A sokszínű zöld a kristályokkal teli vízfelület az ég megannyi kékje a fehér madár sereg lenyűgözte őket. Megérkeztek, párja előkészítte a fényképező gépet. A madaraknak szánt eleséges táskát kinyitotta, kezébe vett egy száraz kenyérdarabot, felemelte a kezét dobásra készült. Abban a pillanatban hallotta meg a zümmögést, érezte, hogy a homlokára szállt valami, elkezdett csapkodni jobbra-, balra a kezével a szeme még csukva volt. Nem akart felébredni az álomból, hattyúkat akart etetni. Próbált vissza találni valahogy a vízhez. Kis idő elteltével újra hallotta a zümmögő hangot, most a vállán érezte mind a hat lábát. Akkorát, csapott, hogy még fájt is persze nem találta el állítólag nagyon gyorsan tudnak reagálni  és veszélyt hárítani. Menj innen! – kérlelte, de a légy nem hagyta annyiban. Minél jobban hessegette annál inkább támadt, orvul alattomosan.  Most megjárod! – gondolta magában. Elővette az ágy mellé készített légycsapót. Felült és figyelt, néma csend. Megijedtél te kis piszok! Hanyatt feküdt az ágyon kezében fogta az ütőszerszámot. Pillanatokra elbóbiskolt a légy újra támadt. Könnyedén repkedett az ágy felett és elviselhetetlenül zümmögött. Elkezdett hadonászni és egyszer csak azt vette észre, hogy a szemtelen légy segítséget hívott a támadáshoz. Már hárman voltak a zümmögő kórusban. Az ébredő napsugarak bevilágítottak a szobába. Óvatosan felült az ágyon és figyelt, ütésre készen emelte magasra a legyek megsemmisítésére kitalált eszközt. A férje felé pillantott és akkor meglátta a nyári virágokkal teli paplanhuzaton. A nagy melegben lepedőt vagy ágyneműhuzatot használnak takaróként. Ott volt megbújva a virágok közt. Lecsapott rá! – a férje feljajdult – a váratlan ütés a furcsa ébresztés érdekes arckifejezést  produkált nála. Mit csinálsz? – Kérdezte a légycsapót még mindig magasra emelő feleségét. Ne haragudj, tudod, a legyek nem hagynak aludni! De meg van! Mutatott diadalittasan a sikeres leütés áldozatára. Próbáljunk még aludni! – becsukta szemét és próbált visszatérni az álombeli hattyúkhoz. Ott voltak és várták a kenyeret, kezét felemelte és dobáshoz készült-zzz és újra kezdődött minden. A két légy bosszúhadjáratot indított ellenük társuk csúfos halála miatt. Az éjszakai csendben a legyek kórusban való zümmögése olyan volt, mint valami fülsiketitő zaj. Idegesen felugrott és az ágy mellett várta, hogy valahol megálljanak. Na, végre! – sóhajtott fel – és akkorát csapott a férje csupasz vállán ülő légyre, hogy még ő is megijedt a csattanástól. Párja most idegesen kiugrott az ágyból. Add ide azt a légycsapót! Majd adok én ennek a szemtelen légynek! Lesben álltak az ágy két oldalán és várták, hogy az utolsó legyet is halottá tudják nyilvánítani. A türelmes várakozás és a mozdulatlanság bevált. Jött a zümmögő hang és a körözés az ágy felett. A kispárnát nézte ki magának az összetett szemeivel. Párja akkorát csapott szerencsétlen párnára hogy a légyből semmi sem maradt csak egy nagy paca. Reggel felteszem a szúnyoghálót az ablakra- mondta álmosan. Ágyneműt cseréltek és egymáshoz bújva próbáltak visszamenni álmaikba. Vagy álmodnak egy újat ahol győztes légyvadászként ünneplik őket.