Köldökzsinór
Abafáy-Deák Csillag Gyilkos karakterek és Várnagy Márta Kapuzábé című novelláskötetének bemutatójára került sor a Magyar PEN Club és a Parnasszus Kiadó közös rendezvényén 2021. november 29-én a Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös termében szép számú közönség előtt.
Abafáy-Deák Csillagnak immár harmadik, Várnagy Mártának első novelláskötete jelent meg a Parnasszus Kiadó gondozásában, mindkét kötet szerkesztője Turczi István, a Parnasszus Kiadó vezetője, a Magyar PEN Club főtitkára.
Az esten megszólaltatott alkotók rendszeresen publikálnak jeles folyóiratokban (Ambrózia, Aracs, Bárka, Irodalmi Jelen, Élet és Irodalom, Életünk, Napút, Palócföld, Parnasszus, Székelyföld, Szőrös Kő, Tekintet, Tiszatáj, Új Forrás).
A moderátor szerepét Beck György vállalta Bene Zoltán író, szerkesztő megbetegedése miatt. Az esten Sallay Gergely gitárművész játékát hallhattuk, aki Leo Brouwer Etude No. 2. című darabjával nyitotta a műsort.
Elsőként Abafáy-Deák Csillag kapott szót. Kötetének borítóján Orosz István alkotása a toleranciát hivatott kifejezni. A grafika nemcsak a szövegbeli világ illusztrációja, de egyben illuminációja is, azaz vallomás: ilyen vagyok – válaszolta a szerző Beck György első kérdésére. Abafáy-Deák Csillag három novellát olvasott fel ízelítőként a gyűjteményből. A Betűvetés arról szól, miként válik egy gyermek életre szóló szenvedélyévé az olvasás és az írás. A Csillag című novella a névadás rejtelmeibe vezette be a hallgatókat: ahogy a főhős gyermek tudatára ébred, neve nem található a román névszótárban. Név és önazonosság össze- és össze nem tartozását, az elvárásokat éli át, egészen addig a fájdalmas tapasztalásig, hogy létezését vonják kétségbe: ilyen név – Csillag – nem is létezik.
Bartók Gyermekeknek című zeneműve alatt a gitárhang szülte csendben elmélkedhettünk a gyermeki világ őszinteségén, az első sikereken és az első sebeken. A Madárinfluenza című novellában a ’hattyú’ és ’fattyú’ szó értelme nyílik meg egy gyermek lelkében. Nem Andersen Rút kiskacsájára ismerhetünk a szövegből, a tanulság inkább az, hogy felnőttkorig kísérhet bennünket a házasságon kívül születettség billoga, és válhatunk tartós emberi kapcsolatra képtelen személlyé. Abafáy-Deák Csillag szövegeit erős festőiség, lírai, titokzatos feszültség és finom könnyedség jellemzi. Realista és groteszk stílusú novellái egyszerre szólnak válságról és ébredés utáni újjászületésről, összekapcsolódik bennük élvezet és öröm, illetve azok hiánya.
A Prelude No. 3 (Villa-Lobos) elhangzását követően Várnagy Márta beszélt kötetéről. Mindenekelőtt megemlítette azokat, akik hozzásegítették az induláshoz: egykori magyartanára, dr. Molnár Éva, V. Kulcsár Ildikó neves újságíró, dr. Lukács Noémi professzor, kutatóbiológus jelen is voltak a bemutatón. A szerző nem feledkezett meg Ördögh Szilveszterről sem, aki eltanácsolta az újságírói pályától, inkább írjon, írói alkat.
A Kapuzábé című kötet központi motívumai a háború és háborúskodás, a perlekedés, az egymással való küzdelem. De épp ilyen fontos „szereplő” Erdély (Trianon), a már nem létező határokkal, nevekkel, személyekkel. Mi is a történelem? A nevesítés, a néven nevezés, annak ismerete, ami történt vagy nem történt... Kik a felmenők? Milyen titkot őriztek halálukig? Mi a szülőföld? Mikor megyünk a Szakadáthoz? Dorozsma és Szeged harcol az Agnus Dei kőért. Ez is önazonosság, a hely szentsége. A főhős apját ismeri fel egy híradóban, Horthy mögött. Bevonulás. Majd Újvidék.
Várnagy Márta vallomással kezdi a felolvasást. Kapuzábé. Lélegzetről lélegzetre halad, apró szünetekkel, hallgatással. „Nincs meg a szó, nem találom, pedig nélküle nem lehet lépni.” A címadó novella hősében megszólal az öregember: „Valld meg nekem kapuzábé, ki jár este melletted bé.” Mindkét kezével kapufélfába kapaszkodik, megtalálta a szót, amit keresett. A helyet, az időt, a gyökeret, önmagát. Van mibe kapaszkodnia, lélekben biztosan. A kötet borítója Magén István A Titkok Könyve című grafikájával a hétpecsétes könyvre is utal, amely a jövő titkait tartalmazta. A Kapuzábé kinyitását, olvasását a titkokba való betekintés metaforájaként is felfoghatjuk.
A Sűrített paradicsomban a család szétfoszlott, szétesett világát ismerjük meg, a szülő tagadását, a lázadást. Hol van a paradicsom, hol keressük a szent családot? Miként lehet gyermekünket – szimbolikusan – újraszülni, ártatlanságukat, hitüket visszaadni, hogy tartozzanak valakihez, anyához, apához – megbocsátással, szomorúsággal.
Leo Brouwer Canción de cuna című alkotása készítette elő a következő felolvasást: a Perpatvar a kötet egyik alapműve. Fohász, protestálás és az Isten megszólítása ez a novella. „Haragszom rád, Uram.… gyere le közénk, ne csak az égből kukucskálj. …Hol vagy, Uram?” Posztmodern szöveg, keserű, kijózanító. Emlékeztet minket arra, hogy a negyedik gonosz erőt, a siettetés fehér bikáját Krisztus sem vette észre. Talán mi, olvasók sem. Választ vár a perlekedő: mi volt az én döntésem, és mi a tiéd.
Mint a beszélgetés során kiderült, a két írót eltérő írói karakterük ellenére sok minden összeköti. Erdély, a felmenők keresése, világuk megértése. Mindketten a múltból merítenek, gyerekként, anyaként, nőként cserepekből emlékekből, mítoszokból építkeznek, önmagukra eszmélésük tapasztalatát segítségül hívva.
Várnagy Mártáé erős, drámai-tragikus érzelmekkel telített világ, biblikus és szürreális szövegekkel, melyeket töredékekből rak össze, egy jogász alaposságával nyomoz, kutat, adatol, ha tud – ha nem, képzeletére hagyatkozik. Az idő egyiküknél sem szekvenciális, ami régen történt, az most történik, a jelenben. A folytonosság közben valami rendre elszakad, megszakad, megreked. Gombóccá gyűlik a torokban, nehezen kimondható érzéssé és szóvá.
Abafáy-Deák Csillag is nevesít, nevekből bontja ki a múltat, a jelent. A lehetséges, a soha be nem teljesülő jövőt. Mindketten pusztító tűzön mentek és mennek át, és nem veszik tudomásul az idő könyörtelenségét. Filmes látásmód jellemzi mindkét kötetet, nem egy ponton eszünkbe juthat Mészöly Miklós műve, a Film, amely különböző jelentéssíkokkal operál. Várnagy Márta és Abafáy-Deák Csillag is szívesen él a snitt, a merész vágás, elhagyás és kihagyás írói fogásaival. Mindketten szültek, tudják, mit jelent a köldökzsinór, ami akkor is van, amikor már nincs. Köt és tart.
Várnagy Márta első kötete üt és simogat, próza is, vers is, a novelláknak ritmusa van, nyelvtani struktúrájuk egymástól nem különül el élesen, a prózaszöveg költői kompozícióként, a vers a természetes beszéd formájában jelenik meg. Öröklött traumákkal, torzításokkal, hiányokkal néz szembe az író, felmenői világháborúkat, hosszú hadifogságokat, 1956-ot éltek meg, a kibeszéletlenül maradt Trianont is ide értve.
Abafáy-Deák Csillag humorral, hajszálpontos, párszavas leírásokkal, élettapasztalattal és bölcsességgel dolgozik, vegyíti a lírát és realizmust, a hétköznapiság olykor a valóságfölöttibe hajlik. Megfigyelései pontosak, az emberi viszonyok sokszor nagy hullámot vető kis rezdüléseit és az emberi lélek rejtett bugyrait mutatják be finoman és érzékletesen,
Értjük mindkét író szavait, mondatait. Akkor is, ha nem éljük meg a novellák minden mozzanatát. Nem is kell, elég, ha elmélyedünk a szövegvilágukban, és felelünk az általuk feltett és fel nem tett kérdésekre.
Az est zárásául Sallay Gergely Francisco Tárrega Capricho árabe című darabját adta elő gitáron.
*
Az alkotókról:
Abafáy-Deák Csillag Marosvásárhelyen született, Kolozsváron szerzett bölcsészdiplomát. 1979-ben családjával áttelepült Németországba, ahol a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetemen pszichológiából diplomázott. 1992 óta él Budapesten. 2009-ben elvégezte a Magyar Íróakadémia szépíró mesterkurzusát.
Várnagy Márta Szegeden született, Dorozsmán nőtt fel, jogász, elvégezte a Magyar Íróakadémia szépírói mesterkurzusát, valamint a Metropolitan Egyetem írásművészeti szakát. Budapesten és egy kis nógrádi faluban, Béren él. A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti folyóirat szerkesztője.
Kölüs Lajos
Fotók: Kothencz Attila
További képek a lapozható galériában!