A nyúl meg a teknősbéka

Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának pályaművei közül a megosztott második helyezést elnyert Sarkadi Emília Erzsébet írását közöljük.

Valamikor – réges-régen – a teknősbéka versenyt futott a nyúllal. Nem mintha különösebb kedve vagy tehetsége lett volna hozzá, de rábeszélték. Sőt, a támogatói még azt is a fülébe súgták: „Nem veszíthetsz! Mi majd segítünk neked.” Miután vesztenivalója nem volt, megpróbálta.

Egy fülledt nyári napon felállt a rajtvonalra a teknős és a nyúl. Erdő-mező népe összegyűlt, hogy láthassa a nagy versenyt. Ahogy a rajtpisztoly eldördült, iszkolt a nyúl, csak úgy porzott utána a föld. Volt is tehetsége a futáshoz, és meg is ijedt szegény feje a lövés zajától.

Hiába kapkodta kurta lábait a teknős, ahogy bírta, csak alkonyatra ért be a célba. A nézők elunták várni, hazamentek. A nyúl békésen szundikált egy bokorban. Már csak a versenybírák toporogtak a célvonalnál, amikor végre feltűnt a teknős az utolsó kanyarban, s egy bő félóra múlva átvánszorgott a célszalag alatt. A kimerült páncélos fújtatott és lihegett. „Vizet!” – nyöszörögte.

A bírák tanácstalanul összenéztek:

– Hát most mit csináljunk? – törte meg a csendet a borz. – Egyértelmű, hogy a nyúl nyerte a versenyt. Utcahosszal, sőt, erdőhosszal!

– Megőrültél? – rivallt rá a medve. – Nem hozhatunk ki győztesnek egy MEZEI nyulat, akinek még tisztességes háza sincs! Egy jöttment ugribugrit! Egyébként is tudod, szóltak… – biccentett jelentőségteljesen.

– Igaza van a medvének! – kiáltott fel a róka. – A nyúl csak egy girhes buckalakó! Bezzeg a teknős! Láttátok, micsoda páncélja van?

– Uraim! Ne feledkezzünk meg a galápagosi és texasi rokonairól sem! Befolyásos család. Ki tudja, meddig ér el a karmuk… – makogta izgatottan a mókus. – És meddig élnek…

– Huhuhú, de igazad van, mókus barátom! – szólalt meg a bizottság elnöke, a bölcs bagoly. – Itt bizony számos tényezőt figyelembe kell vennünk! Nem dönthetünk hebehurgyán, meggondolatlanul a puszta tények alapján. Kényes helyzetben vagyunk.

A borz szeme felcsillant:

– Mi lenne? Ha a nyulat kizárnánk a versenyből?

– És ha egyszerűen felfalnám? – ajánlkozott a róka. – Versenybaleset… Előfordul…

– Azért ne essünk túlzásokba! – dörrent rá a medve. – Inkább jelentsük fel csendháborításért, hisz zörögnek a csontjai!

– Zárjuk ki tisztességtelen előnyszerzés miatt! – javasolta végül a bagoly. – Nyurga lábakkal, vézna testtel könnyű győzni! Próbálná meg ezt kurta lábakkal és nehéz páncélzattal!

 – Akkor nem ő lenne a teknős? – kérdezte a mókus halkan.

– Csend! Nem tűröm az okvetetlenkedést! – bömbölte a medve. – A bagolynak igaza van. Hozzuk meg a határozatot: A nyulat kizárjuk, így a teknős a verseny győztese…

Epilógus:    

„Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma.”