Egy bizonytalan nő naplója
(részletek egy készülő verseskötetből)

Az ó betűs szó, ami mindent tönkretesz

Még néhány lökés belefér,
arra gondolok, hogyan tartja két kezével
a fenekem,
hogyan emelget,
hogyan harapdál.

A reklámok szerint az előváladéktól is lehet,
és mindenki ismer olyat,
aki ismer olyat,
akinek csak úgy becsúszott,
még úgy is, hogy használtak.

Pedig elmondtam előtte,
hogy hónap közepe van.

Most már tényleg szólnom kellene neki.
Vagy nem szólok, és reménykedek
két héten át, hogy minden rendben lesz.

Nem lehetek terhes.
Nem vagyunk együtt.
És nem is akarok gyereket,

legalábbis még nem,
de ez mindegy is,
mert ő biztos, hogy nem tőlem,
és nem most.

Nem tudok másra gondolni.
Mennyire élvezi!
Most igazán nem szakíthatom félbe.

Erőt veszek magamon. Félek.
„Figyelj, nem húznál fel egy óvszert?”
Kimondtam,
most már minden rendben lesz.

Érzem, ahogy elernyed.
Kikászálódik belőlem,
olyan arcot vág,
mint aki
belelépett valamibe.

„Inkább hagyjuk” – mondja,
és én tudom,
hogy ezt még
évtizedekig
érezni fogom.

Hogyan színlelj orgazmust?

Emlékeztesd magad,
hogy neki ez most fontos.
Ha elhiszi, hogy sikerült,
akkor újra akarja majd.
Persze neked akkor sem lesz
orgazmusod valójában,
de tudjuk, hogy az ölelés
sokkal fontosabb,
a női test meg egyébként is túl komplex.
Hát kinek van arra ideje,
hogy a megfelelő mozdulatokon túl
még a hangulatteremtésre,
a gyengéden határozott szavakra
és a stressz-szint alacsonyan tartására
is odafigyeljen?
Feküdj le! Kezdd apró, finom sóhajokkal!
Ezt a kezdeti stádiumot érdemes
akár egy-két percig is fenntartani,
mert ez az a szervezettség,
ami mellett még élvezni is marad időd
(persze, ha jól csinálja).
Ezután kezdj el óvatosan hullámozni.
Közben simogasd a karját,
túrj a hajába.
Érezd magadon a tekintetét,
ahogy a félig nyitott ajkaidat,
a rezgő pilládat,
az élvezettől (vagy a hidegtől)
megdermedt mellbimbóid figyeli.
Most a legjobb műsor vagy a világon!
Ideje a hangerőt fokozni,
a ritmuson egy kicsit erősíteni,
hogy biztosan értse; a dolgoknak íve,
a fáradozásainak értelme van.
Most már ő is nagyon beleélte magát a játékba,
a lelkesedése téged is felcsigáz.
Eltelik talán fél perc,
neki már alig maradt nyála,
te pedig érzed, ahogy fárad,
és tudod, lassan feladja.
Elértetek a kritikus ponthoz,
húsz másodperced van „elélvezni”,
különben egyikőtök sem lesz elégedett.
Márpedig te még nagyon messze vagy,
szóval ideje a fináléknak.
Jöhetnek az igazi sikolyok,
a test megfeszítése,
a karmolások,
a szorítások,
majd az utolsó nyögést követően
az elernyedés,
a nyújtózkodás
és a mosoly,
mintha a legédesebb
álmodból ébrednél fel,
mintha a nevedet sem tudnád,
mintha hálás lennél,
ami igaz,
hiszen ő legalább megpróbálta,
vagy úgy csinált.

Most pedig fogadd magadba,
hogy ő végre tényleg
elélvezhessen.
 

Minden alkalommal

Hát ez a nap is eljött, végre itt alszik velem,
persze ettől még nem járunk,
de szeretem, és ez jobb, mintha járnánk.

Felveszem a csipkés, fekete hálóingem,
egy falatnyi selyem vagyok,
amit jó átölelni.
Összeérnek a lábaink,
az enyém frissen borotvált,
most jó, most igazi nő vagyok.

Hajnal van. Megfagyok. A másik oldalára
fordult, most nem érünk egymáshoz,
nem is baj, tiszta libabőr a lábam.
Mi lenne, ha felvenném
a mackónadrágot?
Nevetségesen fogok kinézni,
mit fog gondolni, ha meglátja?

Meg tudnám inni a parfümjét,
annyira imádom őt.

Felvettem a melegítőnadrágot,
és két pulóvert is.
Kötözött sonka vagyok,
nem szexistennő.
Ébresztőt állítok hétre,
hogy fel tudjak kelni,
még mielőtt ő felébredne,
hogy visszaváltozhassak
selyemlánnyá.

Hátha az lesz az első mozdulata,
hogy megölel.

Szükségszerű

Egyszer előfordult velem,
hogy szőrös voltam odalenn,
és emiatt nem akartak.

Azóta mindig kigyomlálom
magam, legalább három órával
szeretkezés előtt,
mint egy kötelességtudó kertész,
akinek csak az orgazmus jár a fejében.

Nem mindig egyszerű,
van, hogy begyulladnak a szőrtüszők,
és gyakran vérzek,
még úgy is, hogy lassan csinálom.

Most nagyon óvatosan,
habok között
kínzom magam.

Tudom, hogy fájni fog,
amikor a feszülő,
még enyhén piros bőrömhöz
hozzáér.

Vajon ő is megvágja magát értem?

A lazacpara

Félek, hogy nem fog ízleni.
Hajszárítóval olvasztom a halat,
hogy kész legyen, mire megérkezel.
(Elfelejtettem időben kivenni
a mélyhűtőből, és most utálom magam.)

Minden csöpög a fürdőszobában.
Borotvahabos lábbal állok a mosdókagyló
fölött, harcolok a vizes lazaccal,
és arra gondolok,
hogy zöldfűszer legyen a tetején,
vagy mézes chili,
vajon melyik lenne rád akkora hatással,
hogy feleségül veszel,
ha megkóstolod?

Filozofálok,
majdnem elcsúszom.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Bámulom magam a tükörben,
hajat is kellene mosnom.
Most meg belement a sampon
a szemembe,
tiszta vörös,
tudod mit,
most már nem is érdekel, hogy
belém szeretsz-e,
csak éljem túl, amíg megfő

a kurva lazac,
és utána békében nyugodhatok.