A délutánok súlya

Többnyire nosztalgiával és kellemes érzésekkel emlékszünk vissza fiatalkorunkra, főként iskolai éveinkre, amikor kissé felelőtlenül, de már félig felnőttként élhettünk. Nem csoda, hogy a fájdalmak és csalódások, szerelmek és jó sztorik életkora az irodalomnak is hálás tárgya. Nagy Gerzson debütkötetének témaválasztása – egy kamasz, Dzsoni kollégiumi éveinek nyomon követése – ezért sokat ígérő; ám az írói feladat nehéz, mert egy nagyon komplex, félig még kiforratlan személyiséget kell hitelesen megragadnia és belehelyeznie a többé-kevésbé még reflektálatlan világba. 

A Délután apámmal kiállja ezt a próbát. A könyv iskola-, fejlődés- és aparegényként is értelmezhető, alig kétszáz oldalon összetett problémákat, komoly kérdéseket dolgoz fel, miközben mindvégig szórakoztató tud maradni. Borítóján olvasható Takács Zsuzsa néhány gondolata Nagy Gerzsonról, Ottlik neve is felmerül mint írói példakép, és tagadhatatlan az Iskola a határonnal való rokonság. Nagy Gerzson azonban tartózkodik attól, hogy direkt módon kapcsolódjon Ottlik főművéhez, a hasonlóság inkább a valóság megragadására és a nyelvi kifejezésmódra érvényes. Az egyik fontos jelenetben például az apa egy kép leírására kéri a fiát, akinek azonban komoly kétségei vannak ennek megvalósíthatóságával kapcsolatban: „Tegyük fel, felelem, hogy leírok minden apró részletet, ahogy te javaslod, leltárszerűen […] de: milyen sorrendben, honnan kezdve és mi felé haladva? És […] lenne-e egyáltalán biztosíték, hogyha mégoly hajszálpontos leltárt veszek is fel, az a valaki, aki nem láthatja a képet, úgy tudja majd összeilleszteni a mozaik darabkáit, ahogyan azok a képen valójában összeállnak?”. Ez a kérdés a regény egészére, azon belül szerkezetére is vonatkoztatható, a szerző műfaji megjelölése ugyanis „regény, közökkel”, és a 22 fejezet (esetleg: novella) valóban egy-egy mozaikdarab, amiből az olvasónak kell összeraknia a teljes történetet. A „közök” ugyan nem jelentenek nagy hiányokat, sőt a fejezetek sorrendje többé-kevésbé lineáris, mégis érezhető az „elbeszélés nehézségének” problémája: míg az első oldalakon a narrátor magabiztosan állítja, hogy csókolózott a testnevelő tanárnővel, addig egy későbbi fejezet másként – elmaradt csókjelenettel – számol be az eseményekről.

Az Iskolától ugyanakkor több dolog el is távolítja a Délután apámmalt. Nagy Gerzsonnál az elbeszélő szavahihetőségét kérdőjelezi meg például Dzsoni gyakori fantáziálgatása. Ezek a képzelgések szexuálisan túlfűtöttek, a kamasz fiú vágyait tükrözik. Bővelkednek ugyan irreális elemekben, ám sokszor észrevétlenül ékelődnek a valóságos eseményekbe, néha az olvasó könnyen el is veszítheti a fonalat, hogy valóban megtörtént-e valami, vagy Dzsoni képzelete mosta össze a realitásokat a fantazmagóriákkal. Ez annak is köszönhető, hogy Dzsoni fejében még nincs éles határ a valóságos és az elképzelt világ között, számára e kettő nem válik szét, nem is mondja ki, ha képzelődött, az olvasónak kell kikövetkeztetnie. Az elbeszélőn keresztül ismerjük meg a történetet, így a személyes érintettség válik narratív szemponttá, és a nyelvezet is homogén – a kamaszok szabados, olykor kissé közönséges regisztere uralja a stílust. Mégis ezek a fő összetevői a megteremtett miliőnek, ettől válik hitelessé a regény, és pont a hangulat megteremtése a Délután apámmal aduásza, nehéz olyan jól megragadni a kollégiumi évek sajátos varázsát és a felnőtté válás magvát, mint ahogyan Nagy Gerzsonnak sikerült.

Míg az egyik oldalról gimnazistának, kollégistának lenni felhőtlen szabadsággal, rengeteg alkohollal, szép lányokkal, végtelen cigarettázásokkal, kalandokkal és sok nevetéssel jár együtt, a másik oldalon van egy sajátos melankóliája: megváltozik a személyiség, és vele a családi viszonyai, elérkezik a nagyobb csapások ideje is. Erre összpontosít az apa-fiú kapcsolat szála, amely valójában annak története, hogyan lesz az apa-fiú párosból az apa és a fiú – hogy a mű előtti Tandori-mottót idézzem: „És mi röppen minden korábbi évből? / Kihez mi jut a kéretlen cserékből?”. A címből könnyedén asszociálhatunk az apa-fiú kapcsolat fontosságára és harmóniájára, amivel nem is tévedünk nagyot, ám a mottó már felhívja a figyelmet a mulandóságra és a változásra. A regényben a délután szimbolikus napszakká válik, a mű ritmusa szerint mindig az apával való együttlétek, közös programok ideje.

Nagy Gerzson finoman szövi egybe a délutánok szomorúságát és az apa-fiú eltávolodás jeleneteit. Négy fontos közös délutánjuk is van: először az a vasárnap délután, amikor az apa felviszi fiát a kollégiumba, ez az elválás pillanata. Másodszor az a délután, amikor az apa a kép leírására kéri fiát, ezt tekinthetjük az eltávolodás pillanatának, hiszen már nem értik meg egymást. A másik két hangsúlyos délután az apa két agyvérzéséhez kötődik: „[A kórházba] menjek be ma délután, ha tudok” – idézi anyja telefonhívását Dzsoni az elsőnél, míg a második sztróknál még hangsúlyosabban fogalmaz, miután félholt apját hazahozza a kórházból: „Megint délután van.” Az elmúlás fenyegetése után a délután jelentése végül a halállal egészül ki: „Egy hét, ennyit bír még a szervezete. Leáll a veséje, kómába esik. Azonnal hazautazom, ugyanaz a kórház, ugyanaz az osztály, ugyanaz a fekete képű, fiatal, most már biztosan rémült tekintetű orvos. Anyámmal a folyosón állunk, ugyanaz a délután.”

A függetlenné válás, az apától való eltávolodás és az elvesztésének történetei érdekes történelmi keretek között zajlanak. Jól rímel az apa-fiú kapcsolat visszásságaira a késő Kádár-kor hangulata és a közeli rendszerváltás tudata, ami az apa számára a fennálló világ összeomlását jelenti. Ahogy a fiú a regényben egyre jobban függetlenedik, kialakítja a saját életét, az apa elveszíti régi helyét. Az olvasó ezt azonban csak sejtheti, Dzsoni narratívája nem térhet ki az apa szempontjaira, hiszen a fiatalok lényegében észre sem veszik a rendszer változásait, ők vele élnek, számukra az aktuális forma az egyetlen viszonyítási pont.

A Délután apámmal egy tehetséges író bemutatkozása, bár még nem mindig érzi a karakterábrázolások helyes arányait (Dzsoni annyira előtérbe kerül, hogy rajta kívül több fontos szereplő, például az anya, a barátok, az első barátnő ismeretlen marad). Mondanivalója, hangulatteremtésé, élvezetes történetfűzése alapján érdeklődéssel várhatjuk következő művét is.

Nagy Gerzson: Délután apámmal. Budapest, Kalligram, 2020.