Átjárások / Újabb ábrándok…

Tabula továbbra is rázza… Tabula hovábbra is tova, továbbra is hova: rááázza a lapot… Az elújulva is megavult, a fény-ájulva is eltompult, aaa (hallelújai fricskákon is túlfakult) lapot, a zordon-hormoni „hon-lapot”, amit a fundamentum is – anno domini – bekapott… Ó, az örök zsákban szop(t)atott, az önös ágyban zaklatott-faragott ma-fagott… Ó, a hi(b)ába mél(t)án oktatott, ó, a kín-árasztott, kiválasztott: nép-pusztító pép, ó, a panda-rotty…

Neglig-álom: nyett!

Lélek-ránc a haverom…

Haiku helyett!

Felhőfarkas is újra-ébred bennem! Metamorfikus maszkok, befordult üvöltések, egy belső tekervény-lemezen hall(gathat)atlan dada-dalbetét recseg…

Hajnali tákolmányok, kísérleti szerkezetek, lény-építmények tömege: preparált citerával, klopfolóval, harsonával, csavarlazítóval, húsdarálóval, fűrészelt tubával – és egyéb (indokolatlan) csonkolásokkal díszítve… Nyolc méteres belmagasságú fémhuzalok, pengeszálas drót-pókhálók, kibogozhatatlanul rétegződve, áttetsző falakba nőve, lakrész-terekbe feszülve, melyekbe emberek és kevert lények ragadtak, s mozdulataikkal vagdalják szét önmagukat… Szabadulás nincs, fröcsögő és pulzálva kibuggyanó vérük gyűjtőkádakba ömlik… Némelyüket már gúzsba fonta valaki, valami, mások ön-bábozódásba kezdtek… 

A leíró felriad, majd teljes sötétségben jegyzetel: zeneiskolából átépített kórházban ébredek, ahol gyermek-fejnyi májamat akarják kiműteni, de valahogy kiszabadulok, néhány szervem- és belem kilóg, rohanás közben próbálom visszatuszkolni őket, oldalamból szikék állnak ki, a rángó lépésekre a lép is kifakad, de a fekete vér áramlása még minimális – és tetszik is… Kellene néhány hatásos, ön-aktuális fotográfia, netán szelfi – gondolom, ám akkor, egy rólam (vagy alteregómról) szóló riportfilm forgatásába szédülök… A kérdésekre visszafelé beszélve, artikulálatlan módokon válaszolok, miközben (egy hirtelen vágás következtében):

véres köpenyben,

villával tálat egyen-

súlyozva: nagy fej

káposztát mutatok fel,

egyre feljebb, az ég felé…

…Ájulás – s álujá… Áss, sejt-más átjutás… Fényhozó áldozó! Idő-rés, éber megnyílás: az égben tenger sistereg…

- - -

A távolból most egy (váratlan) dalbetét visszhangja közeleg:

Cukker Muki hő-nadrágja:

távsugárzó risza-nász,

alakzat-tan lepelkatlan,

forró-nadrágos rianás…

Izzó hólyagok himba-tánca,

palást alatti figuráns

(ó, óriási békacombok):

rugdal-hiszti a hatás…

Az élőjáték fifikás!

- - -

Inspirátum, mint szeretet-princípium? – Neem! Mindinkább pre-detonáció, csatakos gerjedelem… Transz(parens)… Mitikus massza? – Neem! Talán kvázi-misztikus kóma és kába szélhűdés, avagy: jobb ma a leves, mint a levés…

Haláltánc-oktatás! Makabrizmus! Előképzés: nyavalyatörés és Vitustánc verseny felsőfokon! – Hirdeti az Öröklét rádió, majd így folytatja:

Üdv-receptek (hajlandóknak)! Krisztológiai krakk, puritán gebasz, gnóm grimasz, vegán viagra, fiktív lincs és eltűnt kilincs (ami nincs), hermeneutika és hermineutika (Hermina néni főzés közben Kierkegaard-t idézi…), sőt: hermetikus herpesz, majd gnózis-dózis: gondtalan fricskákkal és éneklő talicskákkal…

- - -

A hangok színei ismét (ott)

repedeztek (szét) belső falamon,

közben én voltam Első Salamon –

és haraptam egy fal(s) darabot…

- - -

A formák táguló-szűkülő pólusain át: ki-be szivárog a fagyos lélegzet – és az ártér dermedt bokraiban (újabb) Nagy Kések mocorognak…

Újabb születés(ek) a zúzmarás ártéren, a befagyott Körös jég-rekedés rianásánál: a felszakadó elő-eszmélet, a hasadó hártya, a foszladozó ön-burok, a kortalan odú pulzálás-rejtekében, ében éjben: a Szaturnusz jegyében…