Jelige: ChuckPapi – Nem értem
Egy nem múló gyomorrontással mentem a körzeti orvoshoz, akit egy fiatalember helyettesített, mert állandóan beteg volt. A helyettes beutalt a tüdőgyógyászatra. Én maximálisan bízok az orvosokban, elmentem, beadtam a beutalót, behívtak.
Már itt voltak gondok, mert egy nagy szobán kellett keresztülmenni, ahol elképesztő mennyiségű és korú röntgengép volt, mint egy múzeumban.
Távolról hallom:
– Foglaljon helyet, T. Úr!
Leültem az első ülőalkalmatosságra az egyik gépnél. Semmi nem történt, vártam.
Egyszer csak szól a nővérke:
– Hol van, T. Úr?
Mondom:
– Leültem, ahogy tetszett mondani!
– Jöjjön csak beljebb!
Leültem, bejött egy kb. 90 éves férfi orvos, intelligens, szelíd külsővel, érdeklődő szemekkel.
– Mi a baj?
Én erre szépen elmondtam, hogy hasmenés, beutalás stb.
– Nem értem!
Mondja, mire én azt gondolva, hogy koránál fogva nagyothalló, még egyszer, tagoltan, hangosan elmondtam a történetem. Erre ő, engem nem félbeszakítva, végighallgatta mondanivalómat, majd mondja, hogy hallani az előbb is hallotta, csak érteni nem érti, hogy gyomorrontással miért a tüdőgyógyászatra küldtek?!
