Zoomos, virtuális csoportfoglalkozás 6 fő részvételével, este 18.00 óra (zárt csoport, előregisztrációval, személyes meghívóval).

– Szép jó estét mindenkinek, itt Éva! Kérlek, jelentkezzetek be!

– Halló!

– Jó estét!

– Halihó!

– Sziasztok!

– Heló-heló, hallotok?

– Jól láttok? Hallotok is?

– Itt vagyok!

– Én hallak, Éva, halló.

– Én nem látlak, ki vagy?

– Éva vagyok a mai meditáció vezetője. Még mindig nem látsz?

– Icukám, én megismertem a hangodat. Éva azt kérdezi, látod-e.

– Nem. De várj csak! Most betöltődött ő is, látom.

– Én hallom őt, drága szívem és téged is, de őt nem látom, viszont Józsit és Ferit igen.

– Réka vagyok, sziasztok! Nálam a Tibi tátog, de jól hallom Évát.

– Én nem hallom az Évát és nem is látom. Itt van egyáltalán?

– Igen, itt van. Éva, most Józsi mondja, hogy nem lát és hall téged.

– Akkor ő nem a Józsi, hanem a Dömötör!

– Milyen Dömötör, Feri? Ilyen nevű jelentkezőnek nem küldtem meghívót a mai meditációra!

– Hát, a se hall, se lát!

– Feri, ne ízetlenkedjél már ilyen vészhelyzetben! Évám, én már bekészültem. Itt ülök a meditációs szőnyegen törökbe, de csak lábtörlő volt itthon. Kókuszrostos a teszkóból. Az is jó lesz?

– Icuka lazuljál már le, meditációs csoport vagyunk, nem lakberendező! Én is klott gatyába vagyok, csak nem fog lefikázni miatta a Lakatos Márk!

– Lányok, fiúk! A Tibi nagyon tátog, még mindig nincs meg a hangja?

– Tibikém, hallasz? Itt Éva.

– Aha! Én hallom Tibit, de nem látom. Azt üzeni, hogy mindent hall és lát, tőle indulhat a meditáció, bár nem érti, miért van itt. Ő egészen más csoportba jelentkezett.

– Várjatok! Én meg senkit nem látok és csak Icukát hallom!

– Icuka! Mondd meg a Julinak, hogy zárjon be minden programot, indítsa újra a gépet és lépjen be újra a csevegésbe.

– Halló, most jó?

– Igen, Julikám, én hallak és látlak!

– Akkor kezdhetjük?

– Egy pill, megpróbálom ezt a húsvéti filtert leszedni magamról és azonnal képben leszek rendesen.

– Jé, tényleg! A Ferinek rózsaszínű masni lett a nyakán, és a füleivel tapsikol!

– Feri! Kérlek, vagy szedd le, vagy hagyd magadon, de már negyed hét van, és félkor kezdem a következő csoportot!

– Bocsi, Éva, de véletlen benyomtam valami filtert ezen az appon, és nem tudom kikapcsolni.

– Akkor maradjon a füled, ne húzd tovább az időt.

– Oké, Réka, de te se idegeskedjél már, feltöltődni jöttünk össze!

– Kérlek, ne személyeskedjetek, Feri jó leszel így! Akkor még egyszer kérdezem: mindenki jól hall és lát, Tibi kivételével, de nem, hopp! Integet, hogy már lát is.

– Halló, igen.

– Igen!

– Minden oké!

– Jessz!

– Ólrájt!

– „Kényelmesen elhelyezkedem.”

– Bocsánat, Évikém, még nem válaszoltál! Akkor jó lesz a kókuszrostos lábtörlő?

– Már mért ne lenne jó, Icuka? Tök mindegy, min ülsz, a lényeg, hogy ráférjen a valagad a húsvéti eszem-iszom után.

– Nahát, kikérem magamnak ezt a hangot!

– Igen, Icuka, ne nyugtalankodj, remek lesz! Folytatom. Tehát. „A testemet ellazítom, a lelkemet felkészítem a változásra.”

– Milyen változásra?! Ez nekem új. Direkt nem az ugrabugra csopiba jelentkeztem, hogy ne kelljen helyet változtatnom, de mégis történjen velem valami!

– Réka, ne akaszd meg a csoportot az ellazulásban! Várd meg a folytatást! „A fejemet kissé balra fordítom, lehajtom, és a lehunyt szememmel a szívembe nézek.”

DFTPERZMPETZTZJTMZ FERZMRTRKSSSHHTRRRRRR

– Bakker, levertem a fotel melletti kislámpát! Tifáni vagy mi a kurvannya!

– Ne káromkodj Józsi, tiltja a csoportszabályzat. Próbálj ellazulni, majd utána feltakarítasz!

– Nagyon csöpög a vére, ezt nem bírom nézni, elájulok!

– Most jót szólt a Réka! Igaza van! Ragaszd le gyorsan, Józsi, megvárunk. Ügyes vagy, folytatom! „A szívemre figyelek. Figyelem, hogyan foglalja el a helyét a mellkasom közepén.”

– A mellemen fekszik a macskám, úgy is hat a meditáció?

– Én is feküdnék ott Julika, elhiheted!

– De megjött a hangod, Tibi!

– Naná, Feri, most már, hogy látom a Julikát.

– Még egy szexista vagy bármilyen nem a tárgyhoz tartozó kijelentés bárkitől és azonnal kizárom!

– Évikém, ne törődjél velük, mert csak felzaklatod magad, mondd tovább!

– „Kiterjesztem a figyelmemet az egész testemre. Megfigyelem, hogyan foglalja el a helyét a szívem a testem közepén.”

– Aú! Asztaku…

– Mi történt, Réka?

– Belefeküdtem a fiam kurva legójába. A hadihajó orrvitorlájának a hegyes végébe.

– Mégiscsak az ugrabugrát kellett volna választanod…

– Éva, ez már megint díszriminál!

– Tibi, ez volt az utolsó beszólásod, kizárlak. Pill… Bocsika, nem tudom Tibit kiiktatni.

– Hagyjad már Évikém, folytassuk, hat huszonkettő van és egyre idegesebb vagyok!

– „Figyelem, milyen izmos és erős. Értem dolgozik, egész életemben.”

– Váó! Mégiscsak jó helyre jelentkeztem! Nem is tudtam, hogy a meditáció ilyen szexi lehet!

– Éva, azonnal töröljed ezt a barmot!

– Értsétek már meg, hogy a folyamat közben nem tudom. Folytassuk! „Figyelem mély dobbanásait, ahogy ritmikusan összehúzódik, pumpálva a véremet, az életenergiám fizikai megtestesítőjét, ami szétáramlik az egész testembe.”

– Mondom én, hogy tiszta gruppen szex!

– Kuss, Tibi!

– Évikém, én nem érzem, hogy dobogna a szívem, az normális?

– Már teljesen lelazultál, drága szívem, ügyes vagy! „Megnyitom a koronacsakrámat…”

– Az nemcsak a koronavírusosaknak van? Ami összegyűlik a maszkjukba, ezért kell cserélniük sűrűn, mondta tegnap a tévébe a Györfipali. Vagy a Cecil.

– Icuka, te csak üljél tovább a lábtörlődön és adjál hálát, hogy elbír téged a hatalmas eszeddel!

– Na, de kérem! Hát ez…!

– Folytatom. „Érzékelem, hogy egy nagy, tojás alakú, meleg energiafelhőben létezem.”

– Két napja vége a Húsvétnak, gyerekek!

TKTKGVKDTAKTAKTAKTAK

– Nem tudom kiiktatni ezt a tahót, bocsánat a csoporttól!

– Ne cseszd fel az agyadat, Évike, így nem lesz béke és harmónia. Mi megértünk téged.

– Te se beszélj csúnyán, Józsi! „Be…égz..kor a k..onac..ámon beár..lik .z ene..ia, le a szí.c..krá.ig”

– Szakadozol, Évikém!

– Igen? Várja..k, ak..r kiül.k az erk..yre. „..it. kör…leli a szív…t.” Most jó?

– Most se, nem halljuk rendesen.

– O.é, o..tépek a rúter..z, pill!

BRRRBRRRTAKTAKTAK

– Évike, te betéptél?

– Kussoljál, Tibi! „Megengedem, hogy áramoljon, feltöltsön, végigsimogassa a testemet belülről.”

– Én kívülről simogatnám a Julikáét!

„Ó, miszter alkohol, hát itt vagy már megint…” ZRGSŐBZHMPTNZ,TMZŐTRŐZZUUMMM!

– Évikém, mi ez?

– Beugrott ez a szar, nem tudom leállítani. Asszem, lefagytam.

„Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol…”

– Vége a meditációnak?

– Úgy tűnik, Józsi.

„Míg nem tudom, hogy mit teszek”

– A Feri üzeni, hogy nem hall senkit, csak a Koncz Zsuzsát és közben a Julikát látja.

– Áhá! Persze, hogy a Julikát látja, nem is az Icukát a lábtörlőn!

– A mai meditációt lezárom. Remélem, jólesett és feltöltődtetek!

– Igen, drága Évikém! Puszika!

– Viszlát!

– Sziasztok!

– Na, szevasztok!

– Minden jót!

– Jó éjt!

– Találkozunk jövő héten ugyanebben az időpontban, de akkor már a Tibi nélkül. Kiiktatom a tahó parasztját, ha addig élek is! A békét, szeretetet, örömöt, ami eltölti a szívemet, kiterjesztem rátok, béke veletek!