Jelige: történelem – Szemüvegcsere
Hosszú ideje vajúdnak az erre kijelölt hisztórikusok egy politikától teljesen független, teljesen hiteles közös magyar–román Erdélyi történelemkönyv kidolgozásával. Most azt a feltételezett első kolozsvári találkozást próbáljuk felidézni, amelyen a programban részvevők vezetői az elvi kérdések tisztázásával láttak hozzá a nagystílű munkához.
– Jó napot kívánok, bunö ziuá, remélem jól mondtam, üdvözlöm a román kollégát. Örülök a találkozásnak, mert sok a megbeszélnivalónk, és mindkét fél részéről nagyok az elvárások.
– Bunö ziuá, jonápot kivánok. Mi mindig készen állunk a konstruktív párbeszédre, mert a történelem bebizonyította, hogy enélkül nincs előrehaladás.
– A lényeg, hogy közös művünkben a sajátos értékek mellett ne csorbuljon az objektív történelmi hitelesség, amit az egész világ nagyra fog értékelni. Részemről máris javasolom, hogy teljes mértékben érezzük át Kolozsvár történelmi kisugárzását, ami magyar és német kezek eredménye, elvégre a kincses városról van szó, és vágjunk neki e nemes munkának.
– Ami Kluzs-Nápokát illeti, csak annyit fűznék hozzá, hogy – amint azt bizonyára Ön is jól tudja – mindent a gyökereknél kell kezdeni, vagyis a dákorómai leleteknél.
– Dákót emlegetett, de én, sajnos, nem biliárdozom, tehát nem értem. Szóval fontos az ókor, de ami utána következik, még inkább figyelemre méltó. Hogy mást ne mondjak, például itt van Corvin Mátyás esete. Ki kell domborítani életművének minden erdélyi vonatkozását, és hatását a Kárpátokon túli területekre, az egész Duna-mentére.
– Valamint azt, hogy származása szerint román személyiség…
– … nagyon csekély mértékben, mert már atyja, Hunyadi János is teljesen beintegrálódott a magyar főúri társadalomba. De ne feledkezzünk meg Erdély aranykoráról, meg a török időkről, amikor gyakoriak voltak a tatár csapatok látogatásai, akiket gyűjtőszenvedélyű moldvai turisták kísértek el egy-egy betörés alkalmával. És mutassuk be tárgyilagosan az 1848-as forradalom és szabadságharc itteni eseményeit, a mócok háborúját, kinek mit ígért Bécs, majd a kiegyezés utáni fellendülést, amikor magyar királyi segédlettel több oláhnyelvű iskola volt Erdélyben, mint a Kárpátokon túli országban, aztán a trianoni diktátumot, majd a bécsi döntést…
– Persze-persze, mindent idejében. De máris tudom javasolni, hogy a diktátum szó kerüljön mellőzésre, mivelhogy sértő az egyik fél számára, és helyette ajánlanám megkóstolásra ezt a kiváló minőségű szilágysági pálinkát. Tudja, hogy ez mennyire jó a történészeknek? Valósággal javítja az objektív meglátást! Közben mutatnék egy korabeli térképet… de hová is tettem a szemüvegemet?… Megvan! Szóval ez itt a Nyugati-Kárpátok…
– Azonban ilyen földrajzi fogalom nincs! De hol van az én olvasószemüvegem? … Igen, köszönöm. Tudományosan csak Meszes-hegységet, Erdélyi-szigethegységet és Erdélyi-érchegységet lehet emlegetni. Igaz, ha innen nézem, ezek csakugyan mintha nyugatabbra lennének…
– Hát ami1848-at illeti, én is kezdem úgy látni, hogy voltak túlkapások a mócok részéről, például, Ájudon, fene tudja, miért…És amit jóval előttük az az oltyán Miháj Vitézul művelt Árdeálban, azt manapság csak egy született kalandor tudná leutánozni…
– Bocsánat, hogy közbeszólok, az a szürkekeretes szemüveg az Ön szemén véletlenül nem az enyém? Mert attól tartok, akkor felcseréltük a „bicikliinket”, ha-ha-ha!
– Kutya legyek, ha nem így van! Hát erre muszáj még egyet inni, aztán valamikor majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Mert a mi feladatunk a múlttal törődni, nemde? Na, hát akkor, norok, és máris beírom a jegyzőkönyvbe, hogy jó munkahangulatban a felek megegyeztek az együttműködés folytatásában!
