Úgy kezdődött, ahogy ezer, millió éve. Abban a pillanatban minden volt, fények, álmok, meg

az örök körforgás. Az őserő karjaiba vett, szálltak, a semmibe.

Egyszer a tudatára ébredt: Én vagyok!

Pihe-puha helyen találta magát, szinte paradicsomi állapot!

Ezt már halottam valamikor, gondolta, pár száz éve.

Egyik nap mintha várnák, elindult kifelé, ki tudja, hova. Talán az Élet hívta?

Fehérség, fény, a jóember tartja, fejjel lefelé.

Engedjen el, tesz le rögvest!

Az? Csak nevetett, és mondott valamit egy nő felé, aki az ágyon feküdt.

Fiú! Itt a trónörökös! Rendelkeznek önök trónnal?

A víz alá nyomták, hideg.

Nem ehhez szoktam kérem, odabent? Meleg volt, visszamenni? Nem lehet, ez van.

Ruhát is keresgettek, mikor megtörölgették.

Én? Kérem úri szabóhoz vagyok szokva!! Úgy nézzen körül, kérem!!

Odaadták a nőnek. Cupp és cupp az arca kettő felére.

Jobb lett az idő, a karjába vette, és melege is lett.

Ebben a nagy melegben, de meginnék egy pohár sört!

Kitalálták a gondolatát.

Kap, de tej lesz, jó pár évet kell várnia a sörre, a komlót nemrég telepítették.

Külön terem, sok kis ágy, bámuló, síró kis apróságokkal.

Anyatej, feles tej, hozzá kellett szokni a kecske- és tehéntejhez.

Tej? Igaz, nem rágok szénát, mint a nyúl, meg a többi.

Pár hónap eltelt, kocsikázni vitték, lassan átfordult, mászott, kicsit felállt.

Ekkor dicséretet kapott. A szék, asztal lába, a gyermekkocsi segített, lábra állt.

Aztán rájött, milyen az élet?

Hát, rövid és tele van buktatókkal meg egyebekkel.

Vizes nadrág? Kérem, üljön a bilire !

Ez volna a trón, kérem? Másképp képzeltem el.

Bölcsőde, sok más gyermek, eleinte inkább odahaza, de dolgozni kell, pár nap múlva már

vidámabban vettem oda az irányt. Miért ?

Megismertem Editet, ő kicsoda?

Egy lány, kis szöszke, 5 hónappal fiatalabb, mint én.

 

Apám? Fiatalon sok nőnek udvarolt, minap lehettem 9 éves, láttam, a presszóban egy

szőkének szorongatta a kezét.

Lilike, tetszik nekem, észrevette? Eljön máskor is?

De Rezső, maga nős, van egy nagy fia!

Apám kinézett a fák felé, meglátott, intett, zárjam a szám odahaza.

Utána? Levitte a szemetet, péntek délután bevásárolt, s megverte, kiverte a szőnyeget, jó

ember lett.

Pap lennék? Mennyi gyónást hall az ember, pár hét múlva apám indult a templomba gyónni.

Mindent meggyóntál, apa?

Igen, fiam!

Azt a kis szőkét is a presszóban? Még nem,majd jövő vasárnap.

 

-2-

 

A Szabó családnál ikrek születtek, mondták, a gólya hozta, mindkettő 4 kiló feletti volt,

láttam, mikor a krumpliszsákot vitte a nagypapa.

Szegény gólya, lehet megemelte magát? Lehet ide sem jön többet!

A Nagy család kicsit más, 3 gyermek, apja elköltözött, egy nap hallottam, hogy a néni pár

üveg sörrel tért haza. Megkérdeztem a középső fiút, Sándort.

Mi történt?

Anyánk megkapta a gyermektartást. Néha olyan, mint egy züllött állat.

Miért mondod? Láttál már részeg lovat?

Azt megtanultam, az Élet?

Ajándék, és nem tudni, ebben a regényben mi lesz a következő jelenet, vagy felvonásban.

Ajándék?

A Kálmán Pistával összehoztuk a Dénes tanár urat,megrögzött agglegény volt, a Nagy család

anyukájával egy kávéra, aztán kaptak egy szigorú „pótapát”, az igaz, hogy ha nincs tanítás,

szombat délután együtt söröz az „új pár”, egészségükre.

 

 

Kirándulás és a süldő.

Hogy jön ez össze így?

Az egyik fiú rávett, hogy menjek el vele pár óra gyalogtúrára, bakancs van, ruha, víz, kis

élelem, reggeli után indulás, vacsorára biztos haza érünk.

Nem szóltam odahaza, de 9 óra múlva riasztották a rendőrséget, a tűzoltókat, akit

mozgósítani lehetett. Miért?

Feltörte a lábam a bakancs, nem voltam még katona, nem találtunk az erdőben, a hegytetőn

sem ennivalót, de még forrást sem, éhesen, tikkadtan értem haza.

Apám? Átfogta a fejemet,átölelte a vállam, mikor nagy sóhajjal lerogytam a kapuban.

Süldő vagy, fiam !

 

 

Lajos? Vele meg 18 évesen vőfélyek voltunk, a faluban vittük a meghívást a lakodalomra,

ittunk, ettünk becsülettel, de aztán a pohár, no meg a gyomrunk betelt.

Mértékkel, akkor tanultuk ezt a szót, igaz, amit ma megtehetsz, ne halazd holnapra,

mondták a régi öregek, de egy nap nem a világ.

Tánc? Néha eljártam, de néptáncos sosem lesz belőlem, sem nóta énekes, mondták a

harmadik napon.

Néha? Tesz az ember olyat, mit később nem. Lajos nótákat hallgatott a rádióban, a

faluban volt szőlős rész, kertek és tanyák is, ott, akkor hallották, hogy egy igazi énekes, meg

egy műkedvelő kicsit többet ivott a meghívással járó borokból, mert dalra fakadt, zengett

akkor a falu minden utcája! Azóta sem történt ilyen, hogy is szólt?

Elveszett a pincelakat, jaj de szép szeretőm akadt.

Sötét van, nem látok, gyere babám, gyújtsál világát.

 

Katonaság.

Kitűztem a nemzeti lobogót,vagánynak is mutattam magam, de belül ki tudja, mi az a

sorozás valójában?

Igazolvány a kézbe, cipőt le, szólítanak.

Inget, gatyát le!

 

-3-

 

Nincs fűtés itt, még megfázom.

Talán szégyenlős?

Nem, még nem találtam párt, csak a bátyám nős.

Sóhajt.

Jaj, jaj, hajjaj.

Elég. Gátlása van,

Nem csak szeplőim vannak.

Felállás, ez nem az igazi.

Megkaptuk a kincstári ruhát, az egyik fiút, már majdnem férfiak voltunk, 19 és 20 évesen,

megkérdezte.

A tizedes úr vagy a szakaszvezető elvtárs, a százados bajtárs, alezredes sorstárs.

 

 

Beáta? Azt hallottam, feljár szombat délután a legényszállókba kártyázni, a múlt osztályfőnöki órán mesélte, te nem voltál ott, meglepetés, nekem.

Nem árultam el, ugyanaz a kezdőnév, de nem az a lány, aki hetedik óta barátom és tanulótársam. A záróvizsga után? Vele az egész estét végigtáncoltam.

Most? Vagy az ágyazás, lövészet, menetgyakorlat és konyhán mosogatás, tánc a seprővel és

lapáttal. Akkor volt a legnagyobb hó, 187 magas, és 23 fok mínusz. Kifogtuk, mint a horgász

a legszebb halat.

Az István Józsi, akit leszereltek, mert nős lett, kicsit féltett, hogy összekötöm valakivel az

életemet.

Te? Mikor egy cipőt sem tudsz befűzni vagy egy katonai bakancsot? Mit tudod, mi az élet?

A nővel? Kapsz egy anyóst is! Bánom is én! Kapni mindig szerettem!

 

 

Lina lett a feleségem, 16 hónap múlva terhes lett, de 10 év múlva elváltunk.

Később találkoztam természetjárókkal, jó volt közösen elmerülni a természet szépségeiben.

Kazlak, patakok, kis hidak, rétek, kaszálók, erdei kis ösvények, hegytetők, fenyvesek, kis hétvégi házak.

 

 

Fehér hajú bácsi lett belőlem, és regényeket kezdtem el olvasni, mert az érettségire készültek,

hátha valami bölcset találok bennük.

Egyikben azt olvastam:

„Az élet? Egy regény! Vannak átélt évek, pillanatok, de a következő oldal vagy fejezet

miről szól? Nem tudja senki.”

– Ki lehet a forgatókönyvíró?             

Kérdezem magamtól.

Az élet? Csodálatos dolog, néha rohan, de észre kell venni a szépségeit.

Vasárnap? Süt a nap?

Bakancs, ital, étel és irány a rét, mező, erdei ösvény.

Daloljuk együtt! Sej-haj Rozi, vasárnap kirándulunk!