Rimóczi László

Aki megpróbált szerelmet vásárolni

2021. március. 15. - 12:49

Nemcsak a skandinávok jeleskednek a dermesztő provinciális krimikben, hazánk is képes hasonló darabokat felmutatni a műfajban. Itt van például Ross Károly Híd az ártér fölött című legújabb regénye, mely skandináv krimisen hideggel és hóeséssel indul, majd családi titkokkal és felkavaró részletekkel folytatódik.
A főszereplő családapa, Áron négy hektárnyi erdőt örököl, de nem foglalkoztatja a téma egészen addig, amíg a helyi önkormányzat kisajátítással nem fenyegeti, amennyiben nem kezd vele valamit. Áron az eladás mellett dönt, így kénytelen leutazni az Isten háta mögötti szülőfalujába, hogy találkozzon a vevővel.
Már az első oldalakon tipikus hazai helyszínekkel találkozunk – melyek részletes elképzelése egyetlen magyar olvasónak sem okozhat gondot –, úgymint a lepukkant vasúti váróterem és a helyi kocsma, ahol, ha nem rúg be valaki tíz percen belül, a jól összeszokott vendégkör azonnal kinézi.
A történet könnyen követhető, megfontolt tempóban tartja az egyenes ívet, egyszerű, minden túlfestés nélküli karakterekkel, mellőzve a fölösleges hatásvadász elemeket – mindezt pedig rossz ómenként keretezi a szűnni nem akaró hóesés.

Áront megrohanják az emlékek, pedig azt hitte, élete ezen korábbi szakaszát már lezárta, sürgősen szabadulni akar innen. Önkéntelenül is összeveti magában a múltat a jelennel: régebben a falu lakói egyformán gondolkodtak, senki sem képzelte magát többnek a másiknál. Tisztelet annak járt, aki kiérdemelte, ám ez mégsem jelentett rangot. Most úgy tűnik, hogy az eltelt idő meghúzta a törésvonalakat, mert az alig pár száz lelkes település kasztokba rendeződött. Mindenki mindent tud, még ha nem is beszél róla – csak ez az egy dolog nem változott a falu kis közösségében, és talán nem is fog soha.
A kocsmáros önjelölt népnevelőként azzal dicsekszik, hogy ő majd jó útra tereli a lecsúszottakat, de azért minden alkoholistának kiméri a napi betevőjét. Kijelenti, hogy vége az egyenlőségnek, mélyen lenézi vendégeit, és a tanító célzatú tettlegességtől sem riad vissza. Meg is teheti bátran, hiszen a törzsközönség akkor sem maradna el, ha mindennap egy pofon járna a rossz minőségű házi bor mellé.

A főhős gyermekkori szerelme a falu korrupt mikrodiktátorának a lánya, az anyagi gyarapodás és a hatalom megszerzésének lehetősége pedig igencsak izgatja a szürke hétköznapokhoz szokott Áront. A dolgot csak tetézi a férfi rejtélyes csónakbalesetben elhunyt szüleinek az emléke, és a nyomozás, ami nem derített fényt semmire, ám Áron idegenkezűségre gyanakszik.
A főhős talajvesztése fokozatos, egyrészt a régi helyszínek megváltozása, másrészt ismerőseinek radikális átalakulása miatt. A korábban határozott jellemű, mindig összeszedett férfi – aki nem mellesleg hídépítő mérnök – lassacskán szétszórttá válik. Gyerekkori szerelme egy káprázatosan felújított kúriában lakik, és amikor először hívja meg magához, a férfi annyira a hatása alá kerül, hogy még az eladott erdőért kapott összegről is megfeledkezik.
„Egyre elszántabban járt helyiségről helyiségre, benyitott minden ajtón, benézett minden sarokba, beszögellésbe, de nem találta. Két és fél millió forint van a belső zsebében, és nem találja a kabátját! Hogy lehetett ilyen könnyelmű! Ennyi pénzzel levágja valahol, és nem emlékszik rá, hogy hol! De hát egy kabát nem tűnhet el csak úgy!”
Akik szeretik kitalálni a történet végét, azok ne olvassák el a kötet fülszövegét, ugyanis ott már erősen körvonalazódik a csattanó. A cselekményvezetés realista tálalásban, irodalmi szóvirágok és a lényeget elkenő, túlmisztifikált, ködös képek használata nélkül valósul meg. A vidéki élet nyomasztó szála mellé társul a szerelmi huzavona, ami már-már központi részét képezi a kötetnek. A nő, akihez szép emlékek, de annál bonyolultabb érzések fűzik Áront, hamar előáll a farbával:

„– Nézd, ha azt látnám rajtad, hogy szerelmes vagy a feleségedbe, vagy éppen csak szeretnéd, nem próbálkoznék, esküszöm. A nők igen nagy hányada partner ebben, tiszteletben tartja a másik nő jogait, és bármennyire is a nehezükre esik, félreállnak. De te minimum közömbös, de inkább boldogtalan házasságban élsz, ezt még csak bevallanod sem kell, látszik rajtad. Ez esetben viszont jogom van – a közös múltunkat tekintve meg pláne – versenyre kelni a feleségeddel. Nincs az az etikai kódex, ami ezt tiltaná.”

Az eseményekre a főszereplő perspektívájából látunk rá, főleg az életszerű párbeszédek viszik előre – és olykor hátra – a cselekményt. A múlt kardinális történései is a dialógusokból bontakoznak ki.
A kötet felénél, egy kis időugrással, megszűnik az állandó havazás, és kitavaszodik. Megkezdődnek a hídépítési munkálatok. A megbízás azonban gyerekkori szerelmének apjától érkezik, és hiába tömik ki pénzzel Áront, már nem tud csak a munkával kapcsolatban beszélni a nővel, aki mindent meg is tesz azért, hogy átlépjék azt a bizonyos határt, és minden híd hozzá vezessen.
A nő kiereszti karmait, és intrikus események sorozatát indítja el: a hadművelet akkor kezdődik, amikor Áron megkapja a megbízást, és nekilát a hídépítésnek, és ott végződik, ahol horogra akad, és kezdetét veszi átalakulása.
Az világosan kiderül, hogy a lassan készülő híd mellett egy szellemi híd is épül, ami főszereplőnk múltjába nyúlik vissza – ha nem is egyenesen és biztonságosan. Áron sejti, hogy a híd, ha elkészül, valamit majd összeköt, valamit viszont szétválaszt – lelki szinten mindenképp a széthasadás fog érvényesülni.
A szerző nem finomkodik a párkapcsolatok pszichológiájával, olyan merész kijelentésekkel is találkozunk, amiket csak egy férfi mondathat ki fiktív női regényalakjával, és erősen vitaindító a mai túlérzékeny világunkban:
„– A nők, de különösen a feleségek, ilyenek: nem sejtenek semmit, mégis úgy tesznek, mintha. Kíméletlen dögök vagyunk, megelőlegezzük megvetésünket a férfiak iránt.”
Ha azt mondanánk, romantikus krimiről van szó, az ugyanúgy félrevezetné az olvasót, mint az, ha csak bűnügyi regényként definiálnánk a kötetet. Valahol a kettő keverékéről beszélhetünk. A szerző romantikus klisékkel dolgozik, tudjuk, hogy a szerelem ősi vonzerő – pláne, ha vagyonnal párosul –, és felbukkan egyfajta bonyolult összeesküvés is, ami megalapozza a krimibe illő hangulatot.
A főszereplő szinte öntudatlanul sodródik bele egy jól kitervelt, ingoványos érzelmi csapdába, miközben jelleme is átformálódik, de amikor minderre ráébred, már késő. Egy megszállottan szerelmes nő, aki ráadásul módos is, soha nem adja fel a tervét, és bármilyen aljasságra képes, hogy behálózza az imádott férfit. Ross Károly tanulságos regényt alkotott meg fontos üzenetekkel, noha semmi újat nem adott hozzá a műfajhoz.