Üveggyöngyök a múltból

Ki nem szeretett gyermekkorában régi fiókokban, dobozokban, elsárgult fényképek, képeslapok, levelek, préselt virágok, törött porcelánfigurák, olcsó, tarkabarka bizsuk rejtekhelyein kutakodni? Sal Endre szintén élvezettel kotorászott egykor nagymamája titkos fiókjaiban, ám felnőttkorában is megmaradt a múlt tárgyai iránti szenvedélye. Sportújságíróként munkája lett a hobbija, gyűjteni kezdte a régi újságok példányait. De nemcsak a megsárgult lapok érdekelték, hanem az azokon olvasható hírek is. Így jöttek létre a kiállítások, majd azt követően az Újságmúzeum Facebook- és weboldala. Most pedig a Mi, magyarok után, amelyben 51 külhonban sikeres, ám mára többnyire elfeledett honfitársunk portréját rajzolta meg, itt a folytatás: a Mi, magyarok a századelőn. Ez is 51 élettörténet, amelyeket a szenvedély köt össze. Már a fejezetcímek is árulkodóak: ármány, szenvedély, végzet, hűség. Mert bár mások voltak a szokások, kimértebbek a viselkedési formák, lassúbb az élettempó, mégis az akkori emberek is éppúgy szerettek és gyűlöltek, akár a maiak.

 A kor szenzációra éhes újságjainak témát szolgáltattak a művész- és sportvilág csillagai mellett a vagyonukat elmulató arisztokraták, királyi házak magyar származású asszonyai, nagystílű, nemzetközi hírű szélhámosok, fegyveres bankrablók, bűn útjára tévedt hivatalnokok, akik pénzhamisítóként, sikkasztóként futottak be kétes karriert, tragikus sorsú szerelmespárok, világvége-jövendölések. Pont, mint napjainkban. Rég elfeledett históriákat emel ki a múlt homályából Sal Endre, felfedezve, hogy minden sors egy-egy regény lapjaira kívánkozó történet.

A művészvilág régen is folyamatosan és megbízhatóan szállította a szenzációkat a lapoknak. Janovics Jenő, a magyar Pathé – ahogy egy nemrégiben bemutatott dokumentumfilm nevezte – a kolozsvári színház direktoraként színészei nyári foglalkoztatására alapította meg filmvállalatát. Itt olyan rendezőket indított el a pályájukon, mint Kertész Mihály és Vidor Károly. A számos leforgatott alkotás közül azonban csak egyetlen film maradt fenn teljes egészében, a Kertész Mihály rendezte Tolonc, Jászai Mari főszereplésével. Ám a később sikeres vállalkozás nem indult zökkenőmentesen. Már az első forgatást halálos kimenetelű baleset árnyékolta be. Sal Endre ennek részleteibe is beavat, és persze kiderül, hogy a századfordulós média éppúgy sietett hasznot kovácsolni a tragédiákból, akár a mai. De ha már a kor tragikáját, Jászai Marit említettem, róla is olvashatunk egy történetet. A színésznő élete nyitott könyv volt, azonban neki is akadt olyan sötét titka, amit még önéletrajzában sem fedett fel. Hogy miért nem beszélt soha az ellene elkövetett merényletről? Erről is fellebben a fátyol. A könyvet lapozgatva azonban megtudhatjuk, nem Jászai Mari volt az egyetlen színésznő, aki ellen gyilkosságot kíséreltek meg. Márkus Emíliát is majdnem lelőtte egy támadója. Fedák Sári, a kor dívája sem maradhatott ki a sorból. A színésznő két történetben is szerepet kap, igaz, egyik sem vet rá jó fényt. Persze arról nem ő tehet, hogy egykori szobalánya, akit még egy kupléban is megénekelt, a bűn útjára tévedve, gyanútlan gazdái sorozatos kifosztásáért került a lapok címoldalára. Vagy talán mégis? Mert, mi tagadás, Fedák sem volt egy angyal…

A sportvilág sztárjai – hasonlóan a művészekhez – a média érdeklődésének kereszttüzében élnek. Ám legtöbbször pályafutásuk végével hírnevük is gyorsan elenyészik. Ki tudja ma már, ki volt Czája József? Pedig a századelőn előszeretettel vágták egymás fejéhez az urak kávéházi vitáik során: „Adjon neked pofont a Czája József!” Czája testvérével, Jánossal leginkább cirkuszi pankrátorként szerzett hírnevet, de az ő tanítványa volt Weisz Richárd is, első olimpiai bajnok birkózónk. Szintén olimpiai bajnok volt a vívó Petschauer Attila, akinek tragikus sorsát Szabó István dolgozta fel a Napfény íze című filmjében. Ám az már kevésbé ismert, ki volt a sportoló nagy szerelme, akire érmeit, kupáit hagyta örökül. Mai napig mondogatjuk pénzszűkében: „Nem vagyok én Csekonics!” A gróf emlékét mint hatalmas vagyonát eljátszó különcét őrizte meg az utókor. Az viszont már a feledés homályába vész, hogy a nagyvilági életet élő arisztokratának a magyar lóversenysport is sokat köszönhet. Persze a foci sem maradhat ki.  Megtudhatjuk, ki rúgta a magyar válogatott első gólját, és ki volt az a futballista, aki még az ujját is feláldozta imádott sportjáért. Akkoriban a labdarúgókat még csak a játék szeretete hajtotta. Kutassy Ágoston, ha nem is az ujját, mint a focista Zsák Károly, de a vagyonát áldozta szenvedélyéért, a repülésért. Ám míg Blériot meggazdagodott, Kutassy itthon nevetség, gúny tárgya lett. Elszegényedve Angliában kezdett új életet, ahol egy másik találmány, a „távolba látó” megalkotásában segédkezett Mihály Dénesnek. Hogy mi is volt ez? Természetesen a televízió, amit régebben úgy emlegettek: a szem rágógumija.

Hogy az irodalomról is szót ejtsünk, fény derül arra, mi köze a vendéglős Gundel dinasztiának Rómeóhoz és Júliához. A család egyik ifjú tagjának szerelmi tragédiáját még Ady Endre is Jókai-regénybe illőnek tartotta. A Pál utcai fiúk sokunk kedvenc gyerekkori olvasmánya. De kiről mintázta Molnár Nemecsek Ernő és a nagyobbik Pásztor testvér alakját? Mindketten az író gyerekkori barátai voltak, akik később Molnárhoz hasonlóan művészi pályára léptek. Sőt, Pásztor Árpád szintén megírta a maga Pál utcai fiúkját, a Múzeumkertbe helyezve át a cselekményt. Mivel Amerikában futott be, neve és műve kevésbé lett itthon ismert. Pásztor Molnár mellett Feleky Károllyal is jó barátságot ápolt. Hosszú ideig harcolt kitartóan, hogy barátja magyar vonatkozású, angol nyelvű könyv- és újsággyűjteményéből létrejöhessen a Feleky Könyvtár. De most is bebizonyosodott, senki sem próféta a saját hazájában, a páratlan gyűjtemény Feleky halála után szétszóródott.

A könyvet lapozgatva számos mára már kikopott, furcsának tűnő szokással is találkozhatunk. Kevesen tudják, kik is voltak azok a klakkok, vagy mi az amerikai párbaj, amelyről Arany János így írt a Híd-avatás című balladájában: „Párbajban én ezt így fogadtam: / Menj hát elül, sötét golyó!” A keresztnevek divatja is gyorsan változik. Ma a Ferike név hallatán mindenki kisfiúra gondol. Ám a századelőn ezt lánynévként, a Franciska becézőjeként használták. Sal Endre is említi Boros Ferikét, aki színésznőként Amerikában csinált karriert, de hozzátehetjük Vidor Ferikét is, aki cselédnótáival a kabarék sztárja volt, később Gábor Andor író felesége lett.

„Az élet szent, szép, hatalmas és értékes valami. A sárban is szép, a szűz havasi tetőn is. Mert mélység és magasság az élet.” A könyv hátsó borítóján szereplő Ady-idézet akár a könyv mottója is lehetne. A történetek között szemezgetve igazat kell adnunk a költőnek, mert az életnél tényleg nincs jobb író. Külön érdemes kiemelni a kötet külsejét, mintha csak egy elegáns szecessziós albumot lapozgatnánk. Egyedül a betűk szürkéje és barnája halványabb egy árnyalattal a kelleténél, némiképp nehezítve az olvasást.

Sal Endre: Mi, magyarok a századelőn. Libri, Budapest, 2020.