Átjárások / Pirani napok, áramlatok…

Felfelé tátongó szakadék. A mérhetetlen mélységből a csillagtalan égbe áramló sötétség… – Így eszmélt a leíró a tengerparton…

A jelenlét most (ezen írás-töredékben is): opál-fátylas, ködréteges, kagyló-mártásba és polip-rücskös hártyalevesbe merülő szoba, ami visszatérő tengerre tekint, persze csak részlegesen, hunyorogva… Tenger! Ismét (és ismét) befogad…

Elvonat(k)ozások, elv(v)onatkozások… El… Capodistria-Isola-Pirano…

Tartini, a megszállott virtuóz-karmester: vonóját az égnek felmutatva, saját tér-emelvényén egyensúlyozva rejti maga mögé különleges hegedűjét… Az építészetileg és képzeletileg egyaránt korhű Velencei Ház és a muzeálisan is híres Só-szaküzlet összemosódik az utazók figyelmében… Ó, részleges reneszánsz-barokk-szecesszió…

A dombról, a nagytemplom árnyékából mintha a Devil's Trill Violin Sonata töredékei szólnának, vagy mégsem? (Nem, neem! Az elbeszélés szempontjából ez túl evidens lenne, nemde?) A társaság a Sarajevo ’84 felé veszi az irányt, majd a Kantina Klet szőlővel befutott teraszán állapodik meg. A sült bab, albán pitével, sopszka-salátával kitűnő, mint mindig! Pečeni pasulj, jóta, ričet, fish tortilla, prebranac-prebaniča, prekmurske gibanica, Laško Zlatorog, Union, Črni Barin, Slivovka és Borovnica… 

Vágás, filmcsere, további rezgés-gyűjtések, belső exponálások…

A Szent Georgius templom tornyára, éjjeli kilengéseiből, jótékony kísértéseiből Michael arkangyal, az impozáns, szárnyas fém-szobor is (időben) vissza-szállt, és kissé recsegve fordult a nyílt tenger felé, a toronyóra éppen megállt…

Újabb pirkadat, tengerre tekintő ébredés a szabad ég alatt. A napfelkeltét megelőzve: a leíró és kedvese a nagy kőfalnál, a szakadék fölött áll, hajnali 05:25!

Később, a Zupenčičeva és a Búvármúzeum metszésében, a Retrograf ’80-as Music Bar sikátor-teraszán is megpihen a társaság. Milurit Pan és Maja Ženska is ott alapoznak, ó, a kortalan, só-bor-szesz faragta páros! A visszatérő Zorpia évek óta szemléli őket…

Az akciós hűsítők meta-lírikus prózában, a kevert nyelvek pedig szaggatottan, hullámzóan, váltakozó oktávokban oldódtak… Az anti-statikus frekvenciák szék-táncoltatásokat indukáltak, az intuitív (bele)hallgatások pedig antioxidáns gin-botanikus kipárolgásoknak adtak helyet a középkori falak között…

Exodus In Objemi – kiállítás 8 helyszínen! Safet Zec monumentális-szakrális festményei Piran és Portorož templomaiban, kápolnájában, színházában… Járjunk csak utána…

Piran. Tengerpart. Szikla-törmelékek, kagyló- és csiga-zúzalékok között ébred a (nudista strandon elpilledt) Három Grácia! Körülöttük elázott könyvek, ruha-foszlányok, borosüvegek, és régi kamerák, szinte műtárgyak (harmonikás Zeiss Ikonok, Pajtás box-gép és Super8-as felvevő)…

A leíró víz alatti felolvasását kísérő (mozdulatlan szirén-színházzal elegy) performance kissé kiszívta az aktokból az energiát! A meztelen hölgyek egyaránt voltak operatőrök, stábfotósok, statiszták, illetve organikus akció-kellékek a napszítta szirtek között: a spontán verbuválódott, random-akt(uális) közönség közegében…

Zorpia társasága szűkebb, fölfelé kanyargó sikátorok felé veszi az irányt… Meditatív pihenő a Ferences kolostornál. Minoritski Samostan. Sv. Frančiška. Ott, az 500 éves olajfából faragott trón-széket (immár szokásukhoz híven) egyenként kipróbálják… Syporca a kerengőben 9 kört tesz meg, Azizz és Zorpia 5-ször jár körbe, Estral Super8-as filmet készít, Belvin pedig kábultan kóvályog (szinte Hoppy-szerűen mászolyog)…

A bejárat fölött ez áll: Deo Exáltanti Humilas. Latin (google): A Magasságos Istennek, az Alázatosnak / Alázd meg magad a magasztos istennek. Egy fiatal turista-pár ezt így fordítja (görög, google): Két addiktív gyümölcslé - δύο εθιστικοί χυμοί! Áá-men!

A piactéri kiskocsma tulajdonosa (a Kleopátra-hasonmás) Carmen már reggel 7: 57-kor szorgosan szervírozza a Malvazija-, a Refosk- és az Aperol-jellegű ébresztőket… A társaság kisvártatva (ismét) naprakész… Prosim! – Hvala!

Talált könyv! Hubert Reeves (asztrofizikus): Vesolje, kakor ga razlagam svojim vnukom / Az univerzum, ahogy elmagyarázom az unokáimnak című kötete hevert elhagyatva, partközelben, válogatott kagylók között. Zorpia elcserélte (elázott, hullámoktól szét-gyötört) saját kötetére… Így, a Felhő regény (egyik metamorfózisa) is tovább éli önálló életét…

A legőrültebb faj az ember. Egy láthatatlan istent imád, a természetet meg elpusztítja. Közben pedig nem veszi észre, hogy épp a természet az a láthatatlan isten, melyet imád. – Szivárgott az évezredes kövületek, amorf repedések közül az idén 89 esztendős Reeves úr hangja, miközben, valahol a közelben: egy hiperaktív tengeri csillag túlzott energiát termelt – és brutálisan szétrobbant!

Ám, mindez, szinte meg sem történt, csupán néhány fürdőző látott szokatlanul szivárvány-dús hullámokat néhány pillanatra, s (a) szimultán(ban) minden(ki) sodródott tovább…