Légszomj 7.

amikor a járvány folyamatairól, adatairól esik szó, 
hipochonderként sokakhoz képest mérsékelt 
vagyok. talán azért, mert én a betegségtől, a haláltól, 
a járványhelyzet lelki nyűgeitől félek és féltem 
hozzátartozóimat, barátaimat, közeli ismerőseimet. 
akik szélsőségesen harsányak, nem a járványról 
beszélnek. csak politizálnak. 

***

a diktatúrában kevés hülye dönti el a fejed fölött, 
hogy mit tehetsz. a demokráciában sok hülyét kell 
elviselned magad mellett. 

***

ízlelgetem a kifejezést: felvilágosult 
abszolutizmus. egyik barátom szerint ez az ideális 
társadalmi forma. de hát nincs nekünk akkora 
szerencsénk!

***

mostanában tizenöt-húsz könyvet olvasok 
párhuzamosan, pontosabban csomó könyv 
sorakozik félig vagy alig olvasottan az ágyam 
mellett. mostanában csak belekapok egyikbe is, 
másikba is, ám ha egy újabb kedvéért leteszem 
valamelyiket, az előzőhöz többnyire nem találok 
vissza. máskor is volt már hasonló, de most 
rosszabb a helyzet. jóval kevesebbet olvasok, és 
nem tudom eldönteni, hogy ez karanténdepresszió, 
vagy olyanfajta udvariatlanság, mint amikor 
egy beszélgetés, a másik története vagy mondata 
közben egyszerűen hátat fordítok az illetőnek, és 
otthagyom, mert nem érdekel eléggé, amit 
mond. persze tekinthetném önvédelemnek is, hisz 
egyre kevesebb az időm. egyre türelmetlenebb 
vagyok a magam és a mások hülyeségével szemben. 
öregszem.

***

nagyon ügyes és nagyon bátor vagyok. ezt eddig 
nem tudtam, vagy legalábbis nem becéztem magam 
így. most sem rám mondták. egyik ismerősöm közölt 
oltakozási fotót a közösségi oldalon, s valaki 
azt írta alá kommentben: nagyon ügyes és nagyon 
bátor vagy. mármint katonaviselt ismerősöm: 
ügyes és bátor. nem tudom pontosan, miért írta ezt 
az a valaki, de a szöveg- és képkörnyezet azt 
sejteti, hogy azért tartja ügyesnek és bátornak, 
mert odatartotta a karját az orvosnak. mivel 
engem is beoltottak, nyilván nagyon ügyes 
és nagyon bátor vagyok én is.