-
Bukovenszki-Nagy Eszter
Ülünk a tűz körül, az ősök meg én
Utazunk. Lassan, szótlanul, döcögve, ölemben a versek. Útravalók. Útitársak. Belső kalandok, ismerős tájak. Helyek, Utak, Távolságok suhannak el vagy torpannak meg mellettem egy-egy állomásnál az írások által. Néha elkalandozom. Néha kizárul a külvilág. Néha elmerengek. Néha megkönnyezem. Pedig nem is hullámvasúton ülök. Vagy mégis?
-
Laik Eszter
A fényképezőgép kattanása
Jenei Gyula költészetéről
Átböngészve Jenei Gyula versesköteteinek fogadtatását, mintha a 2018-ban megjelent Mindig más című kötet hirtelen jelentősen megnövelte volna az érdeklődést a Szolnokon élő alkotó költészete iránt. Noha addig sem maradtak reflektálatlanul verseskötetei – a legkevésbé sem –, a Mindig más homogén tematikája és hangvétele, nagy tudatossággal kialakított szerkezete és versekben feldolgozott téma (a gyermekkor) regényessége mégis átütött valamiféle falat a szakmai berkek és a tágabb olvasóközönség között.
-
Jenei Gyula
Szégyen
ősz lesz. vagy tél. az évszakot onnan tudom: átlátni a fák
gallyai között, és gyorsan sötétedik. amikor ezt a verset
írom, már nem emlékszem pontosan, mikor, hogyan
keveredünk oda. készülünk rá, vagy csak valahonnét
hazafelé tartva megállunk útközben, és bemegyünk? még
világos lesz, amikor keresni kezdjük. nem is kellene keresni,
hisz korábban sokszor járok majd ott gyerekkoromban
apámmal, az ő apja sírjánál. nagy nyarakon, borostyánok
között, örökzöldillatban meséli apám, itt nyugszik -
Mintha ugyanaz, pedig mindig más
Beszélgetés Jenei Gyulával
Költő, szerkesztő és tanár. A sorrend persze nem rögzíthető. Innen is, onnan is megéli az alkotást. A szolnoki szerkesztőséggel működő Eső egyre nélkülözhetetlenebb szín a kortárs palettán, ahogy Jenei Gyula kötetei is egyre markánsabb hangot képviselnek a maguk fanyar-kontemplatív, tárgyiasan szubjektív történetmesélő verseivel. A beszélgetésen jelen volt a költő, a szerkesztő, a tanár, hiányzóként csupán a felhőtlen mindennapokat jegyeztük fel.
-
Meggyúl a tengervíz a sirálybőr cipődben
A 20. születésnapi számunkban megjelent versösszeállításunkkal Szőcs Géza halálának évfordulójára emlékezünk
„fölemelte szemét: látta nagy meredek varjú viszi fenn
mint saját koporsóját fekete testét tudta
felrepül ő is s ezt gondolta magában:
tájfun sátra takar majd el megőrli testem –
ám tegye: mégis a szó CSAK FENNMARAD így is amúgy is
AZUTÁN is”
(Szőcs Géza: De a szó a szó) -
Jenei Gyula
Légszomj 7.
(Jegyzetversek járvány idején)
nagyon ügyes és nagyon bátor vagyok. ezt eddig nem tudtam, vagy legalábbis nem becéztem magam így. most sem rám mondták. egyik ismerősöm közölt oltakozási fotót a közösségi oldalon, s valaki azt írta alá kommentben: nagyon ügyes és nagyon bátor vagy. mármint katonaviselt ismerősöm: -
Baráth Tibor
Emberi torzók maszk alatt
Az ember beszorult: a szájmaszk mögé, a lakásába, önmagába, ámde egyre szűkösebb neki ez a tér, egyre inkább vágyik a friss, „tiszta” levegőre. Jenei Gyula versei Verebes György grafikáinak kíséretében ezt a léthelyzetet ábrázolják közös, Légszomj című kötetükben, mely bár kissé túlhasznált szó, jól illik jelenlegi életünk kereteihez.
-
Pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-számából Szolnokon
Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron. Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói. -
Jenei Gyula
Fekete, fehér
az érkezés estéjén vendéglátónk gépkocsijával suhanunk az amerikai metropolisz útjain, de másnap délelőtt nyakunkba vesszük a várost. vasárnap van, szubtrópusi októbervég. -
Jenei Gyula
öröm és bánat
az én családom úgy van, hogy nem élnek elcsatolt területeken nagynénik, másod-unokatestvérek. nekünk ebben a maradékországban van minden kevés rokonunk, de közülük is csupán néhánnyal tartjuk a kapcsolatot. róluk is alig tudok valamit, szinte semmit. jobban ismerek néhány regényfigurát, akiknek a felmenője kassán, szabadkán vagy farkaslakán született. -
Lajtos Nóra
Mnémoszüné versfolyója, avagy önreprodukció és emlékezet
Jenei Gyula legújabb kötete igazi versolvasói csemege. Nem tagolódik ciklusokra: egyetlen mély lélegzetvétel az egész könyv, amelynek jellemzője a kiegyensúlyozott, elejétől a végéig kitartó, grammatikailag is különleges versbeszéd. A kötetegészen végigvonuló, negyven évvel korábbi – gyermekkori – események ugyanis megtörtént, befejezett, a múlt horizontjáról felsejlő szövegekkel szólítanak meg bennünket, olvasókat, a feltételes módú igealakok és a jövőbeli ’majd’ időhatározószó folyton visszatérő használatával.
-
„Az idő kezd velünk valamit”
Jenei Gyula, a szolnoki Eső című lap főszerkesztője új verseskötettel jelentkezett, amelyben alaposan felforgatja az emlékezéssel és az idővel kapcsolatban meggyökeresedett hagyományos irodalmi mintákat. Hogy mi is a szokatlan újdonság a Mindig más verseiben, és miért jó egyáltalán a múltat firtatni, arról Pécsi Györgyi kérdezgette a költőt.
-
TOP 10 – 2018. szeptember
Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.
-
Irodalmi Jelen
A doktor bácsi – Jenei Gyula verse
bágyaszt a láz, s tompítja még / a halálfélelmet is
Jenei Gyula 1962-ben született Abádszalókon. Egyébként kunhegyesi. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar és történelem szakon végzett, később a Szegedi Egyetemen szerzett magyartanári diplomát. A tanítás és népművelői munka mellett volt kollégiumi tanár, de többnyire újságírásból élt: városi és megyei lapoknál, a Szabad Földnél, illetve a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójában foglalkoztatták. Jelenleg a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban tanít magyart. Lakott Szegeden, Nyírteleken, Karcagon, jelenleg Szolnokon él feleségével. Négy gyereke van.
Verseket a nyolcvanas évek közepétől publikál. 1998-ban alapította, azóta szerkeszti az Eső című, negyedévente megjelenő irodalmi folyóiratot. A lapcsinálással irodalomszervezési feladatok is járnak Jász-Nagykun-Szolnok megyében: több antológiát, könyvet jegyez szerkesztőként, irodalmi rendezvényeket és előadássorozatokat szervez. Emellett tárcákat, olykor recenziókat ír, egy tanulmányában pedig Körmendi Lajos munkásságát dolgozta fel. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának.
Kötetei: Szabadulószoba (versek, Versebes György grafikáival), 2022; Légszomj (versek, Versebes György grafikáival), 2021; Mindig más (versek), 2018; Mintha ugyanaz (válogatott és új versek), 2014; Munkák, metaforák (íróinterjúk), 2014; Az időben rend van (versek), 2011; Ívek és törések (íróinterjúk), 2011; Nézni a tájat (szövegek, Csabai István fotóival), 2008; Ha kérdenéd (versek), 2006; Futóhomok (tárcák), 2003; Grafitnap (versek), 2002; A víztorony vitorlái (versek), 1997; Valahogy (versek, Sárkány Sándor festményeivel), 1992; Hátországban (versek), 1990. Két kötete jelent meg az USA-ban (angolul: Always different, 2022, Dallas; spanyolul: Dónde estaría, 2014, Miami).
Előkészületben: Isteni műhiba (versek).
Fotó: Székelyhidi Zsolt