Jenei Gyula 1962-ben született Abádszalókon. Egyébként kunhegyesi. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar és történelem szakon végzett, később a Szegedi Egyetemen szerzett magyartanári diplomát. A tanítás és népművelői munka mellett volt kollégiumi tanár, de többnyire újságírásból élt: városi és megyei lapoknál, a Szabad Földnél, illetve a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójában foglalkoztatták. Jelenleg a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban tanít magyart. Lakott Szegeden, Nyírteleken, Karcagon, jelenleg Szolnokon él feleségével. Négy gyereke van.

    Verseket a nyolcvanas évek közepétől publikál. 1998-ban alapította, azóta szerkeszti az Eső című, negyedévente megjelenő irodalmi folyóiratot. A lapcsinálással irodalomszervezési feladatok is járnak Jász-Nagykun-Szolnok megyében: több antológiát, könyvet jegyez szerkesztőként, irodalmi rendezvényeket és előadássorozatokat szervez. Emellett tárcákat, olykor recenziókat ír, egy tanulmányában pedig Körmendi Lajos munkásságát dolgozta fel. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának.

    Kötetei: Szabadulószoba (versek, Versebes György grafikáival), 2022; Légszomj (versek, Versebes György grafikáival), 2021; Mindig más (versek), 2018; Mintha ugyanaz (válogatott és új versek), 2014; Munkák, metaforák (íróinterjúk), 2014; Az időben rend van (versek), 2011; Ívek és törések (íróinterjúk), 2011; Nézni a tájat (szövegek, Csabai István fotóival), 2008; Ha kérdenéd (versek), 2006; Futóhomok (tárcák), 2003; Grafitnap (versek), 2002; A víztorony vitorlái (versek), 1997; Valahogy (versek, Sárkány Sándor festményeivel), 1992; Hátországban (versek), 1990. Két kötete jelent meg az USA-ban (angolul: Always different, 2022, Dallas; spanyolul: Dónde estaría, 2014, Miami).

    Előkészületben: Isteni műhiba (versek).

     


    Fotó: Székelyhidi Zsolt

  • Bukovenszki-Nagy Eszter

    Ülünk a tűz körül, az ősök meg én

    Utazunk. Lassan, szótlanul, döcögve, ölemben a versek. Útravalók. Útitársak. Belső kalandok, ismerős tájak. Helyek, Utak, Távolságok suhannak el vagy torpannak meg mellettem egy-egy állomásnál az írások által. Néha elkalandozom. Néha kizárul a külvilág. Néha elmerengek. Néha megkönnyezem. Pedig nem is hullámvasúton ülök. Vagy mégis?

  • Laik Eszter

    A fényképezőgép kattanása

    Jenei Gyula költészetéről

    Átböngészve Jenei Gyula versesköteteinek fogadtatását, mintha a 2018-ban megjelent Mindig más című kötet hirtelen jelentősen megnövelte volna az érdeklődést a Szolnokon élő alkotó költészete iránt. Noha addig sem maradtak reflektálatlanul verseskötetei – a legkevésbé sem –, a Mindig más homogén tematikája és hangvétele, nagy tudatossággal kialakított szerkezete és versekben feldolgozott téma (a gyermekkor) regényessége mégis átütött valamiféle falat a szakmai berkek és a tágabb olvasóközönség között.

  • Jenei Gyula

    Szégyen

    ősz lesz. vagy tél. az évszakot onnan tudom: átlátni a fák
    gallyai között, és gyorsan sötétedik. amikor ezt a verset
    írom, már nem emlékszem pontosan, mikor, hogyan
    keveredünk oda. készülünk rá, vagy csak valahonnét
    hazafelé tartva megállunk útközben, és bemegyünk? még
    világos lesz, amikor keresni kezdjük. nem is kellene keresni,
    hisz korábban sokszor járok majd ott gyerekkoromban
    apámmal, az ő apja sírjánál. nagy nyarakon, borostyánok
    között, örökzöldillatban meséli apám, itt nyugszik

  • Mintha ugyanaz, pedig mindig más

    Beszélgetés Jenei Gyulával

    Költő, szerkesztő és tanár. A sorrend persze nem rögzíthető. Innen is, onnan is megéli az alkotást. A szolnoki szerkesztőséggel működő Eső egyre nélkülözhetetlenebb szín a kortárs palettán, ahogy Jenei Gyula kötetei is egyre markánsabb hangot képviselnek a maguk fanyar-kontemplatív, tárgyiasan szubjektív történetmesélő verseivel. A beszélgetésen jelen volt a költő, a szerkesztő, a tanár, hiányzóként csupán a felhőtlen mindennapokat jegyeztük fel.

  • Jenei Gyula

    Macskák

    (kilenc bekezdés)
    szeretem az állatokat. a macskákat például. de az is lehet, hogy valójában nem szeretem őket, és csak azért mondom, hogy szeretem, mert akkor engem is szeretnek majd, akik a macskákat szeretik, vagy legalábbis elnézőbbek lesznek
  • Meggyúl a tengervíz a sirálybőr cipődben

    A 20. születésnapi számunkban megjelent versösszeállításunkkal Szőcs Géza halálának évfordulójára emlékezünk

    „fölemelte szemét: látta nagy meredek varjú viszi fenn

    mint saját koporsóját fekete testét tudta

    felrepül ő is s ezt gondolta magában:

    tájfun sátra takar majd el megőrli testem –

    ám tegye: mégis a szó CSAK FENNMARAD így is amúgy is

    AZUTÁN is”
    (Szőcs Géza: De a szó a szó)

  • Jenei Gyula

    Légszomj 7.

    (Jegyzetversek járvány idején)
    nagyon ügyes és nagyon bátor vagyok. ezt eddig  nem tudtam, vagy legalábbis nem becéztem magam  így. most sem rám mondták. egyik ismerősöm közölt  oltakozási fotót a közösségi oldalon, s valaki  azt írta alá kommentben: nagyon ügyes és nagyon  bátor vagy. mármint katonaviselt ismerősöm: 
  • Baráth Tibor

    Emberi torzók maszk alatt

    Az ember beszorult: a szájmaszk mögé, a lakásába, önmagába, ámde egyre szűkösebb neki ez a tér, egyre inkább vágyik a friss, „tiszta” levegőre. Jenei Gyula versei Verebes György grafikáinak kíséretében ezt a léthelyzetet ábrázolják közös, Légszomj című kötetükben, mely bár kissé túlhasznált szó, jól illik jelenlegi életünk kereteihez.

  • Pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-számából Szolnokon

    Kortárs verses-zenés pódiumműsor az Irodalmi Jelen Trianon-emlékszámából élőben és online közvetítéssel is. Ötállomásos turné öt különböző színházi produkcióval Győrön, Szegeden, Miskolcon, Szolnokon és Székesfehérváron. Terítéken: a jelenkori magyar irodalom legizgalmasabb szerzői és fiatal alkotói.
  • Jenei Gyula

    Fekete, fehér

    az érkezés estéjén vendéglátónk gépkocsijával suhanunk az amerikai metropolisz útjain, de másnap délelőtt nyakunkba vesszük a várost. vasárnap van, szubtrópusi októbervég.
  • Jenei Gyula

    öröm és bánat

    az én családom úgy van, hogy nem élnek elcsatolt területeken nagynénik, másod-unokatestvérek. nekünk ebben a maradékországban van minden kevés rokonunk, de közülük is csupán néhánnyal tartjuk a kapcsolatot. róluk is alig tudok valamit, szinte semmit. jobban ismerek néhány regényfigurát, akiknek a felmenője kassán, szabadkán vagy farkaslakán született.
  • Lajtos Nóra

    Mnémoszüné versfolyója, avagy önreprodukció és emlékezet

    Jenei Gyula legújabb kötete igazi versolvasói csemege. Nem tagolódik ciklusokra: egyetlen mély lélegzetvétel az egész könyv, amelynek jellemzője a kiegyensúlyozott, elejétől a végéig kitartó, grammatikailag is különleges versbeszéd. A kötetegészen végigvonuló, negyven évvel korábbi – gyermekkori – események ugyanis megtörtént, befejezett, a múlt horizontjáról felsejlő szövegekkel szólítanak meg bennünket, olvasókat, a feltételes módú igealakok és a jövőbeli ’majd’ időhatározószó folyton visszatérő használatával.

  • „Az idő kezd velünk valamit”

    Jenei Gyula, a szolnoki Eső című lap főszerkesztője új verseskötettel jelentkezett, amelyben alaposan felforgatja az emlékezéssel és az idővel kapcsolatban meggyökeresedett hagyományos irodalmi mintákat. Hogy mi is a szokatlan újdonság a Mindig más verseiben, és miért jó egyáltalán a múltat firtatni, arról Pécsi Györgyi kérdezgette a költőt.

  • TOP 10 – 2018. szeptember

    Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

  • Irodalmi Jelen

    A doktor bácsi – Jenei Gyula verse

    bágyaszt a láz, s tompítja még / a halálfélelmet is