Hétvégi versnapló a hónap legolvasottabb szerzőjével

Árnyékkal előre

Csak árnyékommal kellene
komolyan venni az életet. 

Nevetve elnézni másoknak,
hogy ők tőlem soha nem. 

2021.10.15.  – 16:16 – Budapest 

Szárított zsálya

Ha lelkek közt meghasadni nem tudok,
sercegek tovább, mint a szárított zsálya,
amit anyám kertjéből még a nyáron 
szerelmesen szedtem. 
Van valami ebben az édeskés füst illatban,
sarokba szorul tőle a félelem.
És már az ember sem tart gyulladástól, 
nem kíván szellőztetni, 
inkább belefullad a fehér másvilágba,
önmagát örökké odazárva,
hol egy patakból isznak vele a
pitypangok és az őzgidák. 

2021.10.16. – 18:02 – Budapest

Vasárnap az Isten se

Hallottál ma reggel Isten? 
Vagy korán volt még Neked?
Lángoló mellkassal ébredtem, 
szótlanul üvöltve 
magammal és kicsit Veled is. 
Csak a reggeli végéig tarts ki.  

Családias olajszag terjengett,
és bánatát tapasztotta rám a szerelem. 
Én meg csak arra vágytam, hogy elfogyjon 
a suttogva harapdált, könnyes kenyerem,
hogy kint az erkélyen végre sikíthassak,
hátha hallasz – ezt gondoltam –
Aztán jutott csak eszembe, 
hogy vasárnap az Isten se...

Hát ott ültem kint üres hisztériában, nevetségesen,
és megszokásból kémleltem az eget. 
Mondd, miért gondolom ezt? 
Hogy fent vagy, abban az elérhetetlenségben.
Lehet, könnyebben hallanál,
ha embernek képzelnélek, 
és fekete székembe ültetnélek.
Kényelmesen, pont velem szembe:
most ne fentről, végre egyenesen. 

2021. 10. 17. – 15:59 – Budapest