– Már megint nem azt a kenyeret hoztad, amit kértem, azt a lukacsosat, tudod jól, melyiket szeretem. Azt is megmondtam melyik üzletben találod, és össze ne téveszd a hagymással.

– Tudom, kerestem, sajnos elfogyott, mire befejeztem a munkát, de úgy látom ez is lukacsos.

– Dehogy, ezen csak kicsik vannak, ennyire nincs szemmértéked? Sose érted meg a lényeget, minél nagyobb lukak vannak benne, annál finomabb és később szárad ki.

– Mondhatnék erre egy csúnyát, de ahhoz is fáradt vagyok, most be kell érned ezzel a mérettel.

– Ha munka előtt vetted volna meg, akkor most nem lenne vita, persze hogy elfogyott.

– Te úgy képzeled, hogy én egész nap hurcoljam magammal a kenyeret, nem elég, amit a hátamon viszek, nem csak szimbolikusan?

– Nem én tehetek a vírusról, meg arról sem, hogy nincs egy becsületes mesterséged. Korábban én voltam, a szó szoros értelmében a kenyérkereső!

– Én meg ültem itthon és ittam a sört? Amit te megkerestél, abból semmit se láttam, a sok prémium márkás dologra ment el, de nem bántam, én is hoztam a magamét, abból fizettük a csekkeket, a kölcsönt, én még egy inget se vettem magamnak.

– Volt elég inged, ami meg a te munkádat illeti, a sötét mozi teremben, teljesen mindegy, mi van rajtad, ha egy kicsit ambiciózusabb lennél, akkor nem a jegyszedőket, a jegyeladást ellenőriznéd, hanem a filmterjesztőknél vezető pozíciót töltenél be, és nem bújnád munkaidő alatt is a filmeket, néha többször ugyanazt, sose értettem, hogy van türelmed hozzá.

– Ezt most nem magyarázom, de neked se kellene annyi puccos cucc, anyád mindig azzal dicsekedett, a lányomnak fehérköpenyes munkája van. A hentesnek, a fűszeresnek is az van.

– Engem ne keverj össze ilyenekkel, a főnököm erre sokat adott, naponta friss köpenyben fogadtuk a betegeket, és nehéz munka volt, állni egész nap.

– Nem mondom, hogy nem volt nehéz, és takart az a köpeny rendesen. Amikor ellopták a telefonomat és váratlanul beállítottam a rendelőbe, miért csodálkoztam volna azon, hogy kis időre megpihentél, és leültél, a fogorvosi székbe. Igaz, a fogorvos már ott ült, de ez se zavart. Téged. A hangokból ítélve, nagyon jó volt neked. Én meg zavaromban elrohantam, este még te veszekedtél, miért nem adtam életjelt.

– Nem lehet mindig a múltbéli dolgokkal jönni, hogy jön ez az egész a kenyérvásárláshoz? Karantén van, munkám nincs, a rendelő bezárt, nem császkálhatok az utcán.

– Bevásárolni bárki elmehet.

– Persze, és az öregek sávja, erre is figyelni kell, a fiatalok csak korán reggel vásárolhatnak, és te mindenképpen azt szeretnéd, hogy megfertőződjek, persze, akkor megmarad neked a lakás és nézheted itthon is végre a filmjeidet.

– A jó kis adósság maradna nekem, ami csak tovább növekedne, mert most nem fizetünk részletet.

– Még szerencse, éhen is halnánk a te keresetedből.

– Örülnöd kéne, hogy elvállaltam ezt a kiszállítási munkát! Szakad le a derekam.

– Nem is merem senkinek se mondani, hogy egy ilyen lúzerrel élek egy házban.

– Nem muszáj itt élned, anyád örülne, ha hazaköltöznél.

– Szóval te kidobnál engem a közös lakásunkból!

– Jobb, ha most mindketten lefekszünk, holnap nem hozok kenyeret, süssél, tele a facebook receptekkel, itthon van, liszt, tojás és minden, ami kell. Olcsó megoldás.

– Még azt a lukacsos kenyeret is sajnálod tőlem!

– Jó éjt, korán kelek.

 

– Hahó, drágám, itt vagyok. Micsoda illatok vannak. Halkítsd le kicsit a tévét, mert így…

– Mi van? Már a sorozatomat se nézhetem nyugodtan? Tudtam, hogy nem hozol kenyeret.

– Megmondtam tegnap, így spórolunk is, mert egyre kevesebb a munka.

– Miért nem vettél egy péket feleségül?

– Ne morgolódj, kösz, hogy megsütötted, nem baj, hogy elsőre nem tökéletes, az illat az mindent visz.

– Légy csendben, nem látod, még nincs vége a sorozatomnak.

– Ez hányadik ma? Én egy normális filmet se tudok miattuk megnézni.

– Azokat a hosszú művészfilmeket? Sznob vagy.

– Drágám, tudod, hogy gyengém a film. Éhes vagyok, hol van a csinos kis kenyér?

– Miféle kenyér? Rendeltem online mélyhűtött bajor perecet, csak be kellett dobni a sütőbe, isteni volt friss vajjal, meg egy lágy tojással. A nem lukacsos kenyérből hagytam neked is.

– Jött sms, hogy pénzfelvétel történt, letiltattam a bankkártyát. Nem szoktál rendelni, inkább bolyongtál eddig az üzletekben.

– Hogy tehettél ilyet? Hol keressek kenyeret, perecet?

– Majd hozok én minden nap, és akkora luk lesz rajta, hogy már a kenyér se fog látszani.

– Te megőrültél.

– Már elég rég. Látod ezt a zacskót? Most felfújom, így! Olyan formája van, mint egy cipónak. Egy hatalmas nagy luk. Ezt kapod ezentúl.

– Jaj, vedd el fülemtől, és nehogy kipukkaszd, a zaj ártalmas, tönkre teszi a hallásomat.

– Az enyém már tönkrement, egy szavadat se hallom és húzz el a tévé elől, egy David Lynch film kezdődik.