Jelige: Mazsola – Vékony falak közt

Két éve lakom ebben a házban. A munkáim miatt nagyon kevés időt töltöttem itthon.

Szinte csak aludni jártam haza. A covid beállta óta minden megváltozott, nem örültem a hirtelen jött változásoknak, de próbáltam pozitívan hozzáállni.

Úgy gondoltam, hogy most végre lesz időm egy kicsit elmerülni a gondolataimban. Lehetőségem nyílik átgondolni a történteket. Tervezem jövőmet és kicsit pihenek. Néha téves gondolataim vannak. Tudatlan voltam az itteni élettel kapcsolatban.

Néhány nap elteltével rákellett ébrednem arra a tényre, hogy itt még az egyedülálló sem lehet magányos, itt zajlik az élet. A vékony falaknak köszönhetően, ha az ember egy kicsit csendben marad, akkor szinte mindent hall, ami a szomszéd lakásokban történik. Tökéletes hely a sorozat kedvelőknek. Úgy érzi itt magát az ember mintha szappanoperában élne. Ráadásul egyszerre több sorozatban.

A szomszéd lakásban egy középkorú házaspár él a papával. Érdekes figurák. Mellettük nem lehet unatkozni, nemrég a Papa előadta, hogy neki az Andrea névvel egy ideje kételyei vannak. A veje megkérdezte: -Ezzel a névvel meg mióta van problémája? Az egész azokra az időkre nyúlik vissza amikor játszották a Dallas című sorozatot. Biztos még te is emlékszel rá! Abban volt a Jockey meg az édesanyja az Ellie.
– Emlékszem. De mi köze ennek az Andrea névhez?

– Csak az, hogy akkoriban ment egy zenei műsor a tévében, amit nem néztem csak hallgattam, és a hallottak alapján azt hittem, hogy a műsorvezető be konferál egy énekesnőt és közben véletlenül rálépett Jockey édesanyjának a lábára. Mert azt mondta, hogy most következik Andrea bocs Ellie. Erre persze felkaptam a fejem és egy férfit láttam a színpadon, aki épp egy tenorcselekményre készült.
– Papa maga nagyon fárasztó.

– Lehet, hogy ezért nem tudom magam kipihenni. Egyébként valamivel szórakoztatni kell magam, mert te sajnos baromi unalmas vagy.

– Ha ennyire unatkozik, akkor miért nem megy sétálni? Nézzen ki milyen jó idő van!

– Na, ebben igazad van! Akkor megyek is csak adjál párszáz forintot.
– Minek magának a sétához pénz?
– Hiszen tudod milyen időket élünk, a mai világban ahhoz, hogy lesétáljak sört venni bizony pénz kell. Egyébként sietek vissza mert ma lesz a kedvenc műsorom a rádióban.
– Tudja mit? Adok magának egy ezrest csak ne siessen, a beszélgetésünk után, szeretnék kicsit regenerálódni.
– Rendben, de a műsorra visszajövök!

Hallani lehetett, ahogy a Papa sietve elviharzik. Néhány perc elteltével hazaérkezett a lánya.
–Szia Marci, szia Papa.

– Szia. Apád már elment egy sörsétára. Különben meg mindjárt itthon van az öreg.

– Miből gondolod?                                                                          

– Abból, hogy megfenyegetett. Siet haza a rádióműsorára.
És tényleg. Kattant a zár és nyílt az ajtó. Megjött a Papa.

–Sziasztok. Minden rendben?

– Szia Papa. Mindjárt kezdődik a rádióműsorod.

– Tudom ezért siettem a sétával. Egyébként találkoztam az egyik felettünk lakóval és megtudtam néhány dolgot. Képzeljétek el, hogy meghalt a Kázmér. Felettünk lakott három emelettel. Nagyon rendes ember volt. Legalábbis mindenki ezt mondja. Állítólag még a nevelőtisztje is ezt mondta. Ilyen rendes elítélttel még életében nem találkozott. Főleg visszaesővel.

– Milyen alakokat ismer maga? – kérdezte szeretett veje.

– Én csak látásból ismertem. Szerencsétlen elég ritkán volt szabadlábon. De az igazat megvallva őt sokkal jobban sajnálom, mint a feleségét.

– A felesége is meghalt?

– A felesége él és virul. Éppen ezért sajnálom jobban a Kázmért. Na de most már lassan kezdődik a műsor. Be kell kapcsoljam a rádiót.

– Egyébként miért hallgatja ezt az unalmas rádióműsort?

– Lehet belőle tanulni és ráadásul, ha betelefonálsz még nyerhetsz is valamit.

– A sportszeletre is azt mondta, hogy lehet vele nyerni. És mit nyert vele?

– Legalább plusz két kilót. Az is valami. De majd rosszabb időkben lesz miből fogynom.

Hirtelen a kaputelefon hangja szakította meg számomra a sztorit. Meghozták a pizzámat. Ezután nem hallgattam tovább a szomszédokat.  Már nagyon éhes voltam. Evés közben azon gondolkodtam, hogy ezekről az emberekről könyvet lehetne írni. Vagy legalább egy novellát.