Jelige: Robogó – Elragadta a hév

– Kösz, haver, hogy kimentettél abból a felfuvalkodott bagázsból. Őket hallgatva olyan érzésem volt, mintha a pofámba löttyintettek volna egy üveg olcsó szirupot – fintorog Ádi, és koccintásra emeli poharát.

– Nincs mit. Láttam arcizmaid bizarr játékát, gondoltam, elkel a segítség – válaszolta Szabi, és viszonozta a gesztust. – Nem is értem, mi a francért jöttem ide. Tíz éves osztálytalálkozó. Oda ne rohanjak. Mindenki szanaszét fényezi magát, hencegnek a tökéletesnek hitt kis életükről.

– Ja. Most nézd meg őket – biccent a társaság felé Ádi. – Akár valami Dalí-féle eltorzult művészi kompozíció.

– Ez jó. Kimegyünk? A többiek gyanakvóan méregetnek. Különben is, rágyújtanék. Te cigizel?

– Kábé három éve leszoktam, amikor a feleségem teherbe esett, de ha adsz egy szálat, szívesen füstölök a kedvedért. Megmondom őszintén, jólesne.

– Azt hittem, majd sztorizgatni fogunk, tudod, a régi szép időkről, ilyesmi. Elvégre a jó kis balhék adják az alapanyagot ahhoz, hogy az ember szívesen emlékezzen vissza a sulis évekre.

– Apropó, a sulis évek. Emlékszel még a töri tanárra? Az öreg Botka Józsira? Az volt ám a nagy arc.

– Persze. Pár éve anyám összefutott a feleségével, tőle tudom, hogy meghalt.

– Hú, ezt sajnálom! Tényleg jó fej volt. Valahányszor belépett az osztályba, a felfokozott lelkiállapota miatt piásnak tűnt. Habár lehet, valóban piált. Mindegy is, a lényeg, hogy rajongással tanított, és az izgalma heve átragadt az osztályra is. Tátott szájjal füleltünk szónoklása közben.

– Aha. Tök korrektül tanított. Ahogy átlépte az iskola küszöbét, máris elragadta a hév.

– És mi történt? Beteg volt?

– Elragadta a hév.

– Mi? Infarktus?

– A HÉV. Nagybetűkkel.

– Mármint a vonat?

– Az. A biciklije beszorult a sínek közé, a vonat pedig már nem tudott megállni.

– Szent ég! Ez durva.

– Legalább úgy halt meg, ahogy élt: hévvel.