Stikában elektronikus levelet írok magának.

Egyáltalán nem szólhatok önről a családnak!

De leginkább, a mindenen rugózó apámnak!

Rám szkennelte, kullancs húgomat, az Olgát,

Ha bemószerol, last minute ellátom a dolgát! 

 

Nem is említettem még a körülöttem ólálkodó muttert,

Ki álnok, sunyi módon kapcsolja ki, a padláson a rutert!

Megmurdál az ideg!  Már egy perce nem lájkol senki!

Egész nap, zabálok és lógva hagy, hogy hizlal a meki!

Higgye el nekem, ha befalcol a net, dark az egész napom!

Bakker, fullra megtapostam az öntől kapott kínai laptopom!

 

Remélem, ön jól van amice!

S nincs maguknál home office!

Uram, hová tűnt?  Nonstop várja egy lány!

Szteppeljen fel a netre, s talizzunk online!

De öntől se lájk, se egyetlen egy, e-mail sem jön,

Hiába vártam, hogy legalább egyszer megbökjön!

 

A facsén láttam meg, hogy a szíve már másé!

Azé az ó lábú, kancsal, giznya, púpos dög, Másáé!

Olyan a maga lelke, mint egy nyers, durva posztó!

Ha nem lennék úrilány, kimondanám: Ön egy prosztó!

Pedig, mint két szerelmes galambocska, élhetnénk egymás karjában,

A papuskám által sikkasztott, uniós pénzen épített dácsánkban!

Lehetett volna egy tucat gyermekünk, családi autónk, miegymás,

Adja csak össze! Az én hozományom és az állami támogatás!

 

Nem kell a love és a lóvém? Instán adja alám az ívet?

Offolom magát, a meghekkelt, roggyant alfahímet!

Ne keressen többé, maga böszme nagy marha!

Végeztem önnel! Öntelt, bárgyú, oligarcha!

 

Elhervadt bimbózó szerelmünk gyönyörű virágja,

Mert ön, mint egy szívtelen lótetű, tövig rágja!

Nincs tovább! Értse meg, kérem!

Tökre lefagyott a gépem!