Jelige: Sámán – Tiszta vizet a pohárba!

Már több mint hatvan éve, hogy kimondták a boldogitó igent. Kapcsolatuk ritka kincs, olyan, mint a fehér holló. Nemrég, azonban az idős pár nyugalmát megzavarta egy látszólag jelentéktelen dolog. A mama épp fonalat gombolyított, a papa dohányzott miközben türelmetlenül lapozgatta az újságot. – Hol a szemüvegem? -méltatlankodott. Az előbb még itt volt az asztalon! Így nem tudok olvasni! Siketsége miatt a mama ebből semmit nem hallott. A papa erre belekiabált a fülébe. – Hol a szemüvegem? Az asszony megvonta a vállát és folytatta a gombolyítást. A papa végig kutatta a házat, de nem találta meg a szemüveget. – Elveszett! – morgolódott. – Újat kell csináltatnom.  – Anyus! – szólt jó hangosan. – Elmegyek a doktorhoz szemüveget csináltatni. – Vigyél magaddal pogácsát is! – nyugtázta a mama – nehogy közben felmenjen a cukrod. Tömve volt a váró a betegekkel. Idegesen járkált fel-alá a botjára támaszkodva. „Nekem is most kellett jönni, mikor ennyien vannak!” – dohogta maga elé. A rendelőben az asszisztens, Tüncike a sminkjét igazította, a doktor az okostelefonját nyomkodta. – Tüncike, sokan vannak kint? – Fogalmam sincs, doktor úr. Hanyagul rápillantott a kamerafelvételre. – Atyaég, dugig van a váró! Még nem is kávéztunk! Doktor úr, kér kávét? – Cukor nélkül, ahogy szoktam. – Kávézás után az asszisztens kiszólt a váróba. – A fele menjen haza, a doktor úr csak félóráig rendel! – A betegek morgolódtak, míg Tünci beengedte az első pácienst. – Jöjjön! – Mi a baj? – érdeklődött a doktor. – Mostanában ideges vagyok, doktor úr. – Ideges? – Higgye el én is, főleg, ha ilyen beteget látok! Ha megnyugodott, jöjjön vissza! – De doktor úr, én komolyan gondoltam! – Én is, viszontlátásra! Jöhet a következő, Tüncike! – A beteg megrökönyödve távozott. A papa közben végigkínálta pogácsával a várakozókat. – Kérem, engedjenek előre, alig állok a lábamon, csak szemüveget akarok csináltatni! Szólították a következőt. A papa becsoszogott a rendelőbe. – Jó napot, doktor úr! – Jobbat! – Doktor úr, azért jöttem … – Tüncike, nézze milyen sápadt a páciens! Végezzen egy vizeletvizsgálatot! – Doktor úr, nem ezért jöttem… – Maga az orvos, vagy én! – nézett rá szigorúan a doktor. Tünci egy műanyag poharat adott a papának. – Ebbe pisiljen! – Füle, farka lógott a papának, míg kiment a váróba. „Mit csináljak? Parancsra nem tudok pisilni!” Az egyik fiatalember felugrott a helyéről. – Segítek, papa! Adja ide a poharat! – A mosdóba sietett és csapvízzel megtöltötte a poharat. Tessék, papa, vigye be a rendelőbe! – Remegő kézzel adta át az asszisztensnek, közben kissé ki is löttyintette a pohár tartalmát. – Jujj, juj! – sziszegte Tünci. Gyorsan elvégezte a vizsgálatot. – Doktor úr, rendkívül magas az arzén tartalom! – Tudtam, éreztem, hogy baj van! Papa írnék fel gyógyszert magának, de úgyse tudná kiváltani, mert drága. Ajánlok egy méregtelenítő terápiát, pénzbe se kerül. Három napig nem ehet, csak fényt. Tilos az alkohol, tilos a dohányzás! Jógázzon a feleségével, neki is jót tesz a kúra! Három nap múlva vissza várom. – Szomorúan hazaballagott a papa. Otthon aztán panaszkodott a feleségének. – Anyus, nem jól főzöl. Böjtölnünk kell, három napig csak fényt ehetünk. Jógázni is kell, mert beteg vagyok, ezt mondta az orvos. – El is kezdték a fényevést, jó nagyokat haraptak a zseblámpa fényébe. A szőnyegen ülve jógáztak. „meggyógyulok, meggyógyulok!” – mantrázták egyfolytában. Három nap múlva a mama ledobott öt kilót, a papa alaposan legyengült, alig bírt elmenni az ellenőrzésre. A rendelőben alig hallható, halk hangon beszélt. – Jó napot, doktor úr! – Rosszul néz ki, papa! A vérnyomása a béka feneke alatt. – Nézzen Tüncire, milyen csinos! Emelkedni fog a vérnyomása, ha rápillant. – Segítsen! – rimánkodott a papa. Az orvos a fejét vakargatta. – Egyetlen lehetősége van, de akkor ki kell nyitni a pénztárcáját, nem lehet spórolni. Rendel itt rajtam kívül egy nagy tudású sámán, ő mindenkit meggyógyít. Jöjjön vissza egy óra múlva! – Egy óra múltán a papa visszatért. Közben a doktor parókát húzott, cifra köpenyt vett magára. Tüncike illatos füstölővel ködösítette a rendelő levegőjét. Félénk kopogás jelezte, hogy megérkezett a beteg. A sámán az asztalon ült, becsukott szemmel mormogott maga elé. – Súlyos beteg érkezett, három napja nem evett, igen legyengült. A papa csodálkozott. – A mindenit, sámán úr! Honnan tudja? Maga tényleg okos! – Üljön le, meggyógyítom! Kezével ráolvasott a papára. – Gyógyulj meg, távozz betegség! – Tízezer a kezelés. – szólt közbe az asszisztens. A papa nyöszörgött. – Jobban érzi magát? – faggatta a sámán. – Kicsit. – Én is jobban leszek, ha fizet, plusz pénzért jó tanácsokat is adok. – Hát, legyen, sámán úr! – Papa, mindent ehet, sonkát, szalonnát is. Mindent ihat, bort, sört, pálinkát. Dohányozhat is, a levegő már úgyis szennyezett. – Ez nagyszerű! Milyen jókat tanácsol, sámán úr! Bezzeg a doktor úr mindentől eltiltott! – A mamával is foglalkozzon néha-néha, de a jógát felejtse el! Lazítsanak inkább az ágyban! – Köszönöm, köszönöm hálás vagyok. Mennyivel is tartozom sámán úr? – Húszezer forint. A papa kotorászott a zsebében, miközben rátalált az elveszettnek hitt szemüvegére. – Nini, megvan a szemüvegem! Nyomban fel is rakta. – Sámán úr, hiszen maga a mi doktorunk! Adok én magának húsz ezer botütést nem forintot! A méregtől olyan erőre kapott, hogy megkergette a sámánt a Tüncikéjével együtt. Azóta ismét jó egészségnek örvend. Messze kerüli a doktort, de még a sámánt is. Tiszta vizet öntött a pohárba.