Jelige: Hétfő – A makaróni

Vagy jó két hónapja egy vásárlás során a sors a kezembe vezérelt egy csomag makarónit, és túrós – paradicsomos tészták éteri képe jelent meg előttem. Eddig OK! De a makarónit adottságai révén (hosszú és egyenes) nagyon nehéz elhelyezni a konyhaszekrényben. Felállítani nem tudom, laposan meg mindenhol útban van. Na, mindegy. Addig, amíg nem bontottam fel még hagyján, csak néha esett a nyakamba, na de felbontás után! Egy szép napon kifordult, a polc szélén megbillent és a makarónik végtelen lassúsággal, egyesével elkezdtek lefelé hullani a konyha közepére. Ha jók a reflexeim, akkor talán egyesével elkapom őket, de nem jók a reflexeim és így csak néztem, ahogy landolnak a kövezeten. Összeszedtem beledugdostam a zacskójába, közben kiselejteztem azokat, amik a mosdókagylóba estek és kissé nedvesek lettek. Eddig rendben, de kellett egy olyan hely neki, ami elég biztonságos. Ezt a hűtő tetején lévő kenyeres-kekszes kosárban véltem megtalálni. Bár ez ellenkezik az elhelyezési elveimmel (tésztának a szekrényben a helye!) de szükség törvényt bont.
Rendben is mentek a dolgok míg egy szép hajnalon tompa puffanást halottam hallottam a konyhából, kimenve láttam, hogy kenyeres kosár, valamilyen behatásra (talán egy elhaladó villamos rezgése vagy mit tudom én?) szépen lefordult a helyéről, és tartalma a kövezeten a szélrózsa minden irányába szétszóródott. Élén a makarónival. És itt jön a szép hajnali kép: Félkómában térdelek a földön egyesével szedegetem a makarónit és dugdosom a zacsiba. Lehet, hogy a hűtő alatt még azóta is akad egy-két szál. Felmerült bennem az ízekre törés vágya, de a makaróni valljuk be csak teljes hosszúságában az igazi. Mindenesetre gumival jól összekötöztem (bár ez csak látszatmegoldás, mert bármikor kicsúszhatnak). Az igazi megoldás az lenne, ha megfőzném végre az összeset, akkor biztosan nem tudna leesni! Bár ismerve a főzési kvalitásaimat, még ez sem biztos!