Jelige: Kék róka – Ottó
A szoba fülledt melegében a férfi és a nő egy más mellett feküdtek az ágyon. Vágni lehetett a feszültséget, még a szobában ragadt légy se mert döngeni. A férfi törte meg a csöndet.
– Feladtad?
– Fel – jött a kurta, de határozott válasz, amitől a férfi a nő felé fordult.
– Nem vagy normális! Mégis, hogy gondolod ezt? Én a falu megbecsült polgára és a feleségem egy ilyen, ilyen…
– Mondd ki – nézett farkasszemet a férfival a felesége.
– Mit mondjak?
A szeme lángokat lövellt. Hirtelen felült az ágyban, ledobta magáról a takarót és az ágy mellett heverő halásznadrágba bújt. A nő is felült.
– Hova mész? – kérdezte ijedt hangon.
– Azt gondoltad hagyni fogom az egészet? Megyek, felgyújtom a postát. Ilyen ocsmányság nem hagyhatja el a falut.
A nő kiugrott az ágyból, mint akit rugó lő ki.
– Nem engedem!!! Ottó, ez az én munkám, az én bevételem és nem hagyom, hogy tönkre tedd!
– Bassza olasz! Egyszer már élcelődött rajtam az egész falu. Fél évig 3 percesnek hívtak, mert hülye tyúk eszeddel a saját neveden adtad ki azt a túlfűtött, erotikus könyvet. Persze engem a szerencsétlen mellékszereplővel azonosítottak, aki nem bírta a gyűrődést. De most nem hagyom! Legyen akár a huszonegyedik század, girl power meg minden lófasz!
Csak úgy zengett a ház amint öles léptekkel kifele tartva ordított, felesége karjába csimpaszkodva próbálta visszatartani.
– Tévedsz, Ottó. Most nem erotikus könyvet írtam, hanem kertészkedőst.
– Mi? – torpant meg a férfi és mélyen a nő szemébe nézett. – Basznak a paprikák? Milyen betegséged van?
– Nem, nem – kapkodott a nő levegő után – kertészkedő könyv gyerekeknek.
A férfi nem mozdult, a feszültség oldódni látszott. A légy is érezte és zümmögve neki- neki koppant az ablaküvegnek.
– De ugye nincsenek benne méhek meg virágok meg beporzás?
– Nincs, nincs. Csak zöldségek. Teljesen hétköznapi zöldségek.
