Bandi jön ki a hálószobából ásítozva, hasát vakarva, hunyorogva a nappali faliórájára néz, majd elindul a fürdőszoba felé. Megbotlik valamiben, lehajol érte, meg se nézi mi az, csak felemeli, és laza mozdulattal maga mögé hajítja. Tovább lép, be akar nyitni a fürdőszobába az ajtó azonban zárva van..

BANDI (halkan kopogtat): Katikám, légy szíves siess, wc-re kell mennem!

Válasz helyett azonban vízcsobogás és éneklés hallatszik egyre hangosabban.

BANDI (erősebben kopog): Édesem, kérlek, engedj be, mert alig tudom visszatartani!

Továbbra sincs válasz csak erősödő kornyikálás.

BANDI (egyre dühösebben dörömböl): Morvainé Horváth Katalin, ha nem nyitod ki az ajtót idecsinálok!

Semmi reakció.

BANDI (megfordul és az első keze ügyébe kerülő üreges tárgyat magához veszi): Jó, ha nem, akkor nem, megadom magam! De utána ne sírjon a szád, hogy „Jaj, Bandikám, mit tettél?”

Nem veszi észre a szintén még álmosan közeledő Katit.

KATI: Jaj, Bandikám! Miért ordítod fel az egész házat már kora reggel? Nemhogy pihennél, amíg megteheted!

Bandi a meglepetéstől majdnem kiejti a kezéből a vizeléshez előkészített porcelánt.

KATI: Mit akarsz azzal a vázával?

BANDI (gyorsan a háta mögé dugja): Semmit!(majd hangosabban) De ha te itt, akkor ki van a fürdőszobában?

A kinyíló ajtó mögül Papi lép ki, csípőjén körbefont fürdőlepedővel, fütyürészve.

BANDI (kissé meggörnyedve): A jó ég áldjon meg Papi, már egy órája itt dekkolok az ajtó előtt, miközben dinnye nagyságúra puffadt a hólyagom! Félre!(beront a fürdőbe, a megkönnyebbülés hangjai, majd) Mi ez a pacsuli szag?!

PAPI: Ki látott még ilyet, a függetlenség napját ünnepléssel kellene kezdeni! De minek is mondom feleslegesen? Mindenki másként éli meg a szabadságát! Na, én megyek, felöltözöm!

KATI (nagyot ásítva a konyha felé fordul): Én meg főzök egy kávét.

PAPI: Apropó, nem láttad a gatyámat? Úgy emlékeszem, itt hagytam a fürdőszoba ajtaja előtt.

KATI: Már kávéra sincs szükségem, hogy magamhoz térjek! Amióta ideköltöztél mást se csinálok, mint utánad pakolok.

PAPI: Ne beszélj velem úgy, mint egy kisgyerekkel. Felneveltem neked a fiam, a kezébe adtam mindent, most rajtatok a sor, hogy támogassatok. Vagy azt akarod, hogy az öregek otthonába menjek?

KATI: Nem ezt mondtam.

PAPI: Na ugye? Akkor veszekedés helyett segíts megkeresni az alsómat!

KATI (miután körülnéz): Megvan. De mit keres az állólámpa ernyőjén?

PAPI: Fogalmam sincs.

KATI: Az őrületbe kergetsz! A protézised tegnap a mosogatóban volt!

PAPI: Nem emlékszem ilyesmire.

KATI: Az éjszakai betétedtől meg eldugult a wc!

PAPI: Milyen betétről beszélsz?

KATI: A pelenkáról.

PAPI: Összekeversz engem Gergővel.

KATI: Jaj, Papi, Gergő már egyetemista, nincs szüksége ilyesmire! Te használod az éjszakai alváshoz!

PAPI: Édes lányom, neked megártott ez a ketrecállapot! Sürgősen szedd össze magad, mielőtt még komolyabb bajod történik! Vagy más után néz a férjed!

KATI: Én tényleg mindjárt megőrülök!

PAPI: Mielőtt még megőrülnél feltehetnéd a kávét.

KATI: Szólnál Gergőnek, hogy készül a reggeli? (kiabálva a fürdőszoba felé) Te pedig beszorultál?

BANDI (elgondolkozva jön) Azon gondolkodtam, amit az előbb Papi mondott a függetlenség napjáról.

PAPI: Na, leesett? Apropó! Gergő visszautazott a kollégiumba, nem akart bennetek felébreszteni, majd később telefonál.

KATI: Miről beszélsz? A kollégium zárva.

BANDI: Édesem, mától lezárult a karanténkorszak! Éjjel, nappal szabadon közlekedhetünk mindenféle idősáv nélkül! Vége az online társalgásoknak! A mérhetetlen hosszú török sorozatoknak! A folyamatos zabálásnak! Együtt ünnepelhetünk a barátainkkal!

KATI: Meghívhatjuk anyut a hétvégére!

BANDI: Akkor inkább a karantén!

KATI: Szégyelld magad.

BANDI: Kapcsold be a rádiót! Gyorsan!

Kati bekapcsolja a készüléket

HÍROLVASÓ HANGJA: „az operatív törzs sajtótájékoztatóját hallották.”

BANDI: Pont a lényegről maradtunk le. Kati, ott vagy az ablaknál nézz már ki! Látsz valakit az utcán?

KATI: Senkit. Biztos, hogy mától oldották fel a szigorításokat? Várj csak! Ott, mintha valaki görnyedve osonna!

BANDI (az ablakhoz lép) Nem Piroska? És elérte a sütödét!

KATI: Hát ez meg? Maszkok a levegőben? (ijedten) Bandikám, lőnek?

BANDI: Inkább pezsgőt bontanak, nem hallod a boldog kurjongatást? Piroska most lépett ki a pékségből, és már magabiztos léptekkel megy az utcán! Akkor igaz, vége!

Ugrálnak örömükben. Papi elveszi az asztalról a mobilt és meglepő gyorsasággal

sms-t pötyögtet.  

KATI: Azonnal felhívom Gergőt! Hol a mobilom?

BANDI: Használd az enyémet, itt van az asztalon.

Papi visszacsúsztatja az üveglapra a készüléket. Halk csilingelés jelzi, hogy választ érkezett.

PAPI: Ez gyorsan ment! (mielőtt azonban felvenné a telefont Kati egy gyors mozdulattal megelőzi)

KATI: Jött egy sms, talán Gergő írt! Megnézem, jó?

BANDI: Nyugodtan!

KATI (megnyitja az üzenetet): Te Bandi! Gyere csak ide? (Papi elsomfordál) Megmondanád ki ez a nő, aki félmeztelen fotót küldött neked?

BANDI: Ugyan már, ne tréfálj! (Katihoz lép és a mobil képernyőjére mered) Apám!

KATI: Csupán ennyit tudsz mondani, „apám”?

Papi jön vissza kissé megszeppenve.

PAPI: Szóltatok?

KATI (Bandinak): Huszonhat évnyi házasság után?

BANDI (Katinak): Ez csak valami félreértés lehet. Add ide, hadd nézzem!

KATI: Mit akarsz ezen nézni, te szégyentelen?

BANDI: Hátha valaki megviccelt. Tudod, függetlenség napja, szabadság, most mindent szabad, stb…

KATI: Szóval ezért nem érsz hozzám, mióta bezártak minket az otthonunkba? Bezzeg mások, mint a nyulak!

BANDI: Add már ide azt a nyavalyás telefont!

KATI: Nem ment el az eszem! Inkább megnézem, kitől jött az üzenet. (csilingelés, újabb posta érkezett) Lám csak! (miután elolvassa gúnyosan mosolyog)

BANDI (Kati felé nyúl): Ideadnád, hogy tisztázzam a helyzetet? Papi, te meg mit állsz itt, mint a sóbálvány? Arrébb mennél egy kicsit?

Kati az ablakhoz siet, kinyitja, majd kihajítja a mobilt az utcára.

KATI: Na, most nézd meg, ha tudod!

BANDI: Mondhatom szép volt. Az új telefonom.

KATI: A kis okos lebuktatott.

BANDI: Teljesen megőrültél. Mobil nélkül lehetetlen dolgozni!

KATI: Már hónapok óta a laptopoddal intézel mindent, (hirtelen a fejéhez kap) te jó ég! (a dolgozószobába száguld, és mielőtt még Bandi utolérné, bekapcsolja a notebookot)

BANDI: Papi, mondtam már, hogy láb alatt vagy!

PAPI: Fiam!

BANDI: Ne most, kérlek, ne most!

KATI: Bandi!!!

BANDI: Katikám, édesem, egyetlenem!

KATI: „Szerelmes szívek”, „Cupido ajándéka”, mi ez? „Nyulak a ketrecben”. Nyulak a ketrecben?!

BANDI: Ezek biztosan hekkelők…(Kati mögé lép és elképedve bámul a monitorra) Ez nem lehet igaz, ezek csalók, bűnözők, vagy a karanténtól bekattant fiatalok(tovább olvas) Mi a csoda?...

KATI: Megszámoltam, összesen tizenhárom ismerkedési oldalra regisztráltál.

BANDI: Ugyan már. Ezt magad sem hiszed el. Igaz?

KATI: Nézz csak ide? (rákattint az egyik bejegyzésre) Ezt bizony nyitva felejtetted nagyokos.

BANDI: Mondtam már, hogy nem én…

KATI: Lássuk mi a fedőneved? KANDÚRBANDI! Na, ez már nekem is sok!

BANDI: Katikám!

KATI: Menj innen, ne érj hozzám!

BANDI (a közeledő Papinak): Ne most!(Katinak) Hidd el, nem én voltam, vagyok, leszek, már teljesen összezavarodtam…

KATI: Szóval, még most is tagadod?

BANDI: Tagadom, tagadom!

KATI: Majd meglátjuk. Tudod mi állt az utolsó sms-ben? Kandúrbandi, hamarosan megérkezik a kis Ciculikád!

BANDI: Katikám, nem nézhetsz ennyire tökéletlennek, hogy Kandúrbandiként Ciculikázok! Drágám, egyetlenem!

PAPI: Gyerekek…

KATI, BANDI (egyszerre): Mi van már?

PAPI: Tudjátok, azokon a hosszú, unalmas napokon, amikor kötelezően megpróbáltunk mindannyian egymáshoz igazodni, elvégeztem egy online szupergyors webszerkesztő tanfolyamot. Először Gergő segített át a nehézségeken, aztán ment minden, mint a karikacsapás.

KATI: Ugye most nem azt akarod mondani, hogy te vagy az a kacor?

BANDI (hálásan, fölfele): Köszönöm Uram!

PAPI (Katinak): Így is mondhatjuk…

KATI: Bandi gépén flörtöltél a fiatal lányokkal?

PAPI: És telefonján.

KATI: Szép.

PAPI: Unaloműző játéknak indult…de ez a Ciculika annyira elvarázsolt, hogy újra fiatalnak éreztem magam.

KATI: Randevúra hívtad?

Papi sűrűn bólogat.

KATI: Ide a lakásunkra?

PAPI: Azt hittem a Dezső címét adtam meg, de ezek szerint elírtam. Annyira feledékeny vagyok!

BANDI: Ki az a Dezső?

PAPI: A haverom. Nemrég ismerkedtünk meg egy közösségi oldalon.

BANDI (Katinak): Látod? Papi a tettes! Legalább kiderült mennyire nem bízol meg bennem!

KATI: Nagyon bután érzem magam…

Csengetnek.

PAPI (suttogva): Ki ne nyissátok!

Csendben maradnak. Néhány erőteljesebb kopogás után, szinte visszhangzik a folyosó a nyávogástól. Aztán hátborzongató kaparászás. Papi rémülten néz Bandira.

PAPI: Nehogy!

BANDI: Muszáj kinyitni, még mielőtt ide csődül az összes szomszéd!

Bandi a bejárathoz ugrik és mielőtt még Papi meggátolná, szélesre tárja az ajtó szárnyát. A küszöb előtt egy járókeretes, vénséges vén anyóka áll, boldog mosollyal az arcán. Felkiált.

Kandúrkám, megérkezett a Ciculikád!