Jelige: Toga – Szent Habakuk

– Jaj, Józsi, kongassa már meg a harangot!
– Baj van? Ég a templom, ég a falu?
– Józsi, kongasd már azt a harangot!
Hirtelen, mint méhkas bolydult a falu apraja és nagyja, és vödröket kezükbe kapva futottak a templom felé.
– Ó, Szent Habakuk, mi történt?
– Nem látják? Balga népség! A falu széléről is jól látszik, hogy omlik a vakolat a házamról, ott, a lábazaton az ajtó mellett. Gyorsan, vizet.... És mi kell még? Ó, tohonya népség!
– Józsi, kongass újra!
– Mi baj? Ég a pajta, a templom karzata kapott lángra?
– Mi történt, Szent Habakuk! Hol a vész?
Nyargalt a falu fiatalja, vénje, de füstöt sehol nem látott.
– Ó, tohonya népség! A csillár húsz  égőjéből nem világít egy! Nem látják! Elő a létrát!
– Józsi, az a harang órák óta csendes. Húzd meg a kötelet, hadd kongjon! A tohonya nép legalább ezt tiszteli!
Szerszámait elhajítva fut a kovács, fut a varga, a böllér szalad. A disznó is. Julis a kenyeret hagyja, Sára a rokkát, és a tyúkok is megússzák, hogy ússzanak a levesben. Fut a falu, és megáll a főtéren.
– Szent Habakuk! Mi a baj ismét? Ég a falu, pajtában a szekerek?
– Ó, tohonya népség! Nem látjátok? Szalonnám eszik az egerek! Harcra fel, míg el nem pusztul egytől egyig.
– Józsi, a harangot! Ég a templom!  A csőcseléket, gyorsan! Kongass!
– Szent Habakuk, a házam, a gyerekek! Tűz van! Tűz van!
– Kongass, Józsi, kongass! A templom! Ég a templom!
Összegyűlt a tohonya nép, vödrökkel, ki volt, mindahányan, és sort képezve, kézről kézre adták a patak vizét.
Boldog volt és szerencsés Józsi, na, és a gyerekek.
– Kongass, Józsi, kongass!