Jelige: Bazsalikom – Szabadságon egy vidám társasággal

Egy leveskézbesítő barátommal vagyis pincérrel, a Kenyérmező utcából, kérem itt ne képzeljenek most  bele egy veknikkel tele tájat, mert csalódni fognak,   egy még orvosnak tanuló barátommal a Doktor utcából, egy portás barátommal a Kilincs utcából, egy gyepmesterrel a Pázsit utcából, és jómagam mint ülnök az Üllői útról elhatároztuk,hogy kevés szabadságunkat újra együtt fogjuk eltölteni, mint ahogy eddig is.

Lakókocsiba ültünk és minden kedves cókmókunkat bepakolva elindultunk csekély szabadságunk felé. Egy kissé bemutatnám ezt a baráti és vidám , néha hangos társaságot; akikkel együtt énekelünk, játszunk, kirándulunk, mulatunk, táncolunk, utazunk, és a társaság középpontját jó magamat.

Kolompos Lajos mindig bagózott, és minden nadrágjához más színű hózentrágert hordott. Lúdtalpbetétet hordott, és szőke parókát viselt,  rajzolta a szemöldökét, cifra ruhákba öltözködött és szerette a kalapokat.

Cédulás Pista kicsi volt és zömök akár egy kertitörpe. Imádott vicceket mondani, és kitalálni és amikor ok nélkül vigyorogni és röhögni kezdett , akár egy fakutya, már tudtuk, hogy az következik, hogy viccet fog mondani nekünk.

Füle János  unalmában és szórakozásképpen nehezen kiejthető neveket válogatott innen - onnan, és összegyűjtve szerette velünk ezeket nyelvtörőként gyakoroltatni. Főleg ha  a torkunkat vagy a poharunkat egy kicsit jobban kitisztítottuk az italozással.

–  Látom eléggé feltettétek az Orbán süvegét (felöntöttünk a garatra). Akkor kezdődhet a játék? Most nagyon figyeljetek és mondjátok hangosan:

Wojciech Szczęsny, Grzegorz Krychowiak, Jakub Świerczok, Kamil Jóźwiak, Przemysław Frankowski, Przemysław Płacheta, Bartosz Bereszyński.

Természetesen nem szép dolog más nevével viccelődni és játékot csinálni belőle de mi minden tiszteletünket ilyenkor  a magyar nyelv iránt fejeztük ki, és megmutattuk hogy milyen szép is a mi magyar nyelvünk.

Az acélvázas négykeréken guruló lakásunkban minden benne volt, ami az önfeledt kempingezéshez elengedhetetlen volt : kényelmes hencser négy személyre fent és lent, ahol minden nap nyugodtan hajtottuk volna álomra a fejünk,ha Gugyerák Ödön folyton - folyvást harsányan nem horkolt volna órák hosszáig,  de úgy horkolt, hogy rezgett belé még az ablak is. A hencser mindkét oldalán kisebb nachtkasztli volt, magyarán éjjeliszekrény. Egy slaug is rendelkezésre állt tűz esetére . Ezenkívül volt főzőlap, minihűtő, mosogató, és ha mindez nem volna elég, kerti zuhannyal is kiegészítettük. Volt még ebben a berendezésben egy fiókos kaszten, két hokedli felnyitható tetővel edények tárolására, meg üldögélésre,  Prüntyi ezen a hokedlin ülve pucolta most a krumplit az ebédünkhöz,  egyem a szívét.

– Nem foglak többet zavarni éjjel, nem horkolok. - ígérte meg mindig Gugyerák duzzogva, de ezt nem sikerült betartani neki sohase. Amikor láttuk, milyen rettentően elkeseredett, azért  hogy zavar minket a horkolása, és még a szeme is egészen kigúvadt bánatában vékony arcából, megesett rajta a szívünk, és meghÍvtuk egy jó kerítésszaggató, guggolós pálinkára a közeli csapszékbe.

Mindannyian előtte egy jót ettünk az étlapról. Ne értsenek félre. Mi férfiak csirkés serlevest ettünk baconnel, tojással, vajban rántott kockára vágott kenyérszelettel  tálalva, téjfellel ízesítve. Prüntyi Kukólevest evett, ezt jómagam is megízleltem. Egy ízekben gazdag, ínycsiklandó étel volt ez. Szalonnából, kölesből, borjútüdőből gyúrt, fűszeres töltelék volt tojásba töltve.Ezután töltött tyúkmonyt, azaz töltött tojást ettünk. Desszertnek Ferentőt egy virág alakú mákos, mézes süteményt kértünk. Füle Lajos Görhét evett vastag réteg porcukorral és a lekvárral. 

Aznap éjszaka Ödön nagyon lerészegedett, és amikor sikerült ágyba tennünk nagy nyűglődve, valahogy lehengeredett az ágyról. Négykézláb ért földet, majd egy darabon még négykézláb mászott előre, aztán hasra feküdt.

– Ez nehéz lesz, ha továbbra is hason fekve maradsz – mondta Füle János.

Nem kellett kétszer mondani feltápászkodot és párduckecsességgel szökkent talpra.  Eleinte döbbenten bámultuk   majd jót nevettünk rajta. Aztán mintha elménk is közösen dolgoznék, egyszerre indultunk el, és mindannyian négykézlábra állva, kezdtünk négykézláb körbe-körbe keringeni az autóban, majd folytattuk odakint. Körbemásztunk a tisztáson és virágot szedtünk az isteneknek és Prüntyikémnek.

Reggel miután elfogyasztottuk bőséges és finom reggelinket , a töpörtyűt, sült tököt, barátfülét, szafaládét, heringet, és ittunk mellé  almuskát, igmándit, és kefírt, elmentünk Balatonalmádiba, na nem almát enni.. Alig parkoltuk le az autónkat,  Gugyerák gyorsan ledobálta magáról a ruhákat, és vidraként vetette magát a vízbe.  Egy sor vízibicikli nyugodott lágyan a vízvonal fölött. Cédulás leült az egyik vízibicikli peremére, lerúgta olcsó, foszladozó tornacipőjét, zokniját, megbillegtette izzadt, görcsbe húzódott lábujjait és vízibiciklizni indult egy gyors fizetés után. Én nem bírtam a vizet egyszer még egy biciklizés közben is tengeri beteg lettem. Úgy döntöttem tehát, inkább nem úszom, és nem is biciklizem, inkább napozni fogok kicsit .

Itt három napot töltöttünk aztán hazaindultunk.  Reggelig aludt a társaság mézédesen, suhogtak az álmok mindannyiunkkal, a szabadság édes madara...Drága Gugyerák persze sokszor felriadóztatott a horkantásával, megfordult a szűk helyen és már újra aludt is tovább édesdeden. Csak én ültem éberen, nem jött az álom, az enyhetadó, mert nem volt kedvem hazaindulni.