Jelige: A Bükki borvidék titkai – Windsori történet
Sándor Zsolt, ismert bükki borász nyerte el, az Agrárminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának pályázatát, melynek keretében két évre meghívást kapott az ausztráliai Windsorba, egy organikus családi borászat elindítására és vezetésére. Törzsvásárlói a hírre, pincéjének majdnem összes tételét napok alatt elkapkodták. Csak pár tucat palackkal tudott megmenteni, amiből tíz kartonnyi válogatást előreküldött majdani állomáshelyére. Mégse gyötörje száraz torokkal a honvágy…
Felpakolta kis családját, és egy rövid dél-afrikai kitérőt követően érkeztek meg Ausztráliába, ahol sajnálattal kellett szembesülnie a szomorú ténnyel, hogy borainak csak egy része érkezett meg, ám nem volt ideje szomorkodni, mert néhány nap után belevetette magát a munkába. Már az első évben szép sikereket ért el attraktív ötleteivel, de az igazi robbanást a második évre tartogatta, aminek még a nemzetközösségi szaksajtó is komoly cikkeket szentelt.
Hamar eltelt a két év, és a házigazdáknak nem sikerült maradásra bírniuk, annyira vágyott a bükki levegőre, és a gyerekeit is otthon szerette volna iskolába járatni. Ausztrál barátai egy terepjáróval és egy raklapnyi borral lepték meg, amit hajóval küldtek utána Magyarországra.
Hazaérkezve első dolga a szőlőbe vezetett, ahol megnyugodva konstatálta, távolléte alatt is szépen fejlődtek az új telepítések, amiket barátaira bízott. Aztán rögvest a pincébe indult. Amint belépett a borházba, két dobozon akadt meg a szeme, a sarokban. Olyanok voltak, amilyenekbe a borait szokta csomagolni, de azokat mind egy szálig elvitték, már két éve…
Gyorsan kivitte őket a fényre, mert szeme még nem szokott hozz a félhomályhoz. A két dobozon a feladó helyén, a Windsor felirat volt olvasható.
– No ezek jó sokáig keringtek a nagyvilágban. – gondolta, és nem értette, miért olyan könnyűek, hisz sértetlennek látszottak. Amikor közelebbről megvizsgálta a feliratokat, mindkettőn a Brit Királyi Posta pecsétjét fedezte fel, amitől bizsergető izgalom fogta el.
Hozott egy kést, felvágta az egyik gondosan lezárt csomagot, amiben egy világoskék színű, illatos levél lapult, rajta a Windsor ház címerével. Izgatottan bontotta fel, még a napszemüvegét is elfelejtette levenni olvasás közben. A levél fura angol-magyar keveréknyelven íródott:
Dear Mr. Alexander! Zsoltom kedves!
Google fordítóval írni ez little levél. Van itt sötét, így senki sem látni. Ingem. Én véletlenül hinni a doboz szól. Nekem, és nem tudtam állni ellent. Mind. Cserszegi volt wonderful, lenni egy fantastic. A Zweigelted Legény grand kedvenc Fülöp edinburgh-i meg Én. Egymásra találni újra fifty years. Élni akarom one hundred meg egy kicsi még! Küldjed thousend palack, tudod ott a csekk.
Előre köszöni és Csak a Diósgyőr!
Elizabeth Alexandra Mary Windsor
2.
Visszament a borházba, gyorsan töltött magának egy rozét az izgalomra, majd felbontotta a másik dobozt is, amiben egy erősen pálinkaszagú szalvétára írt üzenet talált:
My dear fellow! Cimbora Zsolt!
Látom, anyám is küld hozzád one levél. De remélek enyém hamarabb. Vagyok erre Zalánpatak, Erdélyországból. Itt Charlie négy szilva után... Anyám nem játék medvéhez képest! Kóstolás volt neked Zweigelted Bükkből. Very bitang! Queen anyám? No gond. Trón vón jó se többé. Camilla Cornwall? Múlt idő. Magyar lányt veszek és lesz jó királyotok, ha akarni. Van neketek majd focitok: Champions League Bukarest! Excuse me Budapest. Tenger is meg Kingdom. Csak jobb. OK? Ide küldj ötös hordó rozé. Zalánpatak, Pf.: 1
Ui.: Küldöm utánvét, ha vanni számla. Becsület! Please… My Little Family meg Brexit nehéz nekem is. Huxit! Kárpátok erre hideg. Excuse me!
Ölellek: Charles Philip Arthur George
(a Skót-szigetek ura)
