Jelige: Corpus delicti – A róka és a holló

Kétszer tizenkettőt ütött már a toronyóra,
nem evett egy falatot két napja, a kültelki róka.
Egy jó hete, hogy bevonták a vadászengedélyét,
megkeserítve életét s imádott úri szenvedélyét.
Közben reggel óta híreszteli mindegyik rádió:
– Magasabb lesz mától a sajton is az ÁFA!
ezt hallván a holló, a keresztet átkozódva hányja.
Fel is száll az utolsó darabbal egy nyírfa tetejére,
rókánk ekkor lépett ravaszul, a tettek mezejére:

– Kedves holló! Gyönyörű a ruhád, szuper a stylist-od,
de hogy hangodat is halljam, ahhoz csőrt kell nyitnod.
Hetek óta sztárokat keresek az új X-Faktorra.
Hidd el, velem szert tennél egy igazi mentorra!
Billegett a holló a fa hegyén repesve-pirulva,
ilyen szép szavakkal még sohasem illették,
pedig oly régen várt erre: Valaki kimondja...
Elmerengett mélán: Talán a sztársághoz, kissé öreg is már,
pedig jaj de megmutatná, a világba kiáltva:  
– Ó ez bizony nagy Kááár!
Kiesett a szép sajtdarab menten a csőréből,
sokadszorra sem jött ki nyertesen ebből a „csörtéből”
Homlokára csapott sopánkodva: – Ó én buta holló!
De La Fontaine-t meg ezért az elcseszett meséért,
holtában is szurkálja örökre, a csorba agrárolló!

A róka éhe hogy megenyhült, hát kitölt egy lottót,                                                     
úgy legyen ötöse, ahogy kifundálta,                                                                             
hogyan kell rászedni, a nem épp IQ bajnok,
de rátarti hollót, aki még a fa tetején kiszámolta

mennyi lett a kára, s gyorsan - nehogy éhen haljon –

jelentkezett első reklámarcnak, a Magyar Postára.

Vagyonokat fizetett egy para-tanfolyamra,
hol százezrek fejében, biztosra ígérték:
Soha többé nem jut már, a neki
többször is megírt szomorú karmára.
Megfordult a fejében még, a laktóz diéta,
hisz illatozó corpus delicti híján,
egy róka sem spendírozhat arra,
hogy ő és minden sorstársa egy hiú idióta…

A holló meg a róka

Egy szép napon kirándulni indult együtt
a hegyekbe: a holló meg a róka.
(Kibékülésüket szponzorálta a light Coca-Cola.)
Elöl ment a róka fütyörészve,
– s mint aki karót nyelt vagy rozsdás szögbe lépett –
a holló óvatosan csak utána lépdel.
(Gyanakvását nem oldotta fel a Pitagorasz tétel.)
Pedig járt pszichológusnál többször is, de mióta
„az a dolog” történt, csak rajzol és naphosszat alkot,
ám terápiaként már sohasem kerek,

hanem kizárólag derékszögű sajtot!

Így nem is vitt az útra, egy árva darab sajtot,
(Nem akarta sokadszor is behúzni magának,
majd a susztermattot...)
Már reggel vigyorgott magában a magabiztos róka,
nem is sejthette a rátarti-ravaszdi,
nemrégen a hollót titkon beszervezték,

így lett az FBI próbaidős, fedett-nyomozója.
Reggel rutinosan be lett poloskázva,
s ebédkor egy okostelefonnal
a csőrében repült fel a fára.

Így csőrében nem sajt volt, csak annak hologramja,
(pedig csúcson járt a róka enzimdiagramja…)
csak nevetett magában: az oktondi mit művel,
miközben meg 3 D-ben rögzítve lett,
hogy küzd meg a róka, az eredendő bűnnel.

S ami nem sikerült Aesopusnak jó kétezer,
La Fontaine-nek szűk négyszáz év óta,
e bizonyítékok alapján, bíróság elé állt a csaló róka.
De miután nem volt meg a bűntény corpus delictije
– alkalmatlan tárgyon elkövetett cselekményre hivatkozva –
egy jó ügyvéd a fogdából, egy nap múlva kivitte…