Humor nélkül képtelen lennék kommentelni a fészen.

Tegnap így írtam a Pápa látogatásával kapcsolatban: "A múlt héten volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Budapesten. A pápa ezt a magyar viccet sütötte el a repülőtéren: - Miért beszélünk majd magyarul a mennyben? Mert egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy megtanuljuk!"

A kongresszus rendben lezajlott. "A pápa jól néz ki" - idézhetném Móriczot. Vatikáni pápalátogatásakor egy akkori, másik pápáról írta, de Ferenc pápára is igaz, akinek ez a kis kaján vidámság direkt jól áll. Nem baj, ha a pápa is ember. Látogatása rövidségének az ellenzék szerint politikai üzenete volt. Szerintem is. Ha egy pápa az eukarisztikus kongresszust záró mise után elmegy, ahelyett, hogy maradna, akkor ezzel politikailag azt üzeni, hogy vége a rendezvénynek és mások is menjenek haza!

A mai kommentem is szarkasztikus volt. A "szalagcím közlendőt" mindig nagybetűvel írom - nem azért mert kiabálok, hanem mert a fészen nincsen félkövér: KARÁCSONY GERGELY TISZTA LAPPAL INDULHAT A POLITIKAI KORRUPCIÓ DZSUNGELÉBEN - ÍRJA PAUL LENDVAI A DER STANDARDBAN, MERT NEM TUDJA, MIT BESZÉL - ILLETVE AZT NEM TUDJA, HOGY MI TUDJUK. Vagyis Paul Lendvai sem indul tiszta lappal a demagógok hangversenyén, nemhogy a jelenlegi főpolgármester. Hiszen utóbbi mint politikai próbababa szerepel. Demokrácia-próbababa. Mert ha el lehetett volna nyernie Kádár János idejében Budapest vezetését az '56-os ellenzéknek, akkor már Kádár rendszere is demokrácia lett volna. Nem pedig diktatúra. Ezért akkor még akasztás járt. Paul Lendvainak nagyon jól kell tudnia, miért mi járt a kommunista Magyarországon, mert Bécsben is a Kádár rendszer nyugati elfogadtatásán dolgozott. Visszatérve Karácsonyhoz - ő politikai tőkéhez jutott demagógia útján és él vele - ezzel veszítve el "ártatlanságát". Mindez mégis azt jelzi, itt DEMOKRÁCIA van. Másként Lendvai sem lehetne nálunk aktív demagóg.

Csak azt nem tudom, hogy nekem mindezt nyilvánosan képviselnem kell-e?

Mit szólnak a verseskötetem ellenzéki olvasói?

Megutálnak kormánypárti nézeteim miatt? Nagy kár lenne, hiszen én mindkét politikai oldalnak írok.

És persze verset is szarkasztikusan.

 

Ötven fölött a test a csúcsra jut,

Mert kiket nem bánt kór és balga vakhit,

Ötven fölött, megtehetnek akármit,

S nászszoba neszben lüktet aktusuk.

 

(Ha nincs fölösben túl sok hashúsuk.)

Halat együnk inkább, ne rőt szalámit!

Jobb, ha a férfiember nem dohányzik,

S orgazmusunkra kettő női jut!

 

Vagy több! Soha nem éreztek velem még

Ennyit a nők, mint most! Ó mennyi emlék

Köt össze velük, s már hány éven át!

 

Gátlásos kis balett-táncos növendék

Robosztus asszonyként bíztat, hogy még, még!

Disztingvált férje hűs testvér-barát.

 

Talán nem lenne szabad ennyit politizélnem - ez a jó kifejezés rá, nem gépelütés. Jó lenne csak az irodalmi szövegeimben élni.

Sajnos nem lehet.

Homo familiaris vagyok. Igaz, a nudista kötetborítóval megjelent A paráznabillegető című kötetem ezzel a mottóval kezdődik: "Ha a múzsa férjes, bíztatás, ígéret,/ de ha nincsen férje, akkor a fél élet. / Egy nap arra ébredsz ő a feleséged, / húsz év múlva meg hogy mindent elvett tőled." Viszont a hátsó borítón ezzel a mottóval fejeződik be: "És sírtam mindőnkért, hisze kiég a szemünk./ Tartós házasságainkban annyira szenvedünk./ És mégsem kéne újabb szerelmi remény;/ Hanem a befogadott nagymamának kis vetemény."

Közte mindaz, amit a kiadóm úgy fogalmaz meg "Familista vitalitás-versek, amelyekben a szerző arra keresi a választ: van-e élet a halál előtt?"

Szerencsére nem teoretikusan, hanem közvetett módon.

Még Kosztolányinál fölfigyeltem rá, hogy a szerzőt arra inti, előbb a művet kell megírni, hogy értesüljünk belőle, miről szól. És csak aztán szabad az híresztelni, hogy "ki akartuk fejezni".