Ugrás a tartalomra

Jelige: Madáchia – A férfi tragédiája: A nő

Szereplők: Úr /Teremtő/

Ádám

Éva

Kígyó

 

 

Éva: Mit gondolsz Ádám, mért tiltotta meg az Úr, hogy együnk az almából?

Ádám: Nem tudom.

Éva: Mit gondolsz, milyen ízű lehet?

Ádám: Nem tudom.

Éva: Mit gondolsz, mi lenne, ha ennénk belőle?

Ádám: Nem tudom.

Éva: Drágaságom, miért nem eszünk belőle?

Ádám: Azért te átkozott szipirtyó, mert az Úr megtiltotta nekünk!

Éva: És vajon miért tiltotta meg?

Ádám: Nem tudom, nem tudom, nem tudom! Ezt talán tőle kéne megkérdezned. Engem egyébként egy csöppet sem izgat ez a fa. Tele már a hócipőm az almával: almaleves, almakompót, sült alma, aszalt alma, zöld alma, piros alma, almás rétes, almabor, almalé, pfujj! A könyökömön jön ki. Nagyon is jól tette az Úr, hogy megtiltotta!

Éva: Én mégis azt mondom, csak meg kéne kóstolni. Biztosan jó oka volt az öregnek, hogy megtiltotta. Légy szíves, rázd meg a fát!

Ádám: Nem. Nem és nem! Elfárasztottál, megyek, ledűlök egy kicsit.

Kígyó: Szszszszsz, szszszsz! Madam, ön elbűvölő. Mondták már magának, hogy milyen csinos?

Éva: Ne túlozzon, még elpirulok itt magának.

Kígyó: Szszszszszszsz! Mit nem mond! Ön valóban elbűvölő. Nem is találok rá szavakat.

Éva: Ahh, köszönöm!

Kígyó: Szszszszereti az almát?

Éva: Imádom.

Kígyó: Magam is élek-halok érte. Úgy látsssssszik ebben megegyezik az ízlésünk. És tudja, hol terem a legízletesebb alma?

Éva: Hol?

Kígyó: Nem fogja elhinni. Itt a szszszszemünk előtt. Csak a kezét kell kinyújtani érte. Azokat a bájos kis kacsókat. de mit nem mondok! Kérje meg Ádámot, ha magától nem jutna eszszszszébe.

Éva: Ugyan már, neki?!

Kígyó: Bizony mondom, ez itt a világ legízletesebb gyümölcsét termő fa. Nem foszszszszthatja meg magát az élvezetétől. Pillanatig se habozzék, kóstolja meg!. Gondolja, véletlenül tiltotta meg az öreg?

Éva: Félek, hogy kiütést kapok tőle.

Kígyó: Ugyan, ugyan, ezt nem gondolhatja komolyan. Ki ijeszszszsztgette ilyesmivel?

Éva: Ádám.

Kígyó: Gondolja, hogy Ádám még nem kóstolta meg sutyiban? De bizony hogy megkóstolta, csak éppen letagadja. A csutkája a torkán is akadt, ha nem hisssz nekem, nézze meg a saját ssssszemével! Vissssssszlát! /el/

Éva: /odamegy az alvó Ádámhoz, nyakát tapogatja/A kígyó igazat mondott. Ádám!

Ádám: /felül/ Nos?

Éva: Valld be, te már ettél a tiltott gyümölcsből?!

Ádám: Már hogy vallanám be, amikor nem ettem!

Éva: Valld be, akkor se vallanád be, ha ettél volna!

Ádám: Tiszta vagyok, mint a ma született bárány.

Éva: És eszed is a birkáé.

Ádám: Sértegetsz asszony?! Tudd meg, én félem az Istent, hát mindenben engedelmeskedem neki. Nem ütöm a fogam az ő almájába.

Éva: Méghogy az ő almája! Mióta az övé? Mennyivel van több joga hozzá, mint nekünk? A kígyó is megmondta…

Ádám: Milyen kígyó?

Éva: Hát ő, a legokosabb, legintelligensebb teremtmény, akit valaha is láttam. Megmondta, hogy az úr csak azért tiltotta meg, hogy próbára tegye szerelmedet.

Ádám: Nem igaz!

Éva: De azért szeretsz?

Ádám: Hát persze, hogy szeretlek.

Éva: Mire lennél képes értem?

Ádám: Mindenre drágám!

Éva: Nekem az kevés. Vegyél az almából a kedvemért! Egyetlen almácska, igazán csekélység.

Ádám: Bármit, csak az almát nem!

Éva: Semmi mást, csakis az almát! Akkor hát mégsem szeretsz igazán.

Ádám: Zsarolsz engem, asszony! Meglátod, százszor megbánjuk majd a vétkünket!

Éva: De ha el sem követjük, hogyan bánhatnánk meg?

Ádám: Olyan nyilvánvaló.

Éva: Szerinted. Szerintem valami egészen más a nyilvánvaló.

Ádám: Éspedig?

Éva: Hogy te már egyszer sutyiban megkóstoltad, különben most megkóstolnád, ha még sohasem kóstoltad volna, ez napnál világosabb.

Ádám: Gyarlóság, asszony a neved!

Éva: Ha nem tévedek Shakespeare. Ez a tilalom csak egy törvény. Egy rossz törvény.

Ádám: Isteni törvény.

Éva: Jó, isteni törvény. De egy törvény akkor is csak arra jó, hogy legyen mit megszegni. Hogy tudjuk, na most bűnt követünk el. Ha nem volna törvény, nem tudnánk ezt. Ha nem szegjük meg, a törvény úgyszólván értelmetlen. Érted már?

Ádám: /bambán/ Hogyan?

Éva: /cirógatja Ádámot/ Utyuli-mutyuli, te olyan okos, olyan bátor férfi vagy. Mit neked egyetlen törvény megszegése! Egyszem almácskát megtagadnál a te hűséges oldalbordádtól?! Hagynád, hogy elemésszen a vágy?

Ádám: ha akarod, lehozom néked a csillagokat is az égről.

Éva: Nem kell csillag, csak egyetlen alma!

Ádám: /óvatosan megérint egy almát, kérdően néz az égre./ Hát jöjjön, aminek jönnie kell! Tudom, hogy meg fogom bánni, de most már egye fene! /letép egy almát, Évának nyújtja/

Éva: Jaj de finom, kóstold meg te is!

Ádám: épp olyan almaízű alma, mint a többi, amit úgy unok már! Ezért ugyan kár volt megszegni a törvényt!

Éva: Lári-fári! Inadba szállt a bátorság, mi?

Úr: Ádám, hol vagy? Nem szégyelled magad?

Ádám: De szégyellem!

Úr: Csakhogy már késő. El kell hagynod a kertet mindörökre!

Ádám: Na és Éva, vele mi lesz?

Úr: Veled kell, hogy menjen ő is!

Ádám: Nem maradhatna? Mégiscsak egy törékeny, gyönge nő.

Úr: Mentek mind a ketten, punktum! Az a sorsod, hogy halálig együtt élj evvel a nővel!

Ádám: De uram, nem túl nagy büntetés ez egyetlen almáért?!

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.