A Szenti-medencében hallottam

Fügés vers

Berekfürdőn egy medencét egymás közt nyuggernek hívunk, sokan kacskaringósként is emlegetik; én Szenti-medencének is nevezem, a tíz éve elhunyt Szenti Ernő emlékére, akivel 2002-ben, első ottjártamkor, a Berekfürdői Írótáborban (ma Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor) szobatársak voltunk. A fügéről a Szenti-medencében egy idős, a Pilis környékéről érkező házaspár beszél, ebbe a beszélgetésbe kapcsolódok bele; felelevenítve, hogy Szenti Kisújszállásról érkezvén egy alkalommal két marék fügével állított be a Műcsarnokba.  

Narancs, füge a csaliton ... 
Ez a földi paradicsom!
TOMPA MIHÁLY

Füge, a kutyám nem
pisálja le a fügefát,

néha a tőkörnyéket tisztes 
távolból ugyan
megtiszteli,

pisai ferde torony olyankor,
hugyát kövirózsák bánják csupán,
néhány mályvatő
meg jázmin
teszteli.

A termés szép a hugyozatlan fügefán,
össze tudom vetni
egy korábban hugyozottal,
vagyis ugyanezzel, 
amikor még máshol állt,
árnyékosabb helyen, és hugyozva is volt,
az átültetés jót tesz 
a nempisás helyzetnek is. 

Érik egyre, érik
másra a füge, és érik Füge is,
hallgat a szóra,
hagyja teremni a teremnivalót nagyra. 

Nagyteremnyi 
dzsem beüthet 
egyik-másik szüret után,
nyakra is, főre is jut megannyi.  
Beültethetném többel, 
de tóból is megárt a sok. 

Füge a tókörnyéket 
pisálhatná itt, 
óriás fügefa ferdül
egy utcafronti kerítés felé,
de Fügét egyelőre nem lehet utaztatni,
nincs még a helyzetre ki-
képezve.

Ehelyett pár kedves arcú 
hölgyember pisál
majdhogynem egyenes sorban,
szám szerint négyen,

a hangokból ítélve 
legalább ketten 
bokájukra is csurgatnak, 
fényesebb lesz feljebb a gyümölcs,
érleltebb a nyár
minden illata. 

Jut eszembe,
többen pisásnak hívják ezt a medencét,
hogy pontosan miért,
arról úriember
nem beszól.