Szellemi táplálék

Sokszor eszembe jut, amikor a boltokban az újságos standot figyelem: vajon tényleg szükség van ennyi receptmagazinra, gasztroújságra, főzős lapra? Belelapozva ezekbe, sok a redundáns tartalom, itt is vannak trendek, kulcsszereplők, s tényleg nincs új a nap alatt, mindig előkerülnek ugyanazok az ételek, fogások, trükkök. Adódik a kérdés: miért lett újra trendi főzőskönyvet írni? Írók főznek, szakácsok ragadnak tollat – mind a kettőre van példa az elmúlt évekből. Valahogy az érdeklődés, az ilyen tartalmak iránti étvágy nemhogy csökkenni, hanem sokkal inkább nőni látszik. Ennek a magyarázata valószínűleg abból a tényből is ered, hogy mi, magyarok szeretjük a hasunkat, s ennek hangot is tudunk adni – hát miért ne tegyük ezt a lehető legszélesebb műfaji palettán? Irodalom és gasztronómia házassága tehát nem újkeletű ötlet, szerencsére magas szinten képviselteti magát a magyar kultúrában is, így nem csoda, hogy itt is újabb generációk nevelődtek ki az elmúlt évtizedekben. Még ilyen tematikájú kiállítást is rendeztek, ahol írói fogásokat mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Az sem először történik meg, hogy Cserna-Szabó András a toll mellett a kanalat is kézbe veszi: korábban már négy gasztronómiai tárgyú kötete is megjelent. Cserna-Szabó szereti az irodalmat, a történeteket és nem utolsó sorban a hasát is: ez a megfelelő alaprecept egy jóízű gasztrokönyvhöz. A Rézi a páczban talán a többihez képest szélesebb körű kitekintés: országokon és műfajokon átível, s a témák is színesebbek, a teljes étlapot bejárva a reggelitől a desszertig, az ünnepi ételektől a tradicionális fogásokig. A hozzávalók: egy csipetnyi múltidézés anekdotákkal fűszerezve, egyre dagadó történetmassza. Ráskai Szabolcs kreatív illusztrációi csak tovább segítik vizuálisan a gasztronómiai-kulturális körutazást. Mert itt aztán tényleg felvonulnak filozófusok, rocksztárok, híres vendéglősök, magyar dívák, íróelődök is szép számmal. Segítségükkel sok ismert mondás, anekdota hátterére is fény derül, amelyek valahogy kapcsolatba hozhatóak egy-egy jóízű étkezéssel, étellel vagy itallal.

Ahogy a bevezetőben is elhangzik: ha meg akarod ismerni egy nemzet vagy egy ország karakterét, meg kell kóstolnod az ételeit. A kötetben szereplő huszonhat írás között találunk gasztronovellát, tényfeltáró írást egy recept eredetéről, múltidéző pillanatfelvételt és gasztroirodalmi szemelvénygyűjteményt is. „és akkor feltűnt a pincér, pléhpofával az író elé állt, és olyan hidegen kérdezte meg, hogy mit parancsol a tisztelt úr, hogy attól szinte  beborult az ég, és az író sértetten nézett fel az étlapból, és csak annyit mondott az ifjú pincérnek, hogy maga, ifjú barátom, rossz pályát választott, mert, tudja, amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik” A könyvben erős állítások veszik fel a versenyt egymással a legautentikusabb címért, a töltött káposzta származását illetően például a máig le nem zárt vita egy újabb epizódjába nyerhetünk bepillantást, de elbűvölő és letehetetlen olvasmány a tojásételekről híres vendéglőt képzelgő bölcsésztanhallgató esete is. Hamvas Béla is sokszor említésre kerül kihagyhatatlan kultúr-ételkritikusként, s természetesen a magyar konyha nagyjai is képviseltetik magukat Gundel vagy Kövi Pál személyében. Olyan alapfogalmakkal ismerkedhetünk meg a kötetet olvasva, mint a hasregény vagy az éhség-étel. „Ajánlok önöknek egy remek játékot! Olvasás előtt nézzék meg a könyvön az író portréját, és tippeljék meg, vajon az adott író ínyenc volt-e, vagy csak sótlan pietista. Hagyjuk a közhelyeket ezúttal, Krúdyt, Dumas-t és a többieket. Nézzük meg mondjuk Dürrenmatt arcképét: zsírpárnás arc, vidám, élveteg szemek, rabelais-i tekintet, vastag és fényes toka. Minden bizonnyal szerette a hasát, gondoljuk. És ha csak szúrópróbaszerűen beleolvasunk az életműbe, máris rögtön kiderül, igazunk volt: a svájci írónál még egy házaló is berni tálat ebédel és finom sajtokat (tilsiti, gorgonzola), a gyilkos trüffel csokoládébonbonokkal csábítja áldozatait, a rendőrfőnök kedvenc vendéglőjében bollito alla milanesét, vagyis milánói módon szervírozott főtt húsokat burkolva tálalja a bűntényt”.

A biblioterápia igazoltan hatékony eszköz mentális problémák kezelésére, de vajon bizonyították-e már étvágykeltő hatását? Mert én bátran vállalom, hogy Cserna-Szabó András kötetének a végére érve megtanultam jól enni. Ez a könyv laktató: kielégíti az információéhséget, szellemi táplálékot biztosít. Esetemben nemcsak az étvágyam jött meg jobban például a paprikás krumplihoz, amelyet apukám hétvégente szívesen főz, de máshogy nézek már a töltött káposztára vagy a vargabélesre is: tisztelettel, hogy mennyi történet nagykövetei ezek az ételek; hányféle elméletet igazolnak, s hogy csakis ők tudják, hogy ezek közül melyik a valódi recept, melyik fedi fel a teljes kilétüket, eredetüket, igazi ízüket. Jó étvágyat a könyvhöz!

Cserna-Szabó András: Rézi a páczban. Gasztronómiai írások. Helikon Kiadó, Budapest, 2021.