Az irodalomtörténészek végre a nyilvánosságnak is bemutatták Petrus Abaelardus (Pierre Abélard) (1079–1146) 1116-ban keltezett, Héloїse-hez (1095–1164) írt levelét, ami teljesen felforgathatja az irodalmi életet: a szöveg eredetiségét már 2021 óta vizsgálták a legmodernebb eszközök segítségével. Lehet, hogy a középkor leghíresebb szerelmespárja mégsem volt olyan szerelmes, ahogyan a köréjük szövődött legendák hinni engedték?

Bizonyosan sokunk gyerekkori kedvencei Gárdonyi Géza történelmi regényei, a végvári harcokat megidéző Egri csillagok, a Szent Margit legendája ihlette Isten rabjai és az Attila köré szőtt történet, A láthatatlan ember. Ez utóbbi volt inspirálója Cserna-Szabó András legújabb művének, a Zerkó, Attila törpéjének. Gárdonyi ugyanis regényében említést tesz Cerkóról, a hun fejedelem bolondjáról:

Orosz István nagyepikai vállalkozása egy kéziraton dolgozó és azt regénnyé alakító művész-szerelmespár történetén keresztül a szocialista korszakot és Rákosi titokzatos alakját, legendáit tárja fel. A kortárs magyar irodalom egyik kedvelt témája a rendszerváltás előtti világ bemutatása, úgy tűnik, az időbeli távolság már van akkora, hogy művészeti témaként, hitelesen lehessen róla beszámolni, értékítéletet hozni. A Páternoszter gazdagítja ezt a kánont a kevésbé reprezentált Rákosi-korszak feldolgozásával, illetve a különféle regénytípusok (krimi, történelmi regény, aparegény, művészregény stb.) keverésével.

Cserna-Szabó szereti az irodalmat, a történeteket és nem utolsó sorban a hasát is: ez a megfelelő alaprecept egy jóízű gasztrokönyvhöz. A Rézi a páczban talán a többihez képest szélesebb körű kitekintés: országokon és műfajokon átível, s a témák is színesebbek, a teljes étlapot bejárva a reggelitől a desszertig, az ünnepi ételektől a tradicionális fogásokig. A hozzávalók: egy csipetnyi múltidézés anekdotákkal fűszerezve, egyre dagadó történetmassza.

Szergej Lebegyev, a kortárs orosz irodalom egyik reménysége harmadik kötetében – szembeszállva a kollektív felejtéssel – számot vet a sztálini múlt örökségével, sötét képet festve a Szovjetunió felbomlását követő évekről, sőt áttételesen a jelenről is. Ennélfogva nem meglepő, hogy az Augusztus gyermekei először Németországban jelent meg, s csak ezt követően Moszkvában, érzékeny témája miatt ugyanis nem kapkodtak érte az orosz kiadók.

Szederkényi Olga interjúkötetében irodalmi sikerek nyomába ered. Ám aki a receptre vágyik, azt ki kell ábrándítanom: nincs ilyen. Minden írói sors, minden mű utóélete más és más, így nincs egyetlen, a sikerhez vezető biztos út sem.

Az írások többsége emberi kapcsolataink alakulását járja körül, amelyeknek ki nem mondott problémáival, konfliktusaival a járvány okozta bezártság még erőteljesebben szembesített bennünket. A járvány őszi-téli második hulláma különös aktualitást ad a kötetnek, és ha nem is minden novella állja majd ki az idő próbáját, hű képet nyújthat az utókornak a koronavírus miatt bizonytalanná vált világunkról.

Arról, hogy mi az alkotói módszere, szintén beszélt a szerző, illetve én már olvastam vele erről egy interjút korábban: nem adott sok időt magának egy-egy íróra. Akkor viszont olyan töménységben falta például Krasznahorkait, hogy már csömöre volt tőle – és ekkor indult meg az írás-flow az adott stílus, szóhasználat, légkör imitálásával jelentősebb huszadik-huszonegyedik századi íróinkat: az említetteken kívül többek között még Orwellt, García Márquezt, Esterházy Pétert; Kosztolányit, Hrabalt, Parti Nagy Lajost és magát Cserna-Szabó Andrást, a könyv szerkesztőjét is parodizálva.

Elhunyt Mózes Attila író, irodalomkritikus, szerkesztő. György Attila búcsúzik Druszillájától, és az ő soraival búcsúzik az Irodalmi Jelen is az erdélyi magyar irodalom kiváló képviselőjétől.

A napokban elhunyt Hankiss Elemér 2014 novemberében a Centrál Kávéházban beszélgetett Jelenits Istvánnal. Akkor még nem tudtuk, hogy utolsó nyilvános szereplése lesz ez az esemény. A tudósítással rá emlékezünk.

A Hangzó Helikon sorozat legújabb darabjában Ferenczi György és a Rackajam keltette életre az 1956-ban fiatalon elhunyt költő műveit. Blues, rap, gospel, rockopera, népzene – ezek formálták szerethető dalokká a börtönverseket.