Az átmenetiség metaforái

A hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy a regény hőseivel ellentétben az ember természetétől fogva szomjazza az állandóságot. Ami maradandó, az biztonságos, a siker előfeltétele az időtállóság. Böszörményi Zoltán a Regálban egy olyan teret alkot meg, amelyben az olvasó – akárcsak a regény szereplői – találkozik az átmenetire berendezett lét tapasztalatával, a bőröndből öltözködés kényelmetlen rítusával. A lehetséges olvasatok közül erőteljesen kidomborodik a román kommunizmus megidézése, a modern láger és a kivándorlás tapasztalata. De a társadalomkritikán és a diktatórikus rendszer bírálatán túl Böszörményi az emberi ösztönöket is górcső alá teszi, és kísérleti körülmények között vizsgálja. Szinte udvariasan, finoman teszi fel a kérdést: mire számíthatunk, ha az állandóság elszivárog, és az ösztönös emberi vonások az ideiglenes léttel lépnek reakcióba?

A Regál fiktív történet, amely egy nem létező színtér nem létező szabályai között zajlik. Ennek ellenére történelmi eseményeket helyez újragondolt kontextusba. A szövegvilág utalásai a valóságra a szójátékokban is nyilvánvalóak: már a cím, ebben a formában ’királyi’, visszafelé lágerként olvasható. Ezen túl a menekülőket befogadó országok nevei (Ameránia, Kadánia, Autérlia) egyértelműen Amerikára, Kanadára és Ausztráliára utaló megnevezések. Az 1956-os magyar kivándorlási hullám során is ez a három ország az emigráció fő opciói között szerepelt más országok mellett. A befogadáshoz szükséges kritériumok a regényvilágban is képlékenyek: „Az is előfordulhat, hogy hiába tesz eleget a kritériumoknak, mégsem azok szerint bírálják el. (…) Ne ragaszkodjon mereven az elképzeléseihez. Azt javasolom, regisztráljon még egy országba. Például Kadániába. Ha Autérlia nem fogadja be, nem kell hónapokat a Regálban rostokolnia újabb meghallgatásra várva.”¹

Sok más lehetséges interpretáció mellett a regény az emberi ösztönök precíz és nyers illusztrációja. A határátkelés az események és a motívumok szintjén is állandóan jelen van: megteremti a bizonytalanság, az ismeretlen veszélyforrásoknak kiszolgáltatott szereplői attitűdöt. Az események helyszíne az átmenet, a beavatás erőteljes szimbóluma: itt végződik a román kommunizmus mintájára megalkotott fiktív önkényuralmi rendszer, és innen kezdődik az utópisztikus, egzotikus hangzású helynevekkel jelölt „új világ”. A kettő között pedig a nagyon is emberi természet váróterme: a Regál. A szereplők a letűnt, meghaladott korszak szimbolikáját magán viselő országot elhagyják, és mielőtt a jövőképzetük idegen, de kecsegetető színterébe vonulnának, meghatározatlan ideig várakozniuk kell.  Hogy ez a sajátos szabályokkal rendelkező, szinte virtuálisnak tetsző váróterem játszótér lesz, purgatórium vagy munkatábor, az kizárólag sajátos döntések következménye. A gondolat, hogy létezik egy tér, amelyben, habár nem egyenlő háttérrel érkezünk, átmeneti életünk kialakítására azonos feltételekkel rendelkezünk, egyfajta létértelmezési állásfoglalás is. A regény nem didaktikus, de jelenközpontúságra bíztat, olyan körülményeket állít fel, amelyek kizárják a múltba révedés vagy a jövőről való parttalan ábrándozás lehetőségét.

Az átkelni kényszerülők sajátos státusszal bírnak a helyiekhez képest: „A nyitott ajtón keresztül látom, munkaadóim még mindig az ebédnél ülnek. »Nem vesznek emberszámba egy regálost, nem ültetik az asztalukhoz, számkivetett, idegen pária« – fut át agyamon. »Vajon én hogyan viselkednék a helyükben?« – kérdezem magamtól, és keserű mosolyra húzódik a szám. »Nem így, az biztos, nem így« – ismételgetem halkan.”²

A narráció monologikus jellege adja az események szubjektív színezetét: a főszereplő állandó félelemérzete teremti meg a fenyegetettségtől terhes atmoszférát. A regény nyelvezete is ehhez a szubjektivitáshoz idomul: a főszereplő, Tamás ugyanabban az udvariaskodó, de sokszor határozottan szókimondó hangvételben beszéli el az eseményeket, amely a dialógusok esetén is jellemző rá.  A saját ambícióján túl (hogy családját egy jobb körülményeket ígérő országba telepítse át) csupán szükségleteit és félelmeit ismerjük meg, preferenciái alig mutatkoznak meg a történetben. Annak ellenére, hogy őróla mindvégig keveset tudunk, az az érzésünk támad, hogy a szereplőjellemzések esetén is Tamás a viszonyítási alap, hozzá képest lehetnek mások kopaszabbak, szőkébbek, tudálékosabbak. A szereplők nagy részének nincs saját neve, egy-egy szembetűnő tulajdonságukat egyezményesen használják egymás jelölésére (pl. Kopasz, Szőke, Matekos, Tudálékos). Bár viszonylag kevés információt tudunk meg róluk is, nem tűnnek elnagyoltnak, vonásaik sajátosak, élethelyzeteik jellegzetesek. Névtelenségük a mindenki számára egységes feltételek és az eltérő genetikai, szociális, illetve kulturális háttér kontrasztját domborítja ki. Csakúgy, mint a főszereplő munkamániája szemben a többiek hozzáállásával, akik közül a legtöbben szórakozással, míg mások tanulással töltik a regáli napokat.

A szexualitáshoz való viszonyulás ábrázolása is szokatlan: szükségkielégítő szerepe megfosztja minden szemérmességétől, és olyan nyers, hétköznapi szerepet kap, mint az evés vagy a tisztálkodás. Az érzelmek elveszítik jelentőségüket ebben a közegben, a Regál váróterem-jellege nevetségessé és abszurddá teszi a lehetőségét is az elköteleződésnek. Ennek ellenére a ragaszkodásra való hajlam megjelenik a szereplők viselkedésében, kellemetlen és hátrányos mellékhatásként tűnik fel: „– Itt van Nina, bazmeg. Fotómodell. Tökéletes alak, szőke haj, kék szem. A tiéd – hangoskodik Bajuszos. / – Én? Kizárt dolog – tiltakozik Nina. – Nem vagyok kurva! / – Ki a fasz mondta, hogy az vagy? Itt van ő – mutat rám –, dugni tud. Szeretsz dugni, bazmeg? – kiáltja felém.”³

Összegzésképpen megállapítható, hogy a Regál számos interpretációs lehetőséget kínáló regényt. Akár a történelmi vagy irodalmi forrásait tekinti az olvasó, akár az ösztönös emberi természet ábrázolása felől értelmezi, talál fogódzókat. Ez a többrétegűség figyelmes tájékozódásra készteti a befogadót. Az olvasás tapasztalata hasonló a kivándorlókéval. Meg kell tanulnunk úgy puhatolózni a sorok között, hogy közben ne felejtsük: ahogy minden ebben a térben, a saját szerepünk is, mint befogadó, csak ideiglenes.

Böszörményi Zoltán: Regál. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2022.

¹ Böszörményi Zoltán: Regál. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2022. 68.old.

² i. m. 79.old.

³ i. m. 85. old.