Ugrás a tartalomra

Pirene hercegnő titkai

A francia és a spanyol határt elválasztó Pireneusok ősidők óta lakott terület. Úgy rétegződnek itt egymásra a különböző kultúrájú népcsoportok (görög telepesek, katalán törzsek, arab hódítók, spanyol uralkodók), mint a hegyláncot alkotó földkéreg vulkánkitöréseket és földrengéseket előidéző gyűrődései. Ám a magas hegyekkel körülvett völgy, ahol Irene Solá regénye játszódik, zárt és időtlen világ. Ahogy a borító késő gótikus falikárpit-vadászjelenetén a térmélység érzékeltetésének hiányában a közeli és távoli alakokat egyforma nagyságúnak, síkban egymás alá és fölé rendezetten ábrázolták, úgy vetülnek egymásra a regényben az idősíkok: a régi idők legendái, a távoli és közeli múlt eseményei, mai, modern korunk világával keveredve.

Pirenét, Ibéria királyának lányát a mítoszok szerint vagy egy óriás ölte meg, aki az előle menekülő lányra rágyújtotta az erdőt, vagy, miután Héraklész megerőszakolta, és szégyenében megbújt az erdőben, vadállatok falták fel. A falut körülölelő hegylánc három havas csúcsa az apai átoktól sújtott három keresztény hercegnő és mór kedveseik megkövesedett alakja. A középkori hiedelemvilág kései „maradványai” a barlanglakó vízi tündérek, ezek a gyógyító és rontó erővel egyaránt bíró javasasszonyok, a boszorkányüldözések máglyahalálra ítélt áldozatai. De akár léteztek, akár a képzelet szülte ezeket a női alakokat, tragikus históriáik máig ott kísértenek a hegyvidék asszonyainak, lányainak sorsában, ahogy a regény főszereplőinek, Siónak és lányának, Miának a történetében.

Sió városi lányként kerül fiatalon a hegyek zárt világába, ahol az embereknek keményen kell küzdeniük az életben maradásért. A szerelmes fiatalasszony gyorsan beilleszkedik ebbe a szótlan, rideg és komor világba, beletanul a nehéz paraszti munkába. Egyetlen öröme a férje, Doménec, a parasztköltő iránt érzett szerelme, aki varázslatos szavainak bűverejével igézte meg és csábította fel őt a hegyekbe. Ám korán megözvegyül, Doménecet egy hegyi viharban villámcsapás sújtja halálra. Sió magára marad két gyermekével, és a sors továbbra sem kíméli. Fia, Hilari – aki férjére emlékezteti, ő is a szavak mestere, költő – vadászbaleset áldozatává válik. Ezt a tragédiát viszont már Sió képtelen feldolgozni, beleőrül a fájdalomba. Lánya, Mia életét is tragédiák szegélyezik. Apja halála számára távoli múlt. Sosem ismerte, így alig fogja fel az elvesztését, ám bátyja halála kettős csapás. Nemcsak a testvérét veszíti el a balesetben, de a szerelmét, Jaumét is, akit elítélnek gyilkosságért, miután a vadászaton véletlenül hátba lőtte legjobb barátját, Hilarit. Negyedszázados magány után a regény végén keresztezi egymást újra Mia és a börtönből szabadult Jaume élete. Ha ifjúkori szerelmüket már nem is tudják feltámasztani, Jaume legalább képes bocsánatot kérni, Mia pedig megbocsátani Hilari haláláért.

Hiába a hegyek zárt világa, a két nemzedéken átívelő családtörténetbe is beszüremkednek a 20. század történelmi viharai, a spanyol polgárháború eseményeinek képében. A harcok a civil lakosságot sem kímélték. Két tűz között ellenségtől és baráttól, Franco csapataitól és a menekülő köztársaságiaktól egyaránt félni kellett. Egyeseket a katonák gyilkoltak meg, mások a bombázások során haltak meg, vagy testileg-lelkileg megnyomorodtak. A katalán nyelvű regény egyetlen spanyolul írt fejezetében Hilari szerelme, a mindenki által csak Palomának, Galambnak nevezett Eva mesél erről az időről. Kicsi Galamb és családja idegenként, a polgárháború elől menekülve érkezett ebbe a völgyben. Ám mivel a bombázások miatt nem tudták útjukat Franciaország felé folytatni, végül itt rekedtek, és letelepedtek. Az írónő a nyelvváltással egyrészt Eva kívülállását hangsúlyozza, másrészt tudatosítja olvasóiban, hogy a polgárháború nemcsak a völgy, a katalán tartomány történelmi tragédiája volt, hanem össznemzeti spanyol kataklizma. Míg a nagyszülők, szülők számára a polgárháború máig be nem gyógyuló, eleven, fájó és vérző seb, gyerekeiknek, unokáiknak már csak messzi történelem. Cristinának, Mia barátnőjének sem jelent többet a hegyekbe elszórt fegyverek, töltények, bombák gyűjtése kamaszos kincskereső játéknál.

A regény négy főfejezete a nyár–ősz–tél–tavasz: az élet a természet körforgásának szimbóluma, ami fontos szerepet kap a műben. Az emberekkel egyenrangú szereplővé, történetmesélővé lép elő a vihar, amely villámjával Doménecet agyonsújtotta, a gombák, amelyeket a férfi halála előtt szedett, az őz, amely helyett Hilari lett a vétlen áldozat, a hegy, a történet helyszíne, Lluana, Mia kutyája, a medve, amely a falusi tavaszköszöntő népünnepély telet jelképező figurája. A természet erői, a növények, állatok éreznek, gondolkoznak. Éppúgy örülnek, bánkódnak, szenvednek, vágyakoznak, akár az emberek.

A regény középpontjában kap helyet a Költészet című fejezet, Hilari verseinek füzére, amely egyben a szereplők találkozási pontja is. Ezekben a himnikus hangvételű dalokban az élet igenlése és szépsége is hangot kap, a művészeté, amely képes legyőzni a világban uralkodó minden rosszat.

Irene Solá mágikus realista prózája költőien szép, szemet-lelket gyönyörködtető, ugyanakkor vad és durva, néhol naturalisztikusan kegyetlen. E két pólust a regényben leginkább a férfiak: Doménec, illetve Hilari és Jaume figurái testesítik meg. Mert a hegyek világa egyszerre teszi az embert fogékonnyá a természet szépségére, ugyanakkor az életben maradásért rákényszerül a természet nyers erejével való örökös küzdelemre.

A több szálon futó, mozaikos szerkesztésű regényben fejezetenként váltakoznak az elbeszélői nézőpontok, villannak fel emberi sorsok múltból és jelenből. Akár egy szürrealista kollázst néznénk. Talán nem véletlen, hiszen Katalónia volt Gaudí, Dalí, Miró, Picasso, a szürrealista festészet mestereinek bölcsője.

A pályáját költőként kezdő katalán írónő második regénye, az Énekelek, s táncot jár a hegy (2019) rangos nemzetközi elismerést hozott szerzőjének. 2020-ban elnyerte vele az Európai Unió Irodalmi Díját. Külön érdemes kiemelni Nemes Krisztina fordítói munkáját, aki ihletetten tolmácsolja ezt a sokszólamú, többszörösen rétegzett nyelvezetű, gazdag képi világú, lírai szépségű és balladai komorságú művet. Szintén telitalálat Farkas Annának a könyv mondanivalóját hatásosan kiegészítő és felerősítő borítóterve. Sajnálatos azonban, hogy a kiadó nem tüntette fel a kép forrását. A borító egy 15. századi, hét darabból álló francia falikárpit-sorozat, A vadászat unikornisra harmadik darabjának felhasználásával készült, amely Az unikornis megvédi magát címet viseli.

 

Irene Solá: Énekelek, s táncot jár a hegy. Fordította Nemes Krisztina. Magvető, Budapest, 2021.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.