Tejfekete
Várható élettartam
Egy nap úgyis látni fogom
az orvosi készülékek,
a rákgyógyszer,
az infúzió,
a műtőkések,
az eutanáziás misekehely
opálosan ragyogó sellőfarkát.
Tejfekete
Félj az óvó karoktól,
a csillogó tekintettől,
a pihés szárnyú
emberektől,
azoktól, akik púderes tapintású
selyemruhában járnak.
Bárányillatú hajfürtjei voltak
valamikor minden gyilkosnak.
Tisztítótűz
Ha kell, képes leszek
órákig fogni az élesre metszett
jégdarabokat,
hátha ettől visszatér
arcom rózsája,
a vérkeringésem,
a térdreflexem,
végül az élénk
visításom.
3:15
Kinyitom az ablakot,
távoznia kell kovidos leheletemnek,
és a hanglemezem csoffadt, krákogó
sírásának.
’84
Ha valaha
kijutok a lélegeztető búra alól,
eltakart arcokat fogok látni,
rózsaszín, kivetített éhezőket,
soha le nem bomló, ösztönök által vezérelt
emberalakokat.
Növekedési fázis
Megfojtanak a
csigolyáim belsejébe szőtt
hernyópályák,
nem kapok többé levegőt,
pedig rózsaillatú a világ.
Örök élet
A tudat úgy hasad szét,
mint a portré,
amit egyre kevesebb és kevesebb
pixelből raknak össze.
Normakövetés
Az én létemet is
fátyollal fogja bebugyolálni
egy mostaninál sötétebb utókor,
ami majd kortársai
nyakába harap.
Egy Moira
Szétmorzsolja kezei között
a fehér kirakóst,
rálép virághagymáimra,
megpödri táncos ujjaival
a számomra világot jelentő
fényes fonalat.
Végül elmetszi.
Egy bomlékony
testtel kevesebb.
Natures mortes
Mert Isten nekünk adta a növényvilágot,
hogy kenderkötelet fonhassunk
saját magunk és felebarátaink számára.
Sixtus-kápolna
Én ezt a világot akkor is megfestem,
ha közben szemembe folyik a sok festék,
és kékké válik a kötőhártyám,
az arany pedig a pupillámat lefedve
elvakít.
Homo Harlow
Megfejtettem a világmindenség
titkait,
feltártam a kőtáblák tartalmát
egy pillanatra, –
majd megláttam a fémanyát borító
poros, izzasztó tapintású
szőrt,
nem adott ételt, nem volt keble,
csak az illúzió és néhány
műanyag szál,
amire feltekeredhettem,
végül vadul
belefojthattam magam.